Az alapján célszerű dönteni, hogy a megtakarítást saját magunk kívánjuk kezelni, vagy rábízzuk ezt a hozzáértőkre. Utóbbiért értelemszerűen fizetni kell. Aki úgy véli, hogy maga is tud dönteni a befektetéseiről és kimondottan nyugdíjcéllal takarít meg, annak a legjobb lehetőséget a nyugdíj-előtakarékossági számla kínálja. Nagyon olcsó, a hozam kamat- és árfolyamadó-mentes, ráadásul még adókedvezmény is jár hozzá. Aki nem nyugdíjig, de hosszú távon takarékoskodik, annak célszerű tartós befektetési szerződést (tbsz) kötnie.
Külön tbsz van a bankbetétekre és az értékpapírokra. Ha valaki így fektet be, a hozam 3 év után csak 10 százalékkal adózik, 5 év után pedig adómentes. Ha valaki inkább rábízná profikra a pénz fialtatását, a legkézenfekvőbb választás az önkéntes nyugdíjpénztár. Költségei nem csekélyek, de az adómentesség erre is áll és a személyi jövedelemadóból történő adó-visszatérítés lehetősége is. Nyugdíjig nem kötelező benne maradni, a hozam 10, a tőke 20 év után felvehető adómentesen. Számos egyéb formát lehet még találni. A befektetési életbiztosítások magas költségűek, de 10–15 év alatt jó hozamot biztosíthatnak, s különösen a lakáscéllal megtakarítók számára lehet jó választás a lakás-takarékpénztár. Persze azzal az egyszerű módszerrel is célszerű élni, hogy épp meglevő megtakarításunkat rendszeresen betesszük a bankba és lekötjük vagy befektetési jegyet vásárolunk belőle. De ekkor se felejtkezzünk el a tbsz megkötéséről, ez biztosítja ugyanis a későbbi adómentességet.
