„Vadkempingezni vágyom!”
„A leghőbb vágyam, hogy a régi, ütött-kopott kisbuszunkból lakóbuszt varázsoljunk. Ezzel aztán táborozhatnánk szerte az országban, mindenféle vadregényes tájakon. Imádunk vadkempingezni a párommal. Körülöttünk senki, csak a nagy csönd, ő pecázik, én meg lógatom a lábam mellette. De jó lenne! A tizennyolc éves nagylányom kinevet érte, de nekem már csak ilyen szerény álmaim vannak. Hajtós év van mögöttünk, nagyon elfáradtam, most csak erre tudok gondolni.”
(Judit, 45 éves marketingszakember)
„Csak egy hét síelést!”
„Egy hónappal ezelőtt hoztam világra a második kisbabámat, de az első is még csak kétéves. Egyelőre ki sem látszom a pelenkákból, és egyik gyerektől a másikig rohangálok egész nap. Tévedés ne essék, nagyon szeretem őket, de most, hogy leesett a hó, nagyon húz a szívem kifelé. Mit nem adnék egy hét gondtalan siklásért, még úgy is, hogy az egyik baba rajtam lóg, a másik meg kislécen csúszik mögöttem!”
(Kata, 34 éves testnevelő)
„Egy hónap a Karib-tengernél!”
„Pálmafák, fehér homok, csillogó, kék tengervíz! Csak egyetlen kortyocska a Bacardi-reklámból ebben a latyakos, hideg időben, és esküszöm, egész évben fülig érne a szám. A főnököm azt kérhetne tőlem, amit csak akar, zokszó nélkül húznám az igát. Otthon pedig én lennék a legbűbájosabb (és legbarnábbra sült) feleség. Lehet, hogy még főzni is megtanulnék a’la Cuba?”
(Júlia, 41 éves középiskolai tanár)
„Újra Dobogókőn!”
„Nyugdíjas vagyok, hat unokám van, a legkisebbet itt tartom az ölemben. Gyönyörű csecsemő. Emlékszem, amikor én megtudtam, hogy várandós vagyok a nagylányommal, 1963. november végén, éppen Dobogókőn üdültünk a férjemmel. De gyönyörű volt! Nagy pelyhekben hullott a hó, mi hógolyóztunk, és nagyon boldogok voltunk. Ha azt újra átélhetném azt az egy hetet!”
(Ica néni, 72 éves)
„Hogy a nap 30 órából álljon!”
„Most, hogy újra apa lettem, és két kicsi gyerek vár otthon, azt érzem, sehol nem tudok igazán megfelelni. Se a családommal nem tudok eleget lenni, se a munkahelyemen nem tudok százszázalékosan teljesíteni. A hobbimról, a jégkorongozásról nem is beszélve. A haverok azzal húznak: kellett ez nekem? Pedig én így vagyok egész ember. Csak ne lennének olyan rövidek a napok!”
(K. Péter, 35 éves üzletember)
„Semmit tenni!”
„Egy alpesi házikó, kandalló, kis terasz, ahova kiülhetnék egy pohár borral, egy jó könyvvel a kockás takaró alá, és úgy igazából nem csinálnék semmit… Csak egy hetet kérnék! Utána odaadnám a kulcsot egy másik álmodozónak :-)”
(kishóember, fórum/nlcafe)
„Egészséget, semmi mást!”
„Nemrég műtöttek, jelenleg itthon lábadozom, és most hirtelen másképp látom a világot. Úgy gondolom, lehet gazdasági krízis, rossz munkahelyi légkör, miegymás, amíg az ember fájdalom nélkül ébred, minden esélye megvan a boldogságra! Nem szeretném rokkantnyugdíjasként leélni a hátralevő éveket, alig várom, hogy felgyógyuljak, és újra pletykálkodhassak és nevetgélhessek a kolléganőimmel az üzemben.”
(Nagy Andrea, 54 éves, meós)
„Utazni, haj, de jó!”
„Leruccanni pár hétre valami meseszép tengerpartra… Elbújni kis időre egy ódon rönkházba valami isten háta mögötti hegytetőn, és egész nap kirándulgatni a havas erdőben, este meg teázni a kandalló előtt… Végiglátogatni az összes csillogó világvárost, New York, Tokió, Párizs, Madrid… Haj, de jó is álmodozni! Ahogy így visszaolvasom, olyan, mint egy nagyra nőtt gyerek levele a Mikuláshoz.”
(Annata, fórum/nlcafe)
„Bruce, mosolyogj rám!”
„Múltkor a tanáriban éppen erről beszélgettünk. Kollégáim kivétel nélkül valami fennkölt dolgot kívántak maguknak. Egyikük Paulo Coelhóval szeretett volna társalogni, másikuk valamelyik nagy tenort eredetiben meghallgatni, csak én váltottam ki megdöbbenést. Nekem ugyanis Bruce Willis mosolya ugrott be, mint amire leginkább vágynék élőben. Egyedül élek jó ideje, és az a vagány, férfias, mégis kisfiúsan huncut mosoly mindig levesz a lábamról!”
(T. Ilona, 38 éves, általános iskolai pedagógus)
„Egy kisautót szeretnék!”
Nem kell, hogy álomautó legyen. Elég, ha kellően kicsi, hogy könnyen tudjak parkolni vele, de ahhoz elég nagy, hogy bevásárláskor beleférjenek a csomagok. A férjemnek céges kocsija van, de az nem minket szolgál. Néha, amikor izzadtan, gyerekkocsival, másik kezemmel a négyévest magam után húzva felszállok egy buszra, érzem, hogy csupán ez az egy dolog hiányzik a boldogságomhoz. Már egy nagyobbacska matchboxszal is beérném!”
(Mónika, 37 éves, kismama)
„Küldj egy férfit a készletből!”
„Éppen most váltam el, és szomorúság vegyül az örömömbe. Nem is tudom, mit kívánjak inkább. Hogy ki tudjam fizetni az albérletemet, vagy hogy megtaláljam az igazit. Talán a társ a fontosabb. Két elrontott házasság után biztos vagyok benne, hogy a kudarcok oka mindig az ember saját feldolgozatlan problémáiban rejlik. Elég időm volt szembenézni ezzel. S most azt remélem, legközelebb azt a férfit vonzom be, aki hasonló önismereti szinten áll, mint amelyen én most. Nagyon várom!”
(Nyina, 39 éves, oktató)
„Könyörgök, egy kis csendet!”
„Arra vágyom, hogy a szabadságom alatt az összes elektromos kütyüt, telefont, órát kikapcsolhassam, néma csend legyen, és a kiskutyát ne kelljen éjjel pisiltetni, és úgy aludhassak, hogy mindegy legyen, hogy másnap vagy harmadnap ébredek-e fel. És amikor így kipihentem magamat, akkor elmennék végre ráérősen a fogorvoshoz, meg a laborba is. De addig dokihoz is csak gutaütés gyanújával kerülök, és ijedtemben tudok is vigyázni magamra 3 kerek órát.”
(Mócimicó, fórum/nlcafe)
„Mindent akarok!”
„Akkor most jól elrugaszkodtam, és: repülni hőlégballonnal és repülővel, búvárkodni tengerben, saját esküvői ruhaszalon, egy szép és jó nagy házikó, az a bizonyos gyűrű, egy e-book-olvasó vagy annyi pénz, hogy az ebookjaimat könyv formában is meg tudjam venni, és egy papír arról, hogy termékeny vagyok. Jaj, a kőkemény popsit majdnem kifelejtettem! Most hirtelen ennyi.”
(pixie, fórum/nlcafe)
„Hogy együtt legyünk!”
„Volt egy olyan karácsonyunk, amelyet kórházi kezelés tépázott meg, december 26-án délután értünk haza a kicsi lányunkkal. Feldíszítettük a fát, főztem egy nagy adag kakaót, egy doboz aljáról előkerült a korábban sütött mézeskalács, és a süteményillatban, ott, együtt a fa alatt, mennyei békét, derűt és örömöt éltünk meg… Az együttlét örömét, a végre otthon örömét, és estére még a hó is hullani kezdett:-) Eddig az volt a legszebb karácsonyunk. Arra a békére és derűre vágyom. Minden ajándék és felhajtás nélkül.”
Továbbra is várjuk kívánságaitokat ITT!
Cikkünk a Nők Lapja legfrissebb számában jelent meg.
A tartalomból:
- Wolf Kati és kislányai a címlapon
- Mit üzen az ajándékom?
- Tippek, tanácsok, ötletek a meghitt pillanatokért
- Lajos Mari bejglireceptje
- Így szüntesd meg a feszültségforrásokat – Tényleg a fa alatt is veszekszünk?
- Kövek varázsereje
- Immunerősítés citrusokkal
- Meddig őrizzük a karácsony titkát?
Ha előfizetnél a lapra, itt megteheted!
