„Most még nem örökbefogadásra, hanem saját gyermekre vágyunk”
A múlt héten már említettem a harmincöt éves Rékát akinek a problémájára megoldást kerestünk, és egészen Moszkváig jutottunk. Magyarországon ugyanis nem tudnának segíteni rajta és élettársán.
– Huszonnyolc éves voltam, amikor méhnyakrákkal operáltak, több műtéten estem át, és biztonsági okból eltávolították a méhemet is – meséli Réka. – Akkor természetesen az volt a legfontosabb számomra, hogy meggyógyuljak, tulajdonképpen fel sem fogtam, hogy ez a műtét azt eredményezi, hogy sosem szülhetek gyereket. Öt éve már, hogy megismertem a páromat, akivel az elmúlt nyáron összeházasodunk. A betegségemből – ezt a leletek igazolják – teljesen felépültem. Azonban a párommal már nagyon vágyunk saját gyermekre. A petefészkem működik, vannak saját petesejtjeim, normális a ciklusom. Csak éppen nincs méhem, ahová beágyazódjon a baba, és ahol kihordjam.
Réka jó másfél évvel ezelőtt kezdett olvasgatni az interneten, hol, hogyan lehet legálisan igénybe venni béranya segítségét – és mennyiért.
– Meglepő volt, hogy egyes magyar oldalak fórumain is kínálják magyar nők a „méhüket”, természetesen pénzért. Csak azt nem értettem, hogyan is gondolják – fűzi tovább a szót. – Néhányukkal felvettem a kapcsolatot. Volt, aki azt mondta, szívesen eljön velünk egy külföldi klinikára, más pedig arról beszélt, hogyha találnánk orvost, aki beültetné a méhébe az embriónkat, akkor ő nyílt örökbefogadással nekünk szülné meg a babát. Természetesen éreztük a párommal, hogy ezek nem valódi lehetőségek, és nyilván törvénytelenek is. Ez azért adott esetben nem riasztott volna el minket, de az már igen, hogy mi történne, ha nem kapnánk meg a babát?
A meddőségi specialista, akihez fordultak, közölte Rékáékkal, ne is álmodjanak arról, hogy találnak hazai orvost, aki ezt az egészet vállalná. Ugyanis börtönbe kerülhetne érte. Így hát muszáj volt külföldre tekinteniük, és persze spórolniuk.
„Idén belevágunk!”
A pár egy ukrán klinikát nézett ki magának. Kissé elbizonytalanította őket egy tavalyi eset: egy amerikai pár (Jeanette Runyon és Michael Woolslayer) részt vett az ukrán béranya-programban, és miután a béranya életet adott a kislányuknak, Victoriának (születési anyakönyvi kivonatába már az amerikai pár került szülőként), a hatóságok elvették az amerikaiaktól a gyereket. Az újszülöttet egy ukrán házaspár felügyeletére bízta a hatóság, és az amerikai pár tavaly december óta harcol a gyermekért. Nem túl sok reménnyel.
Tavaly három, béranya által világra hozott babával utazó külföldi párt tartóztattak fel az ukrán határon. Egy általunk megkeresett ukrán szakember azt ajánlja a külföldieknek, hogy inkább moszkvai klinikákat keressenek fel, mert „a program Oroszországban még a nem házasoknak (élettársaknak), illetve egyedülálló nők és férfiak számára is engedélyezett”. Ott a szabályozás és a végrehajtási gyakorlat is sokkal „liberálisabb”, ezért Ukrajnából sok külföldi, meddő, gyermeket már csak a béranyaprogramtól remélő párt tovább irányítanak Moszkvába. Emlékeztetőül: előző számunkban beszámoltunk a sikeresen működő orosz béranya programról. Garantálja, hogy az újszülött születési anyakönyvi kivonatába a „befogadó szülők”, és nem a béranya neve kerül szülőként, még akkor is, ha esetleg nem saját ivarsejteikből, hanem donorsejtekből fogant a baba.
– Nekünk is ez lehetne a megoldás, bár még spórolnunk kell. Kiszámoltuk, ha nem az első program sikerülne, akkor olyan hét-nyolcmillió forintba kerülne. Jelenleg öt és félmilliónk van, de a család talán kölcsönökkel kisegítene bennünket – avat be Réka párja. Mindketten azt mondják: sokan tanácsolják nekik, hogy fogadjanak inkább örökbe egy kisgyereket. Ettől nem zárkóznának el, de egyelőre még reménykednek abban, hogy béranya segítségével megszülethetne saját gyerekük.
– Nem bírom az álszent megjegyzéseket. Boldog szülők, akik vérszerinti gyermekeiket nevelik, azt kérdezik: „Annyi a szerencsétlen gyerek, akit örökbe lehetne fogadni, miért nem teszitek ezt?” – szól közbe Réka. – Igen, ez biztosan így van, csak mi is szeretnénk saját, vérszerinti babát. Ez még nem zárja ki azt, hogy később örökbe is fogadjunk, de nem szeretem, ha olyanok papolnak nekünk, akiknek fogalmuk sincs a problémánkról.
Rékáék idén mindenképpen belevágnak. Nem riasztja őket a távolság, sem az, hogy kölcsön kell kérniük. Az sem, hogy nem garantált az azonnali siker, vagyis az, hogy az ivarsejtjeikből, lombikban fogant embrió rögtön az első programban megtapad a béranya méhében. Réka csak annyit kért, nézzünk utána, hogyan lehet itthon honosíttatni a születendő baba iratait.
„Mindennél fontosabb, hogy újra szülők lehetünk”
Egy kisbabás találkozón hallottam arról a házaspárról, akik már jártak is külföldi klinikákon, hogy béranyát találjanak. Történetük meglehetősen szívszorító: a házaspár jócskán a negyvenes éveiben járt, amikor egy balesetben elveszítették a tizenhat éves lányukat. Ma is gyászolják őt, de fél évvel a lányuk halála után az asszony bejelentette a férjének: szeretné, ha gyerekük születne.
– Részt vettünk két lombikbébiprogramban, de nem segített. Azt tanácsolta az orvos, inkább szeretkezzünk gyakran, mert spontán könnyebben teherbe eshetek ebben a korban, mint ezzel a módszerrel – meséli a nő, aki arra kért, Julinak hívjam a cikkben. – Azután felhívták a figyelmemet arra, hogy petesejt-adományozás segítségével könnyebben sikerülne, hiszen petesejtet csak fiatal, termékenységük csúcsán lévő nők adományozhatnak. De névtelen donortól nem kaphattunk petesejtet, az anonim program már akkor sem működött, és nem tudtunk senkit sem találni a családban, aki adhatott volna. Így mi Londonban érdeklődtünk a béranyaprogramról több klinikán is, de sajnos nagyon hosszú volt a várólista, vannak párok, akik évekig várnak, mire sorra kerülnek. Már majdnem Kanadában folytattuk a keresést – ahol a férjemnek élnek rokonai -, amikor egyik ismerősünk olvasott valahol az orosz klinikákról. Ki is utaztunk Moszkvába, nagyon kedvesek voltak, és tényleg ott álltunk, hogy belevágjunk a programba, amikor a harmincéves unokahúgom, aki akkor fejezte be első gyerekének a szoptatását, váratlanul felajánlotta, hogy adna petesejtet. Úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk, de ha nem jön össze, akkor feltétlenül Moszkvában folytatjuk, a béranyaprogrammal.
Ám szerencsére az első próbálkozásnál megtapadt az unokahúgom petesejtéből és a férjem spermiumából fogant embrió a méhemben, és egészséges, aktív terhesség után megszültem a kislányunkat. Nem mondom, hogy nem néznek rám furcsán eleinte a kisvárosban a szomszédaink – nem tudják, hogy „segítséggel” született a lányunk -, de mindennél fontosabb, hogy újra szülők lehetünk. Sportos, egészséges, fiatalos pár vagyunk, élvezzük az életet, és azt, hogy felelősen gyermeket nevelhetünk… És, ha nem sikerült volna, akkor biztos, hogy megragadjuk az utolsó esélyt, és addig megyünk, amíg nem találunk béranyát, aki világra hozta volna a gyerekünket.
