Aktuális

Kukába nyúlni tilos és veszélyes!

Baleset- és fertőzésveszélyes, sérti az állampolgárok levéltitokhoz való jogát – többek közt ezek miatt lesz tilos kukázni a főváros 8. kerületében. A hírt Karafiáth Orsolya kommentálja.

A hír:
Tilos lesz kukázni a főváros VIII. kerületében 2011. január 1-jétől. A polgármester előterjesztése szerint a szeméttárolók tartalmának kiszórása köztisztasági és közegészségügyi szempontból is kifogásolható, ezért döntöttek a tilalom bevezetése mellett. Aki megszegi a rendeletet, 50 ezer forint pénzbírságra számíthat.
A városrész vezetője úgy véli: a szemét közterületre szórása nemcsak köztisztasági, hanem közegészségügyi szempontból is kifogásolható. Az előterjesztés szerint a tilalom az elkövető személyek védelmét is szolgálja, hiszen az ismeretlen eredetű szemétbe nyúlás baleset- és fertőzésveszélyes. Emellett sérülhet az állampolgárok magán- és levéltitokhoz való joga is – teszi hozzá.

Különvélemény Karafiáth Orsolyától
karafiáth kv Nagyot fogok nézni, mikor az első kirótt bírságot valóban ki is fizetik! Gondoljuk csak át – ha már a döntéshozók láthatóan nem tették meg –, hogy kik is alkothatják a híres nyócker guberálóinak tömegét… Talán elegáns hölgyek, akik színházba menet bele-belekukkantanak a kukákba? Öltönyös úriemberek, akik esti korzózásuk közben valami egzotikumra vágynak? Helyes úrifiúk, matrózblúzos egyetemisták, akik szeretnék valamivel megfűszerezni az életüket? Nos, helyes a tipp: nem egészen. Könyékig a szemétbe merülni – ez nem az a tevékenység, amit bárki remek hobbinak tartana. Nem is ezért teszik, akik teszik. Nyilván nem választás kérdése a dolog. El lehet képzelni, milyen nyomorúságos állapotban lehet az, akinek ezzel kell foglalkoznia. Ráadásul egy nem kimondottan elegáns kerületről beszélünk, bár jó részét már kicsinosították az utóbbi években (hihetetlen látványos a rekonstrukció mind a mai napig), azért a régi jó beidegződéseket és az összes régi lakót nem varázsolhatták el egyik napról a másikra. Aki szegény, az a legszegényebb. És az utóbbi években egyre többen gyarapítják a legszegényebbek csapatát. Bő tizenegy éve én is laktam egy évig a Mária utcában, tudom, miről beszélek. Ott is mindennapos volt, hogy reggel (illetve délben), magamhoz térve cigiért caplattam le a sarki boltba, és bizony csövik túrták a konténereket. Láttam, ahogy örülnek például egy szalámivégnek vagy egy lehasznált, koszlott pulóvernek. (Az egyik több mint három hónapig viselte – az én levedlett göncöm volt egyébként –, sőt lehet, hogy tovább is, csak közben szem elől tévesztettem.) Igen gyakran a még ehető dolgokat (száraz kenyér, éppen lejárt joghurt, még hordható szoknya-ing-kabát) a szemetek mellé tettük, jól láthatóan, hogy ne kelljen már megalázóan feltúrni az egész halmot ezeknek az embereknek, ha lehet, eggyel kevesebb megalázó dologban legyen részük aznap… (Ezt a példát egyébként sokan követik.) Más a helyzet a durva népséggel, ilyen a mi környékünkön (pedig ez a kifinomult Buda egyik csendes, fás-kertes része) is akad. Múltkor valaki becsönget, hogy táviratot hozott nekem. Beengedtem a kertbe persze. Ám percekig senki nem jött beljebb. Kinézek, és látom, hogy egy néni a szemétben sertepertél. Ezzel nem is lenne baj, de a kaput a bűzlő halomból kiragadott macskaalmos zacskómmal (imént vittem ki) támasztja ki, ami felrepedt, és az undorító darabkák a kövezetre ömlöttek. Majd a hölgy, anélkül hogy rendbe hozta volna a dolgot, mindent otthagyva elgyalogolt. Ekkor én dühös lettem, mehettem takarítani, pedig a kirakott szelektált dolgok miatt úgy éreztem, egy minimális kis korrektséget megérdemelnék. Szóval azt is megértem, hogy miért vagyunk dühösek a kukázókra, és aláhúzom másodszor is, hogy a dühöt jogosnak tartom. A nyolcadik kerületben sokan laknak egy házban, sok szemetes van, feldúlva, szétszórva igencsak viszolygást keltő lehet egy-egy reggeli szembesülés. (Azt pedig, hogy a sitt-túrók a leveleinkre, iratainkra lennének kíváncsiak, egyszerűen nevetségesnek tartom. Nem érdekli őket, hogy mi tegnap este hány levelet fogalmaztunk meg lángoló szavakkal a szeretőnknek, az pedig pláne nem, hogy ölel és csókol minket régen nem látott bácsikánk. Élni akarnak: enni és öltözködni, vagy esetleg kincsekre bukkanni, amit aztán értékesíthetnek – gondolok itt kiszuperált cd-lejátszókra, régi erre-arra, amit mi olyan könnyedén hajítunk oda az enyészetnek. Sokan ebből is élnek: az osztrákoknál, németeknél kukáznak, és ami ott náluk már abszolút kidobandó, nálunk még sok esetben használható lehet.) Tudom, ábránd azt remélni, hogy kialakul egy normális kukázókultúra. De az is ábránd, hogy egy hajléktalantól, munkanélkülitől ötvenezer forintot bevasaljanak…

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top