Már ezért a látványért megérte várnom – szakad ki belőlem egy esetlen bók, miközben lesegítem a kabátját.
Köszönöm – mosolyog – ez van, ha valaki a Vénuszról érkezik.
– Én helyeslően bólogatok, de ő pontosít. – Egy kedves barátnőm verséből kölcsönöztem ezt a sort: a Vénuszról jöttem. Egy gyönyörű nőről ír, aki szőke, hosszú combú, nem olyan, mint én.
Szeretne másmilyen lenni?
Jó ez így. Nehezen tudom megérteni, ha valaki nap mint nap elégedetlen magával. Minden nő számára alapfontosságú, hogy tanulja meg becsülni önmagát. Ez az első lépés ahhoz, hogy változtatni tudjon.
Mindig elégedett volt saját magával?
Most sem vagyok. A mai napig dolgozom azon, amit kaptam. Mindenki abból hozza ki a maximumot, amivel útnak indították. Aki a semmiből jött, annak a zsigereibe ivódik, hogy ha valamiért keményen megdolgozik, ha valamibe munkát fektet, akkor el tudja érni a céljait. Én most sokkal jobban nézek ki, mint húszéves koromban. Az ember megtanulja, hogy kell a testét viselni, az arcát alakítani.
Hogy dolgozik magán?
A nagy koncertek előtti időszakban úgy edzek, mint egy atléta. De a csendesebb időszakokban is karbantartom magam. Sokat futok – ami kiváló alkalom, hogy gondolkodjam közben.
Újév táján kaszkadőröket megszégyenítő mutatvány kíséretében jelent meg a színpadon.
Igen, amikor Mága Zoltán koncertjén vendégszerepeltem, túl közel robbantak a tűzijátékelemek. Nem volt megnyugtató.
Miért vállalta?
Két mondattal lehet hatni rám ilyen helyzetekben. Az egyik, hogy nagyon szép lesz, a másik pedig, hogy „ez olyan franciás”.
A tűzijáték franciás?
Az a „gyönyörű lesz” kategória.
Mi lehet franciás?
Minden. Ruha, haj…
Gyakran jár Párizsban?
Nem igazán. De a múlt évben fél évig jártam a budapesti Francia Intézetbe.
Nyelvet tanult?
Intenzíven. A várandósságom alatt kezdtem el és tavaly egy kicsit ráerősítettem. Most gyakorolni kellene.
Miért nem utazik el oda, ahol franciául beszélnek?
Itt a tavasz, lehet, hogy ki is megyek.
Kivel?
A férjemmel és a gyerekünkkel.
Még nem tudnak kettesben „megszökni” pár napra?
Egyszer már elutaztunk három napra ketten. Volt egy kis lelkiismeret-furdalásunk, de nagyon kellett. Kettesben sétálni, vacsizni, borozgatni. Januárban hármasban vakációztunk egy kicsit. Elrepültünk a legközelebbi helyre, ahol süt a nap, de sajnos Nimród fiunk elkapta az influenzát, úgyhogy betegápolással telt a pihenés. De legalább szép időben voltunk betegek Tenerifén.
Még szerencse, hogy egy orvos is részt vett a nyaraláson.
A férjem valójában citopatológus, aki nagyon magas szinten foglalkozik a sejtdiagnosztikával. A megfázás kezelése nem tartozik a szorosan vett szakterületéhez, de azért ebben is tudott segíteni.
A legutóbbi Story-gálán együtt jelentek meg. Nem kis fegyvertény rávenni egy nyilvánosságtól ódzkodó orvos férjet, hogy besétáljon a villogó vakuk és kamerák világába.
Nem volt ez akkor áldozat, hiszen csak másfél órát maradtunk, mert utána Sopronban volt koncertem.
Mégis nagy fegyvertény.
Nem hozott áldozatot, nagyon jól érezte magát.
Annál is inkább, hiszen bárhová nézett, csodálatos ruhákba öltözött gyönyörű nőkön akadt meg a tekintete. Nem féltékeny ilyenkor?
Eszembe se jutott. Főleg mert azt mondogatta, hogy itt is én vagyok a legszebb. Komolyra fordítva, nálunk a féltékenység nem téma.
A férje se féltékeny a rajongóira?
Nem. Nagyon ritkán fordul elő, hogy egy rajongó átlépi azt a határt, ami már kellemetlen.
Tagja valamilyen internetes közösségi oldalnak?
Nem. Látom másokon, hogy ez milyen függőséget okozhat, engem pedig minden taszít, ami elhatalmasodhat, úrrá lehet rajtam, szenvedéllyé válik.
Ezek szerint abba kell hagynia az éneklést?
Miért kéne?
Mert ez az ön szenvedélye.
A színpadtól senki sem távolíthat el, ez a mindenem. Ilyen értelemben tényleg függő vagyok, de jó dolgokra fordítom.
Az utóbbi években sokat változott. A közönségnek megmutatta a kicsit titokzatos, nagyon elegáns, visszafogott, de hangsúlyozottan nőies, finoman, szinte légiesen erotikus Zsédát. Merre halad ez a folyamat? További fejlődésben reménykedhetnek a férfi rajongók?
Nem tudom, nincs ez így kitalálva. Az biztos, hogy férfiasabb nem leszek. Én is azt szeretem, ha valami szép, harmonikus. Emlékszem, amikor három éve kijött a Rouge album, sokan felszisszentek: „Úristen, a mi Zsédánknak milyen rövid a szoknyája!” Azóta változott a világ, már megint a „visszafogottak” közé tartozom. Ma egy nő sokkal merészebben vállalhatja nőiességét, mint akár tíz évvel ezelőtt. Egyébként is igaz az, hogy a mi világunkban nagyon sok minden a nőkről szól. Az én szakmámat is nők uralják, de a politikában is egyre többen leszünk, és általában minden fontos helyen ott vagyunk. Bár erről egy nagyon kedves ismerősöm – egy nyolcvanéves úr – azt mondta, hogy „kislányom, ha egy szakmát a nők uralják, akkor annak vége”.
Ezt cáfolja az a tény, hogy a Zséda-produkciót Zséda irányítja.
Ez inkább közös munkát jelent, igaz, a végső szót természetesen én mondom ki.
Milyen főnök egy nő?
A nők többsége alkalmas arra, hogy egységbe rendezze, működtesse a dolgokat. Úgy a családot, mint a munkát, az én esetemben pedig egy produkciót. Nagyon hasonló módon kell összefésülnöm a szálakat, amikor anya vagy feleség vagyok, mint a munkában. Mindenkiben a jót kell meglátni, a tehetséget felfedezni, mert akkor azt adja nekem. Ez egy szerzőre vagy alkotótársra is igaz.
Azt kapjuk vissza, amit adunk, ami érvényes a szeretetre, bizalomra is.
Pontosan, ezért vagyunk együtt a munkatársaimmal olyan régóta. Rakonczai Viktorral és Létray Ákossal a kezdetektől fogva együtt dolgozom. Kölcsönösen inspiráljuk egymást. Ez években tízet, lemezekben ötöt jelent. Ritka ez a mi szakmánkban.
Úgy érzi, hogy fénykorát éli – mint nő, mint művész?
Három és fél éves a fiam, ilyenkor csodálatosak a gyerekek. Általában véve is nagyon jó ez az időszak. Rengeteget dolgoztam mindenért, és most elhatároztam, hogy tudatosan élvezem azt, amit elértem, ami jó. Sőt, ezentúl könnyed leszek. Az új lemezemen is rengeteget dolgozunk, de ezúttal nem lesz apokalipszis a munkából.
Mikor kerül a közönség elé?
Nem tudom. Remélem, még idén „kigurul”. Most még azt hiszem, hogy könnyedén, de igazából már látom magam, ahogy hajnali négykor ülök a kocsiban a stúdióból hazafelé, és tépem magam, hogy vajon mi sikerült és mit kéne máshogy. Minden lemez olyan, mint egy szülés.
Ha már itt tartunk, mikor lesz Nimródnak testvére?
Ha eljön az ideje.
Az interjú nyomtatásban az e heti Nők Lapjában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- Mit várunk el a férfiaktól nőnapon?
- Szépüljünk tengeri sóval!
- Tavasszal újra divat a csíkos, a pöttyös és a neonszín
- Zsenge tavaszi zöldségek
- Amszterdam megér egy hétvégét
- Fontos, hogy legyen magyar őssejtbank
Ha előfizetnél a hetilapra, itt és most megteheted!
