 A nyomorúságból menekülnek a fiatalok – interjú dr. Rácz Józseffel, a Kék Pont Drogkonzultációs Központ igazgatójával |
A hír:
Gyógyszermérgezéssel szállítottak kórházba három általános iskolás fiút Nyírmihálydiból. A gyerekek az iskolában szedték be az egyik közismert hangulatjavító gyógyszert, ezután lettek rosszul. Az utóbbi időben egyre több a hasonló eset. Az észak-alföldi régióban ugrásszerűen megnőtt azoknak a fiataloknak a száma, akik beveszik a szüleiknek felírt stresszoldó gyógyszert, majd alkoholt isznak rá.
Az általános iskolában lett rosszul a három tizennégy éves gyerek, miután beszedték a nyugtatót. Kórházba vitték őket. Egyikük édesanyja szerint már jobban vannak. (hír24.hu)
Különvélemény Karafiáth Orsolyától
Soha nem felejtem el, amikor kipróbáltam a nyugató-alkohol kombót. Depresszióval kezeltek éppen, nem a legenyhébb fokúval. Akkor már hónapok óta feküdtem a lehúzott redőnyökkel és hatalmas kosszal hangulatossá tett lakásban, enyhén szólva is elvesztettem az érdeklődésemet a külvilág felé. Orvoshoz sem magamtól fordultam: egyszerűen taxiba pakolt a barátom, hogy ez így már nem mehet tovább.
A doktornő kapásból be akart fektetni az akkor még létező Lipótra, de annyira nem lettem közömbös az élet iránt, hogy ez ellen a döntés ellen ne tiltakozzak kézzel-lábbal, hisztériával. Maradtak a gyógyszerek, emberes adagban, nyugtató, antidepresszáns, altató; garantált lelki nyugalom. Minden gyógyszeren ott állt, és a doktornő is a lelkemre kötötte (bár az a lélek akkor elég cseppfolyós volt), hogy szigorúan tilos akár csak egyetlen korty szesszel feldobni a gyógyszerkoktélt. Ám akkoriban az én egyetlen hangulatjavítóm az alkohol volt, arra gondoltam, ezt a figyelmeztetést figyelmen kívül hagyom. És két nap tablettázgatás után a pirulákat egy üveg vörösborral öblítettem le. A hatás leírhatatlan. Először csak a tipikus sötét részegségi tünetek, majd átfordult minden szürreálba. Nem tudtam bemenni a hálószobába, mert a galéria hullámzott és a lépcső levetett magáról. Hatalmas árnyak közelítettek, azt hittem, megtébolyodom. Ám a legrosszabb akkor jött, amikor kiütve mégis elaludtam. Hamarosan a saját sikításomra ébredtem, és aztán valóban láttam, amit láttam. Egy felakasztott nőt a gardróbszekrény előtt. Teljesen valóságosnak tűnt, himbálózott, és közben mozgott a szája, de hogy mit beszél, egyáltalán nem értettem. Reggelig rázott a hideg, és csak akkor tűnt el a jelenés, amikor kivilágosodott.
Mondanom sem kell, ezután betartottam a kis szabályt: nyugtatóval alkoholt soha. A régi időkben (gondolok most a hetvenes–nyolcvanas évekre) igen nagy divat volt drogok helyett (amit ugye nehéz, ha nem lehetetlen volt beszerezni) hasonló módon jutni a kábulathoz. Megvoltak a biankó receptek, megvoltak a tuti tippek, aki akarta, könnyen az adagjához jutott. A hígítómámor és a ragasztózás után ez vezette a toplistát, a buli igen gyakran ezt jelentette a fiataloknak.
Amikor először voltam az Anonim Alkoholisták találkozóján, leesett állal hallgattam a vallomásokat. Sokan ilyesféle próbálkozások után lettek a kemény drogok rabjai, vagy éppen súlyos alkoholisták. De a legdurvább esetek tényleg megráztak. Egyik fiú azt mesélte, hogy úgy kapott rá a gyógyszer-pia keverékre hatéves (!) korában, hogy a szülei észre sem vették. Nem törődtek vele, azt csinált délutánonként, amit akart, és ez a fajta lebegés teljesen kikapcsolta a kisgyerek félelmét az elhagyatottságtól. És ne gondoljuk, hogy az eset egyedi. Sokan csak vagányságból, buliból próbálják ki az anyagot. Egyre nehezebb fűhöz jutni, egyéb anyagokról ne is beszéljük, a szipuzás tök ciki, hát megnézik, mivel butíthatják le magukat. Legegyszerűbb persze anya-apa gyógyszeresládikája: az olcsó kiütés kincsestára. Itt jön be a szülők felelőssége. Nem csak arról beszélek itt, hogy túlhajszolt anyuka ne hagyja már az ágya szélén a méregerős frontint vagy a stilnoxot, ne legyen már otthon egész garmadája a szedálóknak. Mert ha szükség van rá valóban, legyenek kéznél – de ne a gyerek kezénél. És az is fontos, hogy a gyerek vagy kamasz ne azt lássa, hogy ha anyukát „eszi az ideg”, akkor az első dolga egy marék bogyót bekapdosni. És ne azt lássa, hogy kérdéseivel, félelmeivel, kételyivel bárkivel fordulhat, csak a szüleihez nem – hiszen lám, ők is inkább a lelki betegségbe és az instant jókedélybe menekülnek, saját paráikat csak így tudják feloldani. Némelyik idegnyugtató az alkohollal még durvább hatást vált ki, nem féltetlenül ijesztő vagy mókás hallucinációk, víziók érkeznek, hanem részleges látásvesztés, bénulás, idegrohamok. Kérem a szülőket, gondoljanak erre, mikor három levél gyógyszert lazán az étkezőben felejtenek. És ha látják, hogy a gyereket valami bántja, próbáljanak inkább beszélgetni vele…
