A hír: Egy svájci faluban az önkormányzat arra figyelmeztette a kutyáik után nem adózókat, hogy jogában áll akár kivégeztetni is az ebeket.
Reconvilier a település neve, 2245 ember és 280 kutya lakja. Az ebadó évi 10 ezer forintnyi, és egy 1904-es törvény értelmében a falunak joga van végezni annak a kutyájával, aki elmulasztja befizetni a taksát. A figyelmeztetés után a falul elöljárói halálos fenyegetéseket is kaptak. „Nem arról van szó, hogy tömegével végzünk ki kutyákat, csupán nyomást akarunk gyakorolni azokra, akik nem hajlandók az együttműködésre” – mondta Pierre-Alain Nemitz, a falu egyik tisztségviselője, hozzátéve, hogy több százezer euróra tehető a lakosok adótartozása. Ez feltehetően zömmel nem ebadóhátralékból jött össze.
Különvélemény Winkler Nórától 
Óóóóóóóóóóóó. Hát ez megrázó. Nem akarom persze relativizálni a hír és a rendelkezés embertelen oldalát, vagyis hogy a törvény értelmében akár ki is lehetne végezni a kutyákat, ha a gazda nem fizeti meg az adójukat, de első olvasásra csak ezt éreztem – jaj, be súlyos! Szóval arról van szó, hogy Reconvilier-ben, ebben az icurka-picurka svájci faluban, ahol zöldellő réteken állnak a csinos kis házak, valahogy be kéne szedni az adókat. Elképzelem Reconvilier életét. Friss levegőre ébred a falu, pörkölődnek a kávék a reggelihez a takaros kis házakban, az apukák felcsatolják svájci óráikat, az anyukák iskolába viszik a gyerekeket. Reconvilier általános iskolája egy olyan épületben van, amit Angelina Jolie-ék azonnal kibérelnének, ha arrafelé forgatnának, de ha nem adnák nekik oda, hisz a kis svájciak ott tanulják a kémiát, akkor a nyári szünetben esetleg stábok vennék bérbe, hiszen a tökéletes állapotú kis kastély jól mutatna bármelyik kosztümös filmben. Előtte a gondosan nyírt gyepen nyilván nagy játszások zajlanak már kora tavasszal, szóval az élet – úgy általában, kereteiben szép.
Reconvilier lakói biztos sokat morgolódnak, ha az önkormányzat késik a köztéri virágültetvények csinosítgatásával, vagy ha a helyi buszjárat picit eltér az LCD-kijelzőn látható menetrendtől, de ha ezek a kis bosszúságok nem felhőzik a helyiek homlokát, a napok szépen, kiszámítható mederben, unalmas megelégedettséggel telnek. Szerintem ezt a hírt, hogy az egy teljes évre tízezer forinttal beárazott kutyaadót vonakodnak a helyiek időben fizetni, gyorshírként ki lehetne tenni a bankok ügyfélszolgálati tereiben a képernyőkre. Így akik ott sorban állnak és azon tépelődnek, hogy a svájci frank árfolyam-emelkedése miatt duplájára felment törlesztőrészletüket most akkor minek a terhére fizessék – ne menjen a gyerek edzésre, de ha mégis, akkor vágjuk ki a cipő orrát, mert nem fér már el benne a kis lábfeje –, vagy hogy létezik-e még olyan recept párizsira, amit ne próbáltak volna ki az elmúlt hónapokban, meg hogy jó volt a karácsony, nem kell annak mindig tárgyakról szólni, fontosabb, hogy együtt vagyunk, szóval ezekben a szorongató percekben oda lehetne kicsit idézni nekik Reconvilier-t. Hátha átjárja őket is a romlatlanul friss levegő, a rendezett tájkép nyugtató ereje, míg sorra nem kerülnek a pénztárnál.
