Az életben nincsenek akadályok. Ha hiszünk az álmainkban, akkor semmi sem lehetetlen. Dacára iskolázottságnak vagy az életkornak, mindenki elérheti, amit szeretne.
Kiss Jánosné, vagy ahogy Hódmezővásárhelyen ismerik, Jusztika néni szeretné megtanítani a fiatalokat arra, hogy higgyenek sokkal jobban magukban. Az idős néni méltó példája annak, hogy tényleg minden csak hozzáállás kérdése, ugyanis 82 évesen jelent meg az első könyve.
Jusztika néni egyszerű parasztlányként nem gondolta, hogy egyszer a saját könyvét lapozgatja majd. Az asszony hatvanhét évig élt a mártélyi tanyavilágban, megismerte az ottaniak történetét, titkait és szokásait. Ezeket olykor el is játszotta az olvasókörben, ahol biztatták: meg kéne írnia.
– Először egy pályázatra adtam be az írásomat. Sokat töprengtem rajta, hogy jelentkezzek- e, mert úgy gondoltam, keveseket érdekel. Ráadásul nincs semmilyen iskolám, öt elemit végeztem, nem voltam jó tanuló, de fogalmazni tudtam. Hinni kell az álmokban, hinni kell magunkban és nincsen lehetetlen – vallja Jusztika néni. Az eredmény őt is meglepte, harmadik díjat nyert. Mindez akkora önbizalmat adott az asszonynak, hogy néhány átvirrasztott éjszaka után megszületett a könyv, ami több mint száz oldalasra sikerült. A sikeren felbuzdulva az újdonsült írónő ismét tollat ragadott és megírta a folytatást is.
– Ebben már szerelmi történetek is vannak, mind megtörtént eset. Például szerepel benne két legény, aki udvarolt, de az örökség miatt cserélniük kellett, és végül mindketten a másik menyasszonyát vették feleségül – meséli az írónő.
Az asszony azt mondja, nagyon élvezte az írást, csak a helyesírással akadtak gondjai. Unokái és dédunokái nagyon büszkék rá, és izgatottan várják a folytatást.
