2011. Február 16.

Hogy élnek az izraeli nők?

Fekete kipás, kalapos férfiakra, fejkendős, hosszú ruhás nők látványára számít, aki Izraelbe utazik. Azt gondoljuk, sabbátkor "legördül a függöny" és a falak mögött mindenki imádkozik. Pedig Izraelben nem csak vallásos zsidó családok élnek. A jeruzsálemi Angela Cohen sem vallásos, de férjével együtt ügyelnek arra, hogy tartsák a hagyományt, és négy kicsi gyerekük is tudatában legyen annak, hogy a Szentföldön élnek.

Papp Diána

Angela Cohen (39) Izraelben született, sőt még az édesanyja is, édesapja Marokkóból származik. Az idegenvezető Zivvel hét és fél évvel ezelőtt házasodtak össze, saját, kertes lakásukban élnek. Angela végzettsége szerint tanár, de jelenleg részmunkaidőben dolgozik.

„Reggeltől estig a négy gyerekemmel foglalkozom”

– Amióta megszülettek a gyerekek, teljesen más lett a fontossági sorrend az életemben. Örülök, hogy lehetőségem van heti pár órában tanítani, hiszen szeretem a munkám és szükségem van ilyen irányú feltöltődésre is. Egyébként az időbeosztásomat a gyerekekhez igazítom. Reggelente elviszem őket az óvodába, ha mind a négy egészséges. Utána elintézem a mosást, ebédet készítek (minden nap, szerencsére szeretek is főzni), ezután van egy kis időm leülni és tévét nézni. Negyed 1-kor már megyek is a két kisebb ikergyerekemért. Lefektetem őket aludni, majd elrohanok a két percre lévő másik óvodába, hogy onnan elhozzam a második legnagyobb fiamat. Ketten megebédelünk, aztán az ikrek is felébrednek és együtt játszunk kb. 4 óráig. Akkor mindannyian beülünk a kocsiba és elmegyünk a legnagyobb fiamért az iskolai előkészítőbe.

Amikor az összes gyerek otthon van, az aztán az igazi feladat! Odafigyelünk, hogy mindegyik értelmes játékkal kösse le a figyelmét, és hogy jól is érezze magát. Ha a férjem korábban végez a munkájával, akkor két-három fiúval elmegy a parkba. De az is előfordul, hogy én indulok neki két gyerekkel, és ő vigyáz az otthon maradó kettőre. Néha a férjemnek napokra el kell kísérnie egy csoportot egy másik városba, ilyenkor nem alszik otthon, vagy nagyon későn ér haza. Ezeken a napokon bébiszittert hívok segítségül. Szerencsére a férjem kiveszi a részét a gyereknevelésből, ami egyébként a modern izraeli családokban már teljesen mindennapos.

„Havonta egyszer jut időm házon kívül kikapcsolódni”

Hétvégenként megpróbálunk egynapos kirándulásokra menni az országban (nyaralni mostanában nem szoktunk), de olyan is előfordul, hogy annyira elfáradok a hétvégére, hogy inkább otthon maradok, pihenek és olvasok, míg a férjem elviszi valahova a gyerekeket. Kedvenc íróm Amos Oz, tőle szívesen olvasok, például a Hirtelen az erdő mélyén című könyvét. Szívesen hallgatom Gali Atari énekes dalait, ha egyedül vagyok. Házon kívül kikapcsolódni elég ritkán szoktam, talán ha egyszer egy hónapban. Általában baráttal megyek el valahova, a férjemmel még ritkábban, mert egyelőre nagyon bonyolult megoldani a gyerekek felügyeletét. A barátnőim abból a pici városból származnak, ahonnan én, és a rokonaimmal is szívesen töltöm az időt. A család nagyon fontos számomra, nálunk a különböző generációk is szoros kapcsolatban vannak egymással.

A szombatot a családok együtt töltik. Szívesen kezdik a napot
egy finom kóser brunch elfogyasztásával.

„Nem vagyunk vallásosak, de tartjuk a hagyományt”

Egy vallásos zsidó nő számára minden hétvége kicsit hasonló a rituálék szempontjából: gyertyagyújtás, imádkozás a zsinagógában, ünnepi ételek elkészítése még sabbát előtt. És betart számos szabályt. Én viszont vezetek autót hétvégén, amit a vallásos zsidó nők nem tehetnek meg, ha van lehetőségünk, elmegyünk a tengerpartra strandolni a gyerekekkel.
A környezetemben sokan nem vallásosak, több olyan pár is van a baráti körömben, akik már házasságra sem léptek egymással, „csupán” együtt élnek. Én viszont azt gondolom, hogy a sikeres párkapcsolat alapja az, hogy házasságban éljünk.
A családunk számára a legnagyobb ünnep a pészah tavasszal. Ez a zsidó húsvét, hét napig tart áprilisban, és az egyiptomi kivonulásra emlékezünk. A leves ilyenkor csirkéből készül, a főétel bárány, és általában spárgával, articsókával körítjük.
A Siratófal a mi generációnk életében már nem akkora jelentőségű, engem sem fűznek különösebb érzelmek hozzá. De a férjem számára nagyon fontos szent hely, és ha nagyobbak lesznek a gyerekeink, természetesen szeretnénk őket elvinni oda, hogy érezzék a hely atmoszféráját.

„Nem érdekel a politika, csak békét szeretnék”

Én is voltam katona, mint a legtöbb lány Izraelben. A szolgálat két évig tartott, 18-tól 20 éves koromig. Az utóbbi néhány évben egyébként alig éreztünk valamit az izraeli–palesztin konfliktusból. Jeruzsálem alapvetően nagyon békés hely, messze van az állandóan háborúval fenyegetett Gázai-övezettől. De összességében véve az utóbbi négy év sokkal jobb időszak volt az izraeliek életében (Gázán kívül).

Állítólag az izraeli kormány a Facebookon figyeli,
igazat mond-e az a lány, aki arra hivatkozva menteti fel
magát a katonai szolgálat alól, hogy vallásos zsidó.

A politikai életben egyébként nem ugyanakkora a nők szerepe, mint a férfiaké, bár a legnagyobb párt, az ellenzéki Kadima vezetője pont nő: Tzipi Livni. A férfiak ma is többet keresnek ugyanazokban a pozíciókban, mint a hölgyek. A feministák fontos szerepet töltenek be Izraelben, több olyan rádiós műsorvezető van például, aki a nők jogainak, lehetőségeinek bővítésére is felhasználja a nyilvánosságot. Se feminista nem vagyok, sem a politika iránt nem érdeklődöm, nekem is csak az fontos, mint az emberek többségének: hogy békében éljek.

Hogy élnek az izraeli nők? A cikk nyomtatásban a legfrissebb Nők Lapjában jelent meg.