A KARÁCSONY PROBLÉMA! – nem is nagy-, hanem HATALMAS betűkkel írva. A szüleim jó előre közölték, hogy semmiképpen ne vegyünk nekik ajándékot, és ne menjünk ki mindenáron 24-én késő este Pilisvörösvárra, ha fáradtak vagyunk, mert nem akarnak problémát okozni. A szerelmem édesanyja, aki – őszintén, nagy örömömre – velünk tölti a szentestét, azt kérte, hogy ne csináljunk nagy faksznikat főzés szempontjából, ne legyen rá gondunk, készítsünk valami egyszerűt. A párom pedig azt mondta, hogy sohasem értette igazán, mi ez az őrület a karácsony körül. Miért rohangálnak az emberek aranyvasárnap, mint a mérgezett fehér egerek a hiperebbnél hiperebb szupermarketekben.
Megjegyzem, botor módon mi is megkíséreltük ugyanezen a napon a karácsonyi nagybevásárlást lebonyolítani. Az első üzletben nem volt szabad bevásárlókocsi, de még csak kosár sem – oda is szólt a biztonsági őr: „sokan vannak!”… A második és harmadik bevásárlóközpont parkolójába sem jutottunk be, mert kilométeres sor állt már a bevezető szakaszon. Feladtuk.
Aztán életem párja az előbb hívott telefonon, elfúló hangon közölte, hogy ő ezt a tolongást nem bírja tovább, és egyébként is gyűlöl ajándékot keresgélni, mert sosem találja el azt, aminek az illető örülne, továbbá ki nem állhatja a kötelező ajándékozást. Megpróbáltam megnyugtatni, ugyanis együtt töltött négy hónapunk alatt még nem hallottam ilyen idegesnek. Hát bizony, van akiből ezt hozza ki a szeretet ünnepe. Beszélgetésünk végén megkért, hogy tanítsam meg ezt az egészet könnyedén kezelni, mert látja, hogy nekem nagyon megy.
Pedig pár hete még én is nyűgnek éreztem ezt a hajcihőt, és már a gondolattól is fáradt voltam, hogy mindenkinek megvegyem a megfelelő ajándékot. De történt valami: betévedtem egy kedves barátnőmmel picit több, mint egy hónapja egy virágüzletbe, és megláttam a tökéletes adventi koszorút. Megmelegedett a szívem, amikor arra gondoltam, milyen jó lesz majd minden vasárnapi ebédnél meggyújtani a gyertyákat rajta, és határtalan örömöt éreztem. Ez átragadt a drágámra is az ebédek alkalmával, de sajnos utána mindig gyorsan elmúlt a hatás.
Két hete akadt nagyjából negyvenpercnyi szabadidőm, úgy megörültem neki, hogy gyorsan beszaladtam egy bevásárlóközpontba. Gondoltam, csak a legfontosabbakat veszem meg, tehát a szűk családnak és a páromnak. Jaj, de mi legyen az??? Elhatároztam, hogy ezeket most megtalálom, ha törik, ha szakad. És egykettőre ráakadtam a legjobb ajándékokra – mindenkinek, személyre szabottan. Én olyan boldog voltam, hogy arra nincs szó: már láttam magam előtt, amint apa, anya, Anikám (a nővérem), a férje és az én drágám egymás után bontják ki a meglepetést, és éreztem, mennyire fognak örülni neki.
És már alig várom, hogy megfőzhessem a tradicionális családi, karácsonyi menüt a szerelmemnek és az édesanyjának, és azt is, hogy 24-én késő este megérkezzünk a családi fészekbe, és megölelhessem a szüleimet és a nővéreméket! Mert mindez nem probléma, hanem öröm! Ezekért a pillanatokért érdemes élni. Szerintem mindenki találhat magának egy-két ilyet, főleg karácsony tájékán, mert ez az ünnep pontosan erre való.
Boldog karácsonyt és sok-sok örömteli pillanatot kívánok mindenkinek!
