Túl sokat mutogatják magukat a magyarok a neten

Olvass tovább! Pedofilok és ragadozók melegágya a Facebook

A hír: Kitárulkoznak a magyarok a neten
Nem elég óvatosak a magyar internetezők, keveset tesznek azért, hogy adataik biztonságban legyenek – mondta egy előadáson a Facebook közösségi oldal egyik munkatársa. A magyar szakemberek szerint leginkább a tinédzserek azok, akik egyre merészebb fényképet és videót töltenek fel magukról vagy ismerőseikről az internetre. Ha egy ilyen fotó kikerül egy külföldi szerveren üzemeltetett honlapra, akkor azzal a hatóságok tehetetlenek.
A tinédzserek gyakran meggondolatlanul töltenek fel fotókat vagy posztolnak ki bejegyzéseket, ezáltal ők a legsebezhetőbbek. Az adatvédelmi biztos tavaly 100 olyan ügyet vizsgált, amelyben közösségi oldalakra feltöltött információkkal éltek vissza.
„Vannak olyan honlapok, amelyek arra specializálódnak, hogy kiskorúak képét összegyűjtik különböző közösségi oldalakról, és azokat akár pedofil környezetbe helyezik. Ilyen panasz nagyon sok van. Az az igazság, ezzel nagyon nehéz mit tenni, mert sokszor a nyomozóhatóságok sem tudják kideríteni, kik állnak ezek oldalak mögött” – mondta Jóri András adatvédelmi biztos.

Különvélemény Karafiáth Orsolyától 

Egyik barátunk kislánya gyakran van nálunk. Még csak tizenkét éves múlt, de már kész kis hölgy, ahogy az mostanában lenni szokott. Illetve inkább úgy fogalmaznék: külsőre már megtévesztően felnőttnek tűnik. Magas, fejlett, szép kerek mellekkel, csinos domborulatokkal. Ám természetesen a lelke még nem tudta követni ezt a gyors változást: ízig-vérig gyerek, elfajzott szexuális vágyakról, ne adj’ isten perverzitásról még csak nem is hallott soha. Mint minden vele egykorú lánykát, természetesen őt is izgatják a „nagyok”, felpróbálja anyukája ruháit, titokban kifesti magát a tükör előtt, hétvégenként lakkozhatja a körmeit. (Mi is járkáltunk annak idején anya cipőjében, törtük és mázoltuk a nagyi féltett tartós rúzsát, lóbáltuk az ünnepi kistáskát… A nő már kicsiként is nő – legalábbis ott lapul minden kislányban a leendő díva, és a szerepeket már nyolcévesen is szívesen próbálgatják…)
Egyik délután „nőciset” játszottunk Évivel (nevezzük így), kölcsönadtam neki egy csinos fűzőt, ezüst forrónadrágot, hajába póthajakat tettünk, és megpróbáltam szépen kifesteni. Érdekesek a gyerekek, a szép smink náluk még nem feltétlenül fedi le a szép fogalmát: legyen erőteljes, azaz a rúzs vérvörös, a szemhéj égszínkékre mázolt, a pirosító szinte lángoljon: már-már bohócarc a végeredmény, egy karikatúra, de mindenesetre látványos az eredmény. És ha már játszunk, hadd alkossák ők a szabályokat. Nekünk, felnőtteknek már csupán napi rutin, hogy a romokból reggelente várat építsünk, hogy arccá tornázzuk fel az éjjel szétesett vonásokat. Egyszóval örömmel sminkeltem Évikét, lenyűgözött a még nem kifejezetten karakteres arc, a ragyogóan hamvas bőr, érdekelt, hogyan lehet ezt a nyílt, kíváncsi, gyermeki tekintetet füstössé, „nagylányossá” varázsolni. Amikor kész lettünk, elkezdtünk fotózkodni, lássa később az anyuka is, milyen csodásat alkottunk. Évi, mint egy kész manöken pózolt, mosolygott sejtelmesen, utánozta azt, amit a tévében, női magazinokban lát. A képek egyszerre lettek bájosak, romlatlanok és viccesek. Mint a régi festmények a barokk idején, ahol a hercegnők felnőtt ruhában (persze rájuk szabva, lekicsinyítve) néznek farkasszemet velünk. Aztán én el is felejtettem a délutánt. Mígnem egyik este Évi anyukája hívott remegő hangon, hogy beszéljek a lányával, mert elszabadult a pokol, és ő már tehetetlen.
Az történt ugyanis, hogy Évike az összes fotót kipakolta az egyik közösségi site-ra, ahol saját néven fut, egyet, a legfeltűnőbbet profilképként, a többit szépen sorban mellé. Olyat, amin becsücsörít, és csábítón néz a lencsébe, miközben a kissé átlátszó muszlinfelsője lecsúszik a válláról. Vagy amin egy szál kis topban, sortban és az én egyik tollboámban utánozza a dívákat.  Nekem eszembe sem jutott, hogy szóljak, csak nekünk készült ez a sorozat, Évi pedig mit sem sejt arról, milyen emberek között élünk. Nos, a kislány kapott egy nap alatt vagy három teljesen perverz levelet.
Ocsmányságok tömegét, undorító volt csak beleolvasni is. Ám az egyik üzenetben iskola utáni találkozásra hívták (ráadásul ezeken a site-okon legtöbben kiírják, hol a suli, később hogy hol dolgoznak). Emlékszünk még a Hard Candy (nálunk Cukorfalat) című filmre? Na, nekem rögtön ez ugrott be. Nem tehettünk mást, hiába lett nagy sírás a vége: megszüntettük Évi oldalát, és elbeszélgettünk vele. Ne gondoljuk, hogy ez szélsőséges példa: tényleg mindegyik kislány szeret eljátszani a gondolattal, hogy mi lenne, ha nagylány lenne. És bizonyos alakok csak arra várnak, vadásznak és szimatolnak, hogy elcsípjenek egyet közülük. Nagyon vigyázzunk a gyerekekre: amit mi már tudunk, ők még – szerencsére – nem is sejtik –, ám éppen emiatt óvatlanok, fel sem merül bennük, hogy undorító, perverz, beteg emberek őket fogják kipécézni esetleg. Ha felnőttek tesznek fel magukról mindent, akkor csak sajnálkozni tudok. Bejárták a hálót az olyan esetek, hogy valakit azért röpítettek ki a munkahelyéről, mert munkaidő alatt folyamatosan nyomta a netre, hogy épp mit csinál – aminek a munkához semmi köze nem volt természetesen, vagy gondoljunk azokra, akik tízpercente nyomják fel, éppen hol vannak, mit csinálnak, kibe szerelmesek, mennyi pénzük van éppen. Az az érzésem, hogy a többség még nem tanulta ki ezt az új fajta nyilvánosságot, nincsenek tisztában a szabályaival. Félek, hogy nagyon sok rossz tapasztalat kell ahhoz, hogy a többség is óvatosabb legyen. „Megosztom” – mondja a felirat, amire rányomunk, és már repül is az információ; ki tudja, hol áll meg. De tömegekkel nem érdemes osztozkodni. A neten veszélyes a tömeg, kontrollálhatatlan, nem sejthetjük, kihez kerül a fotónk, videónk, ki akarja kisajátítani az életünket…