 |
A hír: Mindenre van mobilos alkalmazás. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint egy új iPhone program, amelynek segítségével a modern hívők a telefonjukban vezethetnek listát a bűneikről.
Különvélemény Peller Marianntól
Zseniális dolognak tartom, hogy bármikor elérhetem bármelyik közeli családtagomat vagy szerettemet, csak két gombnyomás, és már hallom is a hangját – már ha épp fel is tudja venni a mobiltelefonját -, bárhol legyen is a világban. Újságot egyre kevesebbet vesznek az emberek. Minek is kéne pénzt kiadni, ha az interneten két kattintás után olvashatjuk a számunkra legérdekesebb híreket, értekezéseket?
A barátainkkal sem kell feltétlenül minden héten találkoznunk, hogy megvitassuk egymás ügyes-bajos dolgait, szerelmi életét, kikérjük a tanácsukat a számunkra legfontosabb kérdésekben, hiszen itt vannak a végtelenül népszerű közösségi oldalak, ahol akár mindenkivel egyszerre közölheted, ami boldoggá tesz vagy épp a szívedet nyomja.
Amíg a mobiltelefont imádom, mert tényleg azt érzem, hogy közelebb hozott a számomra fontos emberekhez, addig az újságokat illetően és a barátokkal való kapcsolattartásban egyszerűen régimódi vagyok. Szeretem a napilapokat a kezembe venni, szeretem a színes magazinok képeit alaposan megvizsgálni, imádom a nyomdafesték illatát, és hogy oda viszem magammal a táskámban, ahová csak akarom. Drága barátaimat épp tegnap este láttuk vendégül, a heti egy találkozóhoz ragaszkodom. Ilyenkor egymás szavába vágva zúdítjuk egymásra a sztorikat, na meg azt, ami a lelkünket nyomja. És ha valamelyikünknek biztatásra van szüksége, máris négyen öleljük át, hogy erőt meríthessen.
Szerintem elvileg az egyháznak is hasonló lenne a feladata, a lélek ápolása, és az általa helyesnek vélt irányba való terelgetés.
De még az egyházaknak is haladni kell a korral. A mobilon történő gyónás mókásnak tényleg mókás, újszerű, kreatív, ugyanakkor súlytalanná válik, teljesen elveszíti spirituális jelentőségét. Kétlem, hogy a vonal másik végén az égiek fogadják a hívást. Ha valakinek tényleg fontos a vallás gyakorlása, így többek között az istentiszteleten való részvétel, a gyónás és az áldozás, az nem fogja igénybe venni ezt a szolgáltatást, ugyanis ő inkább veszi a fáradtságot, hogy az előírásoknak megfelelően gyakorolja vallását.
Gyerekkoromban kellemetlenül éreztem magam, amikor elsőáldozásom, majd bérmálásom idején, egy sötét cellában (a gyóntatószékben), egy számomra idegen embernek (a papnak) fel kellett sorolnom, hogy hitem szerint milyen bűnöket követtem el. Persze valószínűleg könnyebb lett volna telefonon elküldeni az éterbe mindezt. Már csak ezért is igyekszem úgy élni, hogy ne ártsak senkinek (legalábbis szándékosan biztosan ne), hogy a lelkiismeretemmel minden este el tudjak számolni, és nyugodtan hajtsam álomra a fejem. De ha úgy érezném, hogy valami olyat követtem el, amit csak a gyónás oldozhat fel, biztos, hogy nem a mobiltelefonos megoldást választanám. Mi van, ha illetéktelen kezekbe kerül a dolog? Mégis mi alapján kapom a penitenciát, és kitől kapom a feloldozást? Szóval játéknak elmegy ez az alkalmazás, és tény, hogy időt is spórolhat vele az ember, de azt hiszem, ez esetben a Vatikánnak van igaza.