2010 különös év volt – egy igazi hullámvasút. Legalábbis számomra, csak úgy kapkodtam a fejem. Amikor körülbelül egy évvel ezelőtt a fodrásznál ültem, és vártam, hogy a melírcsíkok kellően kiszőküljenek a fejemen, érdekes beszélgetésre lettem figyelmes: egy asztrológus azt mondta a fodrásznak, hogy 2010 nem lesz egyszerű, sőt a legtöbbek életében sorsfordító változások várhatóak. Megkérdeztem, mégis pontosan mikor. Azt felelte, kora tavasszal borul minden addigi az életünkben; a nagy szakítások, elhagyások és búcsúk időszaka lesz ez, amikor akár ijesztő gyorsasággal tűnnek el számunkra fontos (vagy fontosnak vélt) tényezők az életünkből. Utána, májusban viszont egészen más irányba terelődünk, végül megtaláljuk a számunkra legmegfelelőbbet, a helyes utat, ami a legnagyobb mértékben elősegíti majd a fejlődésünket. Mindez igaz lesz mind a magánéletünkre, mind pedig a szakmai előmenetelünkre. Kétkedve hallgattam.
És elkezdődött ez a furcsa év. Március közepe táján egyre inkább úgy éreztem, hogy valami nem stimmel, kezdtek megváltozni a dolgok körülöttem. Április elején behívatott az RTL Klub főnöksége, és elmondták, hogy nagyon sajnálják, de nem hosszabbítják meg a szerződésemet, ami április harmincadikán lejár. Ekkor már bőven benne voltunk a szakítósdiban akkori párommal – nehezen engedtük el egymást, mert nem a szeretet hiányzott a kapcsolatból, egyszerűen csak más kapcsolatra vágytunk mindketten. Május végére nem volt fix munkám és nem volt szerelmem sem (bár a barátság megmaradt közöttünk, akkor ezt kevésnek éreztem). A nyarat ennek ellenére végigdolgoztam – szinkronstúdiókban, rendezvényeken és itt, az NLC-n. Mindeközben közelebb kerültem a barátaimhoz. Idén először utaztam két legkedvesebb barátnőmmel külföldre, ők is az útkeresésük közepén álltak. Az az egy hét felért egy terápiával, nagyon jót tett mindhármunknak.
A nyaralás után, augusztus közepén rám talált a szerelem, pedig én eddigi komoly kapcsolataim után mindig hosszú időre magányra voltam ítélve. A párom egy igazi kincs, nagyon ritka, hogy ilyet találjon az ember lánya, de ahogy körülnézek, valahogy a legtöbb drága barátnőm ugyanilyen elképesztő szerencsével járt idén nyáron.
Szeptemberben pedig jöttek a munkák: onnantól kezdve videoriporterként is erősítem az NLC csapatát, de a műsorvezetésről sem kellett lemondanom, a Rádió1 reggeli műsorát és a Story4 Napi Sztori című sztárhíradóját is én vezethetem. Ez az utolsó negyedév úgy röppent el, mintha csak egyet pislogtam volna. Soha nem volt ennyi dolgom, mégis sikerült összehoznunk szeretett külkeres színjátszócsapatommal, amelynek tagja voltam, amikor odajártam, egy vígjáték bemutatóját is. A címe Ponyvalegény, és kedves barátunk, Janox kifejezetten nekünk, mindenkinek személyre szabottan írta meg a darabot és a szerepeket.
Hú, de jó kis év volt ez! Azért remélem, most eggyel kevesebb váratlan fordulatot tartogató év következik! Eszerint: kiegyensúlyozott, harmonikus, és persze nagyon boldog 2011-et kívánok mindnyájunknak!
