A múlt héten Adrigán Erzsébet pszichológus segítségével próbáltuk összefoglalni, mi az, amit az anyjától les el a gyerek. Ezen a héten az apai mintákról kérdeztük.
„Az apa és az anya összetartoznak, egy egységet jelentenek a gyerekük számára. Ez az összetartozás tulajdonképp sosem szűnik, de serdülőkorig különösen erős a gyerekek tudatában” – hangsúlyozza a gyermekpszichológus.
Az 1. év: testközelbe kerülni
A születés utáni hónapokban mindenképp az anya az elsődleges gondozó, hiszen ő tudja természetes úton táplálni. Ilyenkor az apa alapvető feladata az, hogy védje és támogassa a gyereket és az anyát. Legyen jelen, segítsen, ha az anyának szüksége van rá. A kicsi számára is nagyon sokat jelent, ha az anya érzi a segítséget, támogatást.
„Ebben az időszakban egyre több apuka talál magának valamilyen feladatot, hogy ő is testközelbe kerüljön a kicsivel – mondja a szakértő. – Sokan ragaszkodnak az esti fürdetéshez. Ha már nem szopik a baba, akkor az éjszakai etetésből is kiveszik a részüket.”
Megosztható szeretet
Az apák egy része akkor érzi biztonságban magát, akkor alakít ki mélyebb kapcsolatot a gyerekkel, amikor a pici már jön-megy, gügyög, mosolyog, meg lehet gyömöszölni, fel lehet kapni. Ezt imádják a babák, és nagyon nagy szükségük is van rá. Egyéves kor körül az apák egyik legfontosabb feladata, hogy kiemeljék a gyereket az anyjával való szinte kizárólagos kapcsolatból.
A személyiségfejlődés szempontjából az első néhány évben szinte elengedhetetlen az apa jelenléte. Szükség van az anya-apa-gyerek hármas szereposztásra, hogy a kicsi megtanulja, az anyja egy tőle független, másik személlyel, az apával is szoros kapcsolatban van. Kiemelkedően fontos a szülők kiegyensúlyozott, szeretetteljes kapcsolata.
„A két szülő közötti harmónia híján a gyermek később nehezen válik le az anyáról, és a féltékenységet sem tanulja meg helyén kezelni. Gyakran bevonódik az anya és apa közötti ellentmondásos kapcsolatba, ami szintén káros lehet” – magyarázza a pszichológus.
És ha elváltak?
A gyerek egész életre szóló kapcsolatot, sőt szövetséget jelent az apa és az anya között, ami a válással sem szűnik meg. Ilyenkor egy igazán fontos közös szempontjuk marad: mi a legjobb a kicsinek. Túl kell lépni a sérelmeken, fájdalmakon, hogy a gyerek érdekeit szolgálhassák az elvált szülők.
Az elvált apa szerepe szükségszerűen megváltozik, hiszen nincs jelen a mindennapokban. Azok a gyerekek, akiknek elköltözött az édesapjuk, sokkal kevésbé mernek lázadni, nyíltan szembefordulni vele, mert félnek, hogy végleg elveszítik. Az elvált apákban sokszor bűntudat munkál, főleg ha ők döntöttek úgy, hogy kilépnek a házasságból. Nehezebben mernek szabályozni, illetve az együtt töltött néhány órát, havi egy-két napot nem szívesen fordítják a gyerek „rendszabályozására”.
„Amíg a gyerek, gyerekek kicsik, az anyának mindig fenn kell tartani bennük az apa pozitív képét – mondja Adrigán Erzsébet. – Meglehet, hogy a nő neheztel volt párjára, ám öt-hat évesen még az öntudat, önértékelés része, hogy klassz apukám, anyukám van. Egy rossz apukának ugyanis csak rossz gyereke lehet. Óvodás, kisiskolás korban még létfontosságú, hogy idealizálhassuk a szüleinket. Ha valakit ettől megfosztanak, többnyire sérül a személyisége. Az idő múlásával ez egyre kevésbé lesz fontos, hiszen a kamasz már amúgy is árgus szemekkel figyeli és veszi észre a felnőttek hibáit.”
Mit tanulunk az apánktól?
Gyermekkorban azonosulások mentén kapcsolódunk a szülőkhöz. Annál többet kapunk a szüleinktől, minél egészségesebbek ők maguk, minél kiegyensúlyozottabb a kapcsolatuk egymással, a világgal, minél nagyobb harmóniában élnek saját magukkal. Ha felnőttként képesek vagyunk elfogadni saját korlátainkat, akkor ezt a serdülő gyerek is elsajátítja.
A rossz érzésekhez való viszonyulást meg lehet tanulni a szüleinktől, s ez egy fontos lecke az életben. Azt, hogy hogyan kell elmosogatni, főzni, és lányok esetében, hogy kell öltözködni, általában az anyai minta határozza meg. De hogy a háztartáshoz az apa hogyan viszonyul, szintén fontos, mert ezzel mintát mutat.
A fiúgyerek inkább az apjától lesi el, ha az csavart húz, polcot szerel, füvet nyír. Az anya aerobikra jár, az apa focizik. Az anya frizurát készít magának, sminkel, az apa borotválkozik és nyakkendőt köt. Ezek hagyományos és gyakori minták, de természetesen az sem ritka, amikor az anyuka sportos, apa a kényelmes, vagy épp az anya dolgozik sokáig és az apa végez több házimunkát.
3–6. év: Az utánzás kora
A kicsik nagyjából három- és hatéves koruk között tanulják meg a nemi szerepeket. Nagyon fontos, hogy ilyenkor a kisfiú testével kapcsolatos intim feladatokat az apja intézze. Ő mutassa be, hogyan kell pisilni, ha kell, ő adja be a kúpot, ő mutassa meg az intim tisztálkodást. Lányok esetében az anyukára hárulnak az ilyenfajta feladatok. „Ebben a korban a gyerekek szinte karikatúraszerűen utánozzák szüleiket – a lányok az anyát, a fiúk az apát. Ilyenkor nemcsak saját nemi szerepüket formálják a gyerekek, hanem azt is megtanulják, hogy reagál erre a másik nem – teszi hozzá a szakértő. – Ha egy kislány felveszi a szép ruháját, az apának nagyon meg kell dicsérnie. Fontos azonban, hogy gyermeki reakciónak tekintsük az ilyen »csábítási kísérleteket«. Az óvodáskor végére fel kell ismernie a gyereknek, hogy ő még csak szeretne olyan lenni, mint az szülei, de meg kell várnia, amíg felnő.”
Amit csak ő tud igazán
|
A cikk nyomtatásban a legfrissebb Nők Lapjában jelent meg.
Az e heti lap tartalmából:
- Gyerekek az éjszakában – A diszkótragédia után
- Párok túl a válságon – Kezdjük újra együtt!
- 4 önkéntes munkás a sok százezerből
- Koós Réka: „Azt mondták, legyek csendes és szerény, de nem lettem”
- Óvatosan a főnökkel – Mit tehetünk a munkahelyi békéért?
- Az írisz elárulja, mennyi az energiám
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted!
