– Milyen érzés hosszú szünet után újra kismamának lenni?
– Érdekes. Hat év alatt megkopott az egykori rutin, de szerencsére gyorsan visszatértek az emlékek. Marco három és fél kilóval született, mégis meglepődtem, hogy milyen picike egy újszülött… Most már féléves, abszolút „gyúrható”. Szeret enni, nyugodt, jó kis kölyök.
– Mi változott még hat év alatt?
– Akkoriban a férjem, Salvo a nap huszonnégy órájában velünk volt, egy gyerekre figyeltünk ketten. Most fordult a helyzet, a nap nagy részében két gyerekre kell egyedül vigyáznom.
– Mit csinál most Salvo?
– Éttermet vezet a belvárosban.
– Jól megy a hely?
– Nagyon. Szereti csinálni, működik is, hál’ istennek. A vendéglátást nem lehet félgőzzel csinálni, ráadásul a munkabeosztás sem olyan, mint egy irodában. Sokszor éjszaka jön haza a munkából.
– Vannak a vegyes házasságnak buktatói?
– Két más kultúrában felnőtt embernek néha tényleg nehéz pontosan érezni a másik határait, hiszen egy gesztus, egy mondat, egy helyzet egész mást jelenthet egy olasz férfi és egy magyar nő számára. Szerencsére Salvo az első néhány évben kifogyhatatlan türelemmel tanítgatott, újra és újra elmagyarázta, amit nem értettem. Mondjuk nem a szicíliai olaszt tanította meg nekem, úgyhogy ha otthon beszélget a haverjaival, annak még most is csak egy részét értem. De igazság szerint ilyenkor nem is nagyon fülelek, legyen egy olyan terület, ami csak az övé.
– A nagyfiú Magyarországon, a kicsi Szicíliában született. Így volt igazságos?
– Nem egészen. Apósomék nyitottak egy bárt, nekünk is ott kellett lennünk a megnyitón. Eredetileg úgy volt, hogy a szülésre hazaérünk. Csakhogy a kinti nőgyógyász, akinél a sógornőm is szült, megvizsgált, és úgy vélte, hogy már nem kéne repülőre ülnöm.
– Összehasonlítható a magyar és a szicíliai szülési élmény?
– Mind a két gyerek császárral jött a világra, de az elsőnél pánikszerű beavatkozás volt a műtét, el is altattak, most viszont végig ébren voltam, teljes nyugalom vett körül. Végtelenül kedves volt mindenki, az aneszteziológus ott ült a fejemnél, hol a hajam simogatta, hol a kezem fogta, kérdezgetett, mesélt, végigbeszélgettük az egészet. Jó élmény volt.
– Gondolom a kinti nagyszülőknek is.
– A folyosón díszsorfalat állt az egész család, ahogy ott ez szokás. Ott volt az anyósom, az apósom, az ő apukája, továbbá három lánytestvére, valamint a sógornőmék. Salvo húgának a barátnői csak másnap jöttek be.
– A hangulatot az olasz filmek alapján kell elképzelnünk?
– A mi családunk visszafogottabb az átlagnál, a szomszéd ágyban viszont feküdt egy kis hegyi faluban élő lány. Húszasával jöttek hozzá a hamisítatlan szicíliai, két kézzel magyarázó emberek. Időnként berontottak a nővérek és mindenkit kizavartak, aztán lassan visszaszivárogtak a rokonok. Ott is vannak szabályok, de senki sem törődik velük különösebben.
– Mi történik a szülés után?
– Nincs csecsemőosztály, az újszülöttet odateszik a mamája mellé. Akkor is, ha az éppen császárral szült és nem tud kikelni az ágyból. Persze csak csengetni kell, és azonnal jönnek, tényleg segítenek. A dadusok fürdetik a babákat, megmérik, ellátják a köldökcsonkot, de egyébként az anyukával van a pici. Hivatalosan senki sem lehetne a szobában, nem hivatalosan viszont mindenkinek ott van az anyukája, testvére, barátnője. Éjszaka nyugágyakon alszanak a kórházi ágyak végében. A nővérek úgy tesznek, mintha észre sem vennék. Nappal viszont kötelező eldugni az összecsukott nyugágyakat a zuhanyozófülkékben.
Vajon jár-e hálapénz az olasz orvosoknak? Milyen az élet egy, a maffiákról híres olasz helyen? Erről is mesélt Éva a Nők Lapja legfrissebb számában.
A cikk a Nők Lapja legfrissebb számából közölt részletet.
Az e heti szám tartalmából
- 4 nő, 4 tánc
- Gyereket Moszkvából
- 6 magyar sípálya
- Exkluzív interjú Stohl Andrással
- Novodomszky Éva: „Szicíliában sértés a hálapénz!”
- Idén is kérjünk influenzaoltást?
- Új év, új én – Négyhetes akcióterv a jobb közérzetért
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!
