2011. Február 09.

Fiatal, egzotikus férfiak bérbe vehetők

"Te lenni nagyon szép, ugye tudod azt, kislány?" – mondja tört angolsággal a fiatal jamaicai fiú, miközben fél fenékkel a fehér turistanő napozóágyának szélére ül, és csókokkal halmozza el a kézfejét. A "kislány" meg csak kuncog, miközben a koktélját szürcsöli. Valahol az ötvenes éveinek elején jár…

Oravecz Éva Csilla

Az egzotikus országok tengerpartjain megszokott látvány, amikor egy korosodó fehér európai asszony kéz a kézben sétál egy fiatal színesbőrű fiúval. Csupán egy újabb példája annak – gondolhatnánk –, hogy egy magányos, lelkében sérült és sebezhető elvált nő bedől egy nagydumás fekete Rómeó sármjának. Valójában azonban ezek a nők pontosan tudják, mit csinálnak. Ők a helyiekkel űzött alkalmi szexet ugyanúgy a nyaralás részének tekintik, mint a tengerpartot és a napsütést. És készen állnak arra is, hogy így vagy úgy, de megfizessék az árát.

A szexturizmus szót hallva elsősorban a szexuális örömök kedvéért Thaiföldre utazó férfiak jutnak eszünkbe, de a válások és a karrierista szinglik számának növekedésével párhuzamosan a szexturizmus is egyre inkább emancipálódik. A szexturista nők lehetnek özvegyek vagy elváltak, szinglik vagy házasok, élhetnek nyitott vagy hagyományos kapcsolatban. Egyvalami kapcsolja őket össze: hogy problémamentes alkalmi szexre vágynak egy „egzotikus” férfival.

Egyiküknek sincs sem ideje, sem igénye a barátkozásra, az óvatos közeledésre és ismerkedésre. Éppen azért utaznak az adott egzotikus országba (általában valahová Afrikába vagy a Karib-szigetek valamelyikére, Jamaicába, Dominikába vagy Dél-Amerikába), mert úgy tudják, ott könnyen köthetnek olyan „laza” kapcsolatot, amely semmilyen kötelezettséggel nem jár a jövőre nézve. A huszonéves, jó testű, nincstelen helyi fiúk is tisztában vannak azzal, mire megy ki a játék. És úgy tűnik, a nyíltan vagy burkoltan megkötött alkalmi egyezségekkel többé-kevésbé mindkét fél elégedett.

Sirályok vadásznak a tejesüvegekre

Azok az önbizalomhiánnyal küzdő, a koruk vagy a súlyuk miatt aggódó európai nők, akiket hazájukban a férfiak nem halmoznak el romantikus érdeklődésükkel, a nyaralás során önfeledten megmártózhatnak a bókokban és ajánlatokban. Miközben a velük egyidős európai férfiak a huszonéves lányokat kergetik otthon vagy a világ bármely pontján, ezek a hölgyek egy egzotikus fiút ültetnek az ölükbe azért, hogy súgjon a fülükbe édes semmiségeket. A fiúk pedig autodidakta gigolóként mestereivé válnak az anyagi előnyök kedvéért tett széptevésnek, nem kerül nagy erőfeszítésükbe, hogy „szívük” választottja újra szépnek és kívánatosnak érezze magát. És sokan úgy gondolják, ez az élmény bármennyi pénzt megér, és szinte bármilyen árat képesek is megfizetni, hogy részük legyen benne.

Az ár érzékeny téma, hiszen sok nő nem szereti egyértelművé tenni, hogy fizet egy helyi fiú szexuális szolgáltatásaiért. A gigoló-kliens viszony tehát burkoltan bonyolódik, nyaralási románcnak álcázva. Amíg a nő a helyszínen van, a fiú a barátjaként viselkedik. Mindent a nő fizet, néha „kisegíti” a szeretőjét valamennyi pénzzel, cserében pedig megfelelő elbánásban részesül, s két hétig a nyaralóhely királynőjének érezheti magát.

A helyi fiúk jobban szeretik az idősebb nőket, egyrészt mert azoknak több pénzük van, másrészt mert szívesebben is költenek. Ők pedig cserében elhitetik velük, hogy „a macska sokkal jobb játszótárs a kiscicánál”. Sok fiú azt gondolja az általa nyújtott szolgáltatásról, olyan, mintha saját vérével és verejtékével építené fel hazája országimázsát. Hát nem érdemel ezért megfelelő fizetséget? Egy országban, ahol a lakosság jelentős hányada a szegénységi küszöb alatt él, a nyugatiak által nyújtott „szívességek” könnyen jelentős változást idézhetnek elő egy helyi lakos életminőségében, nem csoda hát, hogy sokan vadásznak közülük a fehér turistákra. A helyi szlengben helyenként ’sirályok’-nak nevezik őket, mert hasonló hirtelenséggel szólítanak le bármely egyedül vagy nőtársaságban sétáló európai nőt, mint amilyen gyorsan lecsap egy sirály a vacsorájára, ők pedig ’tejesüveg’-ként emlegetik az európai és észak-amerikai nőket, utalva a bőrszínükre és talán arra is, hogy könnyen „tejelnek”, azaz adják az élethez fontos pénzüket.

Minden reggel, amint a turisták elfoglalják pozícióikat a napozóágyakon, a helyi fiúk portyára indulnak a tengerparton, és ha egyedülálló nőt látnak, csevegést kezdeményeznek vele. A szállodák alkalmazottai szerint a legtöbb nő nem szereti, ha ilyenkor bárki közbeavatkozik. Ha nem küldi el azonnal és egyértelműen a fiút, akkor valószínűleg nagyon is kedvére van az érdeklődés. Vannak olyan ötvenes–hatvanas éveikben járó asszonyok, akik akár tíz éven át is visszajárnak ugyanarra a nyaralóhelyre, ugyanabból a célból. A helyiek már ismerősként köszöntik őket, és tudják, mire számíthatnak tőlük. Nem keresnek mást, mint két hét kikapcsolódást az otthoni életükből, némi „romantikával” körítve. Azt mondják, ez nem árthat senkinek. Csak a férjük és a gyerekeik meg ne tudják. Még hogy ez prostitúció lenne? Hiszen ők csak jól érzik magukat, és közben segítik kicsit a helyieket anyagilag. Hol itt a probléma?

Románcturizmus

Mary Cotnoir, az 59 éves elvált szociális gondozó, öt gyerek édesanyja és négy nagymamája idegösszeomlást kapott, amikor kiderült, hogy a 25 éves gambiai pincér, Demba Sanneh csak azért vette feleségül, hogy brit vízumhoz jusson és megszerezze a pénzét.

Mary váltig állítja, nem azért utazott tavaly januárban egyedül Gambiába, hogy egzotikus toyboyt, azaz nála évtizedekkel fiatalabb, jóképű, de nincstelen szeretőt vásároljon. Mégis szexuális viszonyt kezdett a nála 35 évvel fiatalabb pincérfiúval, és elhitte, hogy a szerelmük kölcsönös. A fiú szerelmes szavait hallgatva úgy gondolta: „Talán soha többé az életben nem kapok már hasonló ajánlatot, úgyhogy ostobaság lenne visszautasítani.”