Gyereket Moszkvából? 1. rész

– Saját gyereket szeretnék! Ki tudna segíteni rajtunk? – egy társaságban kérdezte tőlem egy harmincöt éves nő, Réka, akinek a történetét lapunk következő számában mesélem majd el. Most dióhéjban annyit: hét éve rosszindulatú daganat miatt eltávolították a méhét. A petefészke működik, van saját petesejtje, és a párjával gyereket szeretnének. Nem gondolkoznak örökbefogadáson (egyelőre), mert még hisznek benne, hogy valahogyan mégis foganhat és születhet gyermekük a saját ivarsejtjeikből. Csakhogy Magyarországon nem engedélyezett a béranyaság. Réka megkért, nézzek utána, hogyan válhatna valóra mégis az álmuk… így jutottam el végül Oroszországig.

Ahol felcsillan a remény…
Elegáns moszkvai iroda. Minden itt kezdődik. A remény is itt csillan fel először, és persze itt is végződik minden, ahol remélhetőleg már az utolsó dokumentumokat is megkapják a párok… az első látogatástól számítva akár egy éven belül. És a dokumentum nem akármi: születési anyakönyvi kivonat. A saját gyermeküké, akit orosz béranya hoz a világra. Negyven körüli francia házaspár ül a váróban: mielőtt túlesnének az első vizsgálaton, el kell végezni a papírmunkát.
Már régóta tudják, hogy nincs reményük arra, hogy saját gyermekük szülessen: az asszony méhfejlődési rendellenességgel született. Peteérése van, de nem tudna gyermeket kihordani. Egy moszkvai klinikát „néztek ki”, mert ezeken a klinikákon nincs várólista, és liberális a törvényi szabályozás. Igaz, nem olcsó, amire vállalkoznak, de egyrészt minden pénzt megadnának azért, hogy saját gyermekük szülessen, másrészt még mindig jóval kevesebbet kell fizetniük, mintha például Angliában vagy más olyan országban jelentkeznének a programra, ahol engedélyezett a béranyaság.

Oroszország: évi ezer gyerek születik így

Konstantin Svitnev jogász

– 1995-ben került sor az első béranyaprogramra Oroszországban – magyarázza Konstantin Svitnev jogász, a Rosjurconsulting Nemzetközi Család- és Termékenységi Jogok nevű jogi iroda vezetője. – Országunkban egyértelműek az erre vonatkozó törvények, és szerencsére eléggé megengedőek. Ez azt jelenti, hogy bár elsősorban házaspárok jelentkeznek nálunk, de élettársak, sőt egyedülálló nők (esetenként egyedülálló férfiak) is részt vehetnek a programban. Ha az asszony nem rendelkezik megfelelő minőségű/mennyiségű petesejttel, vagy a párjának nem megfelelőek a spermiumai, akkor természetesen donorpetesejtet vagy donorspermiumot alkalmazhatnak a sikeres programhoz.

A páciensek egyharmada külföldi, s általában olyan országokból érkeznek, ahol a béranyaság tiltott, vagy legalábbis ahol nem egyértelmű a szabályozás, és félnek, hogy esetleg mégsem lesz az övéké a baba. Ráadásul sok országban, ahol engedélyezik a béranyaságot, hosszú a várólista – nálunk viszont nincs ilyen. A külföldi állampolgárokat ugyanúgy megilleti a jog, hogy részt vegyenek ilyen programban, mint saját honfitársainkat. A baba születése után három napon belül kiállítják az újszülöttnek az orosz születési anyakönyvi kivonatot, amelyen szülőként nem a béranya, hanem a babára váró pár neve szerepel. Ezzel sosem volt problémánk, minden esetben kiengedték az országból a hivatalos okmánnyal az újdonsült családokat, nem úgy, mint néhány esetben Indiában vagy Ukrajnában történt. Ukrajnában például egy amerikai házaspár, Jeanette Runyon és férje már három éve harcol a béranyától született kislányáért, és egy belga pár újszülött kisfiát sem engedték ki az országból: a kisfiú már jó ideje egy ukrán árvaház lakója, és egyelőre hiába harcolnak érte a szülei. Nálunk ez nem fordulhat elő, ráadásul a közvélemény is támogatja, hogy akinek másképp nem születhet gyermeke, kérje béranya segítségét.

Ismert énekestől a szintén ismert üzletasszonyig sok orosz hírességnek is született béranyától gyermeke, és a közvélemény ezt elfogadja, természetesnek tartja. Évente körülbelül ezer gyermek születik Oroszországban béranyától. A mi cégünk is azt az álláspontot képviseli, hogy mindenkit, aki képes nevelni/ellátni/felnevelni egy gyermeket, és alkalmas rá fizikailag és lelkileg, megilleti a gyermekhez való jog – függetlenül a nemétől, a családi állapotától, a korától vagy a szexuális beállítottságától. Ha megtagadják tőlük a lehetőséget, az az álláspontunk szerint diszkrimináció.
A jogász azt mondja, mivel Oroszország talán „különös” lehet egy külföldi pár számára, ők végigkísérik őket egészen az első lépésektől addig, hogy elhagyják az országot az újszülöttjükkel. Megszervezik a vízumot, szállást foglalnak, értük mennek a reptérre, minden papírt együtt töltenek ki, megszervezik a vizsgálatokat – mindent, hogy minél egyszerűbb legyen a kint tartózkodásuk és komplikációmentes a programban való részvétel.

„Újra béranya szeretnék lenni”

Jekatyerina

Jekatyerina harminckét éves, és már egyszer béranyaként életet adott egy kisfiúnak. Most azért jött, mert ismét jelentkezni szeretne a programba.

– A szüleimmel és a tizenkét éves lányommal élek egy lakásban – meséli. – Sosem voltam férjnél, de boldog vagyok, hogy anya lehetek. Már nem élünk együtt a lányom apukájával, és egy ideje nincs partnerem, talán ezért jelentkeztem könnyebben a programba. Egy tévéműsort láttam annak idején a béranyaságról, körülbelül egy évig gondolkoztam rajta, végül jelentkeztem a Rosjuroconsulting cégnél. Egy gyümölcsárusító hálózat menedzsereként dolgozom, de egyrészt szükségem van a kompenzációra, másrészt nagyon jóleső érzés, hogy segíthetek másokon. Tudom, mekkora boldogságot ad egy gyermek… Megfeleltem az összes vizsgálaton, és végül egy külföldi pár választott ki béranyának.

– Milyen érzés volt a gyermeket várni, aki sosem lehet(ett) az öné?
– Sokat gondoltam rá a várandósságom idején, gondolkoztam a jövőjén, de mivel nem a saját sejtemből fogant (a lombikbébiprogramhoz a házaspár ivarsejtjeit használták), ezért könnyebb volt, mert sosem éreztem úgy, mint amikor a kislányomat vártam, nem éreztem, hogy ő a „részem”, vagy hogy az én vérem lenne.
– Mit mondott a saját lányának, amikor béranyaként várta a babát?
– Nagyon őszinte voltam vele. Már elég nagy volt ahhoz, hogy megértsen engem, illetve a motivációimat. Ráadásul valóban könnyebb lett az életünk a szülés után, és úgy érzem, segíthettem valakiken, és egy kicsit segíthettem a világnak is. Jó érzés, hogy a kisgyermekről, akit a világra hoztam, időről időre küldenek fotókat a szülei. Azzal, hogy béranya lehettem, két családon is segítettem: a külföldi párén, és persze a sajátomén is.

Negyven klinika közül választhatnak

Alekszej Chikalov meddőségi szakember

A külöldiek a cég moszkvai, szentpétervári vagy kijevi irodájában szoktak jelentkezni, általában e-mailen vagy telefonon, és időpontot kapnak (esetenként Prágában, Bécsben vagy Budapesten találkozik velük egy jogász). Amennyiben megszületett bennük az elhatározás és elkészültek a papírmunkával, jelentkeznek az általuk kiválasztott klinikán. (Közel negyven orosz termékenységi klinika közül választhatnak.)

– Kivizsgáljuk a párt, mentális tesztet is kitöltetünk velük, és az ivarsejtek vizsgálatából az is kiderül, hogy saját ivarsejtjeikből létre lehet-e hozni a terhességet – mondja Alekszej Chikalov, a VitaNova Meddőségi Klinika meddőségi szakembere. – Ha igen, akkor kiválasztják a béranyát, és elkezdődhet a program. Ha nem, akkor a petesejtdonor lehet ismert (vagyis fotó és leírás alapján választhatnak), illetve anonim donortól is kaphatnak akár petesejtet, akár spermiumot. A szülés után automatikusan a párt jelölik meg szülőként a baba születési anyakönyvi kivonatában, amit külföldiek esetében otthon be kell mutatni a hatóságoknak, hogy honosítsák.
    
„Nem a saját kisfiamat hordom a szívem alatt”
A harminckét éves Okszana két kisgyermek édesanyja (nagyobb lánya tizenegy, a kisebb kilencéves), és boldog házasságban él. Most újra állapotos: csakhogy béranyaként várja a babát.
– Egy helyi újság hirdetésére figyeltem fel, amelyben béranyákat kerestek – mosolyog. – Óvónőként dolgozom, kisgyerekekkel foglalkozom, és arra gondoltam, jó érzés lehet valakin segíteni úgy, hogy közben magunkon is segítek. Persze nem volt könnyű, mert eleinte a férjem ellenezte az egészet, de végül közösen döntöttünk, és mindenben támogat, éppen úgy, mint a lányaink. Tehát jelentkeztem a programba, minden teszten megfeleltem, és egy skandináv házaspár választott béranyának. Ők már idősek ahhoz, hogy saját gyermekük foganjon, így a petesejtet is donortól kapták. Az első lombikbébiprogram sikerrel járt, és teherbe estem.
– Hogy érzi most magát? Nem bánja, hogy nem lesz a sajátja a kicsi?
– Úgy érzem magam, mint egy dajka… Dajkaanya vagyok, és tudom, hogy a kisfiú, akit a szívem alatt hordok, nem az én gyermekem. Természetesen vigyázok rá, vigyázok magamra is – és nagyon jó érzés ám, hogy ennek a párnak én adhatom az utolsó esélyt ahhoz, hogy saját gyermekük szülessen!
– Mit remél a béranyaságtól?
– Azt, hogy mindenki boldog lesz. Ők azért, mert megszületik a kisfiuk, én azért, mert segíthettem, a családom pedig azért, mert könnyebben fogunk élni. Háromszor találkoztam a skandináv házaspárral, nagyon kedvesek és helyesek, boldogok egymással, és csak egy gyermek hiányzik az életükből. Úgy érzem, valóban áldás, hogy segíthetek nekik.

A cikk a Nők Lapja legfrissebb számában jelent meg.

Az e heti szám tartalmából

• 4 nő, 4 tánc
  
• Gyereket Moszkvából
  
• 6 magyar sípálya
  
• Exkluzív interjú Stohl Andrással
  
• Novodomszky Éva: „Szicíliában sértés a hálapénz!”
  
• Idén is kérjünk influenzaoltást?
  
• Új év, új én – Négyhetes akcióterv a jobb közérzetért  

Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!