Egy magyar a világ legjobb munkahelyén

Olvass tovább! Stylistból cukrász

Gyerekként főleg a tudományos kutatói pálya vonzott, szerettem volna például űrhajós vagy zoológus lenni. A gimnáziumban elsősorban a jogi egyetem érdekelt, de nem jött össze a felvételi. Aztán beiratkoztam egy idegenvezetői tanfolyamra, de hamar rájöttem, hogy ez a szakma mégsem vonz. Az idegen nyelvek azonban nagyon, és mivel nagyon jó is voltam németből és angolból az iskolában, végül német szakos lettem. Ugyan sokan riogattak azzal, hogy bölcsészként nem is lesz szakmám, de ez engem nem tántorított el.

10 fordulós állásinterjú

Az első munkahelyem a GE call centere volt. Ugyan visszatekintve azt gondolom, hogy számos készséget sikerült itt elsajátítanom, a feladataim azonban elég unalmasnak tűntek. Ezért azt a munkát, amit más nyolc óra alatt végzett el, én elintéztem hat-hét óra alatt, a fennmaradó időben pedig interneteztem. Egyszer fülest kaptam, hogy az informatikai részleg figyeli a rengeteg netes aktivitásom, de megtaláltam a módját, hogyan kerülhetem meg a rendszert. Nem rosszindulatból, de az üres órákban szívesebben neteztem, mint kávéztam. Ezután a Getronics nevű cégnél dolgoztam, szintén call centerben, de még inkább IT-területen. Miközben egy érdekes projekthez kerestem információkat a Google-on, megjelent a hirdetéseknél egy állás kiírása is.

Beadtam a jelentkezésemet a pályázatra a Google hirdetésekkel foglalkozó részlegéhez, és nem sokkal ezután felhívtak a HR-osztályról, hogy az én hátteremmel megpályázhatnék egy műszaki jellegű pozíciót is. Korábban ugyanis sokat tanultam az ikertestvéremtől, aki szoftvermérnök, és elég korán elkezdtem blogolni is, megtanultam a HTML-t és a CSS-t, és kikristályosodott, hogy az internettel szeretnék foglalkozni. Megtetszett a munkaleírás – keresőminőség-javításról és az internetes site-ok osztályozásáról volt szó –, majd tíz sikeres interjú után végül elnyertem az állást. Az ötödik interjú után már elég szürreális volt az egész helyzet, elgondolkoztam, hogy lesz-e ennek valaha vége, avagy miféle kafkai történetbe csöppentem bele.

Nem volt hátrány a bölcsész háttér

A Google-interjúkon sok, kognitív képességekre vonatkozó kérdés hangzik el, elsősorban nem lexikális tudást várnak el. Például logikus megoldást kell keresned arra a kérdésre, hogy mennyi pizzát fogyaszt egy nap alatt London lakossága. Nem is a helyes megoldás a lényeg, hanem hogy tudsz-e elemezni egy helyzetet, hogy lássák, hogyan gondolkodsz. Nem volt hátrány a bölcsész hátterem, sőt. A Google-nál próbálják minden tekintetben biztosítani a sokszínűséget, szakmailag is. Nálam előny volt, hogy a humán területen szerzett végzettségemhez társultak a műszaki-internetes tudásalapok. Ha egész életedben mérnöknek készülsz, bizonyos nézőpontokat szinte beléd nevelnek.

Ha nekilátsz egy feladatnak, ezen nézőpontok előítéletével, egyfajta beidegződéssel állsz neki a megoldásnak. A Google-nál ellentétben nem szokatlan az, hogy olyasvalakit vesznek fel egy állásra, akinek korábban esetleg csak érintőlegesen volt tapasztalata az adott területen, mert biztosan mást fog csinálni, mint egy konvencionális szakmabeli. Nikesh Arora, a nemzetközi sales vezető úgy került a pozíciójába, hogy előtte IT-, marketing- és pénzügyi vonalon mozgott, nem kereskedelemben. Persze nem esnek át a ló túloldalára, nem arról van szó, hogy alkalmatlan embert vesznek fel, hiszen a szakértelem rendkívül fontos, de bizonyos esetekben megéri felpörgetni a dolgokat egy eltérő szakmai hátterű emberrel.

Az én elméletem az, hogy ha jól elvégzel egy egyetemet, bármilyen szakon is, nyolcvan százalékban a te kezedben van az, hogy mi lesz belőled. Sokan nem ismerik ezt fel Magyarországon, úgy gondolják, hogy egy adott diplomával a kezükben csak egy bizonyos területre és semmi más munkakörre nem alkalmasak. Olyan alapvető készségek viszont, mint a nyelvismeret, kombinációs, analitikai képességek nagyon-nagyon fontosak, ezek nélkül semmi értelmeset nem lehet csinálni. Nyilván senki nem lesz friss bölcsészdiplomával a kezében repülő- és űrmérnök, de fokozatosan, apránként fel tudod építeni magad úgy, hogy egy bizonyos pontról eljutsz egy jobb helyre. Azt hiszem, ebből a szempontból Magyarországon is elindult egyfajta változás a válság kapcsán is, és nagy érték, ha valaki tud alkalmazkodni, adaptálódni, meglátja a lehetőségeket. Hasonló folyamat végbement a céges juttatások terén is, hiszen annak idején, amikor elkezdtem a Google-nál dolgozni, még forradalmi koncepció volt a maga nemében, hogy az alkalmazottak ingyen kaptak reggelit és ebédet. Ma már 10-15 céget tudnék mondani, ahol hasonlóan járnak el, igaz, nemzetközi vállalatok ezek is.

Csocsó mellett kemény munka

Nézd meg a Google irodáját! Katt a képre!

A Google dublini központját egylégterű irodaként kell elképzelni, ahol kisebb csoportokba rendeződve dolgoznak ez emberek. Elég informális a hangulat, sokszor látsz embereket ülőzsákokon, laptoppal dolgozni, kikapcsolódásnak van mindenféle játékszer, Nintendo Wii és csocsó. Nincsenek hierarchikus megkötöttségek, míg a GE-nél például jellegzetesen fentről lefelé folytak az utasítások és ment a kommunikáció, itt elég „laposak” az alá- és fölérendeltségi viszonyok, az én főnököm főnökével simán beszélhet a beosztottam. Az iroda híres a nemzetköziségéről is, és nem kell folyton az asztalodnál ülni. A munkaidő valamennyi részét a saját projektjeidre fordíthatod, arra, amiben hiszel, fontosnak tartasz és jót tudsz kihozni belőle. Az innovációnak senki nem állja útját. Ha van egy jó ötleted, akkor adnak lehetőséget arra, hogy meg tudd valósítani, ki tudd próbálni. Két típusú ember van: az egyik tud boldogulni ebben a környezetben, a másik nem. Mert egyfelől ugyan elég laza itt mindenki, másrészt azonban eredményeket kell produkálni. Jellemző, hogy kisebb csapatok projekteken dolgoznak és az iroda híres a nemzetköziségéről is.

Ha mindezt újra lehetne játszani, ugyanezen az úton járnék. A bölcsészkar egyik előnye volt, hogy könnyen el tudtam végezni, azaz időt és teret adott ahhoz, hogy kiderítsem, mivel is szeretnék valójában foglalkozni. Másrészt éppen a némettudásom miatt vettek fel, a német keresőminőség-csapatban kezdtem el dolgozni. A B tervem az, hogy szeretnék egy saját start-upot indítani. Rengeteg ötletem van, hogy mit lehetne csinálni, ki kell választani azt, ami ezek közül a legjobb. Elvileg a Szlengblog is egyfajta B terv, bár sokan hangoztatják, hogy nem lehet belőle megélni, nem működnek jól a hirdetések. Én azonban olyan vagyok, hogy ha mások a leszakadó eget, én a lehetőségeket látom meg, és ha valaki kijelenti, hogy a blogolással nem lehet pénzt keresni, én inkább ötletelek, hogyan lehetne. Ugyan befolyik némi összeg a Szlengblogból, de igazi nyereségnek azt a kapcsolathálót tartom, ami a blognak köszönhetően kiépült. A jövőben azonban egy saját internetes terméken vagy szolgáltatáson szeretnék dolgozni.

Jó kalandnak tűnt és bejött

Sokan kényszernek élik meg a váltásokat és a változást, pedig jobb lenne a lehetőséget meglátni bennük. Nagyon ráfókuszálunk arra, hogy milyen rossz a helyzet, amiről mindenki más tehet, egy adott párt vagy a külföld, miközben mi magunk nem akarunk előrelépni és cselekedni – még a fiatalokban is megvan ez a mentalitás. Amikor felvettek a Google-hoz, csak határozott időtartamú, tizenegy hónapra szóló szerződést kaptam, ráadásul semmiféle tb-t nem fizettek. Életemben nem volt olyan rossz szerződésem. De jó kalandnak tűnt és megpróbáltam, a végén pedig felvettek határozatlan időtartamra az összes legendás Google-juttatással. Tanulság? Néha be kell vállalni a kockázatot, hogy valami jó jöjjön ki az egészből.

http://szleng.blog.hu/