Összerezzenünk. A farostlemez borítású kapu, amin bebocsátást várunk, döngő hang kíséretében megremeg. Valaki, valami, belülről jól megütötte. Mire egy törékeny asszony – Illés Máté édesanyja, Márti – kinyitja a kiskaput, a vad „bringás”, már a kert végén, a téltől elgyötört füvön kanyarodik. A déli napsütésben mosolygó szempár csillan a maszk fölött, a betérőt csak pillantásra méltatja, odakiabál: „Sziasztok!”, aztán kicsi lábával teker, kesztyűs kezével irányt vált. A ház, az udvar, a kert hossza az a tér, ahol Máté élvezi, hogy egy év után újra gyerek lehet.
Erő. Visszakapott egészség. Élet. Donor, orvoscsoport, mellkasba ültetett parányi szív. Problémamentes lábadozás. A gyógyszerek pontos beállítása, kilökődésgátlás, steril otthoni környezet. Ez mind kellett, kell ahhoz, hogy Máté élhessen, és ma, holnap, évek, évtizedek múlva is jól érezhesse magát. Néhány perccel később, fertőtlenítés után, sterilbe öltözve, a pormentes lakásban megtudom, mindezt ő is tudja. De hat éve azt súgja neki ösztöne: ne beszélj erről, mással foglald el magad!
Máté átöltözik, teljes a ruhacsere. Kötelező a többfázisú kézfertőtlenítés, aztán irány a szoba. Ahova a család tagjain kívül senki nem léphet. Máté készségesen megmutatja, de közli: „belépni tilos!”, aztán beveszi a négyóránként esedékes gyógyszereit, dicsekszik számítógép-kezelő tudományával, és leköti magát egy hatalmas repülő hangárjának építésével.
Próbatétel
Az, hogy a törékeny, negyvenes évei közepén járó anya nem törékeny, hamar kiderül. Aki huszonévesen, egy év házasság után veszíti el a párját, az megérti, mit jelent a próbatétel. Aztán évtizeddel később, a harmincas évei közepén ismét próbára tette az élet. Villámcsapásként érte a hír Illéséket, hogy két gyermekük közül a nyolcéves, egészségesnek hitt fiú súlyos szívbeteg. Szívizomgyengesége, kardiomiopátiája van. Kórházról kórházra jártak, keresték a megoldást, de hiába. Márti ma rezzenéstelen arccal mesél arról, hogy kétezer nyarán elveszítették Tibikét. Hogy akkor még nem volt gyermekszív-transzplantáció, hogy kerítettek ugyan egy felnőtt orvost, aki elvégezte volna a beavatkozást, ha engedéllyel külföldről kapnak szervet, de Tibikének nem adatott elég idő.
 |
| Illés Tibor, amikor hazatér a munkából, azonnal átöltözik, fertőtleníti magát és rohan Mátéhoz |
Illésék minden szeretetüket kislányukra irányították, akit öccse betegsége idején a nagymama látott el. Talán maguk sem tudnák megfogalmazni az okát, de belefogtak egy építkezésbe. Aztán mikor fölépült a ház, föléledt a párban a gyermek utáni vágy. Márti negyvenévesen újra anya lett. Megszületett Máté.
Szemlélet
Illés Máté édesanyja azt mondja, aki egyszer hallotta az orvostól: „Anyuka, mindent megtettünk, amire képesek vagyunk, anyuka higgye el, nincs tovább, eddig tartott a tudományunk…” az óvatos lesz. Amikor Máté megszületett, Márti kivizsgálást szorgalmazott, a szív állapota izgatta. A család újabb tragédia hírével szembesült: Máténak ugyanaz a baja, mint a bátyjának volt. De az erős anya nem újabb tragédia képét látta maga előtt, hanem azt erősítette magában: kétszer ugyanaz nem történhet meg, Máténak élnie kell. És örült, hogy időben diagnosztizálták a betegséget, reményt adott a tudat, már jobbak a gyógyszerek, kiváló a hazai transzplantációs csapat. És mivel évekkel ezelőtt őszinte volt hozzá gyereke orvosa, mélyen hitt a Mátét kezelő kardiológusnak, dr. Ablonczy Lászlónak is, aki azt mondta: „Anyuka, lesz megoldás.”
Márti szerint erősnek kell maradni, nem szabad félni, mert aki fél, rosszabbul jár.
Amikor 2009 novemberében Máté állapota megkívánta, orvosai várólistára tették, megkezdődött a beültetésre alkalmas szerv keresése. A kisfiút néhány héttel később megoperálták, műszív tartotta életben, 2010 decemberéig. Az anya azt mondja, szükség volt a kitartásra, nemcsak Máténak, nekik, a családnak is. Márti kilenc hónap alatt mindössze háromszor volt otthon egy-egy napot, a többit a Kardiológiai Intézet Gyermekszív Központjának anyaszobájában és fia mellett a kórteremben töltötte. Közben otthon az apa, Illés Tibor nyugtalankodott, ha megcsörrent a telefon azért, ha nem tudta elérni feleségét, azért. A múlt év nem volt könnyű egyetemista lányuknak, Andinak sem, aki tíz éve egyszer már átélte egy testvér elvesztését.
Kétszáznyolcvannyolc nap. Kétszáznyolcvannyolc éjszaka. Aztán egy különös este, egy átvirrasztott éjszaka. A kritikus napok túlélése. És most elmondhatjuk: megérte kitartani! Máté erős, egészséges szívvel él, köszöni, jól van. A hálára pedig nincsenek szavak… – mondja, és bár kemény, sok próbát kiállt asszony, amikor az orvosok, nővérek, kórházi dolgozók munkájáról áldozatáról beszél, bizony elérzékenyül.
Összefogás
 |
| Andrea az egyetemi vizsga után is szívesen mesél kisöccsének |
Illésék dorozsmai otthona délutánra hangosabb, teljes a család. Az apa hazatér a munkából, Andi a jogi egyetemről egy jeles vizsgaeredménnyel. Átöltöznek, fertőtlenítenek, közben Máté is fölélénkül. Kiabál, bohóckodik, elhagyja a steril szobát, fölugrik a kanapé karfájára, birkózik apjával, lecsúszik a lépcsőn, aztán Andi nyakába csimpaszkodik, aki épp arról mesél, anyja távollétében megtanult főzni, felnőtté vált, s hogy ez a játék hiányzott a legjobban, meg anyu isteni főzelékei. Máté a főzelék szóra fintorog egyet.
– Az semmi! Nekem a nővérkék sütöttek kígyó, teknős meg cica formájú palacsintát! És vannak titkaink is, de nem árulom el, mi. És van a puszititok is – kacag hangosan, boldogan, és rohan, dolga akadt, vagyis soha nem tudjuk meg, a nővérke miért ad épp huszonkét puszit, és melyik doktor bácsi birkózik jobban az apjánál. Viszont a kapuban Mártitól megtudom, próbatétel, kitartás, összefogás ide vagy oda, azért ő nagyon aggódott.
– Fantasztikus volt, hogy a folyosón, ha szembetalálkoztam Ablonczy doktorral, mindig rám mosolygott, és csak annyit mondott: „Anyuka, nyugalom! Lesz…” És ment tovább. Talán ezért éreztem otthon magam, ezért mondtam a professzor úrnak, mi kilenc hónap után otthonról hazamegyünk.
A kórház
A Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet Gyermekszív Központjának szakmai igazgatója, dr. Szatmári András professzor büszke a csapatára és az intézetére. A centrum 3,7 milliárd forintos beruházással – ennek 33 százaléka eszköz – 1999-ben lett kész. Nem véletlen hát, hogy a külföldön tanult, elismert orvosgárda remek munkát képes végezni a csúcsminőségű diagnosztikai eszközökkel, a kiválóan fölszerelt műtőkben. A transzplantációs program 2007 közepén indult, azóta tizennégy beültetés volt és tizenkét kisgyerek életét mentette meg új szív.
– Ha valakinek új szív kell, ott három okról lehet szó. Szívizombetegségről vagy összetett szívhibákról, amelyek sebészileg már nem korrigálhatók. Illetve nagyobb gyerekről, akinek csecsemőkorában kétszer-háromszor már megoperálták a szívét. A szívátültetés egy műtéti technika, de a folyamat maga komoly program, sok résztvevővel. A kardiológus készít föl a műtétre, és ő kezeli a műtét után is a beteget. Nem mindegy, honnan jön a páciens, ki kezelte, milyen lesz az utógondozása, kilökődik vagy jól működik-e a sebészileg kiválóan beültetett szív – magyarázza a professzor.
Műszívre azért van szükség, hogy a gyerekek kibírják a műtétig. Ugyanis a megfelelő gyerekdonor megtalálása nem könnyű. A hazánkban beültetett gyerekszívek közül csupán egy volt külföldi. Szatmári professzor hisz abban, hogy az Eurotransplant szervdonációs rendszerhez való csatlakozás – ami nem lesz gyors –, sokat segít majd, és nem kell közel háromszáz napot várni egy szervre. A gyermekeknek a transzplantáció szempontjából minden tekintetben jobb lesz, ám elképzelhető, hogy lesz olyan szerv, amiből sokat külföldön ültetnek be.
– Megnyugodni soha nem lehet! – szögezi le a Szatmári professzor. – Az első időszak nagyon kritikus, de a gyerekeink általában problémamentesek. Jók a kilökődést gátló szerek, de minden szülőnek tudnia kell, előfordulhat kései reakció is.
A cikk nyomtatásban a legfrissebb Nők Lapjában jelent meg.
Az e heti lap tartalmából:
- Tamással sülve-főve: Fondue
- Deutsch Anita és Kinizsi Ottó szerelme
- Hétvége kettesben
- Sztárom a párom
- Diana sorsára jut a napfogyatkozások hercege?
- 288 nap várakozás után, 60 napja hisszük: sikerült!
