| Nem vagyok hárpia, de van véleményem, és bosszantanak dolgok, pont úgy, ahogy téged vagy bárki mást. És miután felidegesítem magam, úgy érzem, jobb, ha kiírom magamból a haragom. A családomnak legalábbis mindenképp. Szitkozódom, pufogok, de örülni is tudok. És ami talán a legfontosabb: ez az én szubjektív véleményem, nem pedig a Nők Lapja Cafe hivatalos álláspontja, pont emiatt lett a rovat neve: Daniella kiakad. |
 |
| A legidegesítőbb emberek |
Először is fontos tisztázni: szeretek tömegközlekedni. Nincs bajom a BKV-menetrenddel, egyre ritkábban zavar a kosz, és már a légkondi hiánya miatt is csak 40 fok felett panaszkodom. Azonban egyvalamin sosem tudok túllépni: utastársaim utazási szokásain. Csak nagyon ritkán van olyan reggel, hogy munkába rohanás közben legalább egyszer ne húznám fel magam. Persze mindig máson, de a lényegen nem változtat; mire a munkahelyemre érek, a legtöbbször már túl vagyok négy ideg-összeroppanáson és három, lábon kihordott agyvérzésen.
A mozgólépcső nem a libegő
Így aztán nem kell mindenkinek kettesével állni ugyanazon a lépcsőfokon. Sőt felelősségem teljes tudatában állítom, hogy még egy friss szerelmespár is simán kibírja egymás kezének szorongatása nélkül a mozgólépcső teljes menetidejét. (Persze a Moszkva térnél található 3 perces táv már facsarja a szívet rendesen.) Ha Londonban működik, hogy mindenki a lépcső jobb oldalára áll, akkor mi miért vagyunk képtelenek betartani? Miért nem tud lefutni a lépcsőn, akinek sietős a dolga? Sőt nálunk az a módi, hogy aki siet, azt még hangosan le is hurrogják, sőt kosarakból és zsákokból készült akadálypályával színesítik küldetését.
Nyomorgunk
Persze legtöbbször nem azért fulladozunk, mert kevés a hely, csupán azért, mert utastársaink nagy százalékának nem jut eszébe két lépést beljebb menni az ajtótól, vagy esetleg az első ajtón kívül még másik három ajtót igénybe venni. Aki persze beljebb szeretne haladni, azt hangosan dorgálja a nyomorgó tömeg…
Dörgölődzés
Hiába írunk már 2011-et, a dörgölődzésről sajnos még sokan mindig nem bírtak leszokni; télen a vastag kabátok jelentősen tompítják a dudorodó problémát, de a nyári hónapokban ember legyen a talpán, aki bírja a kiképzést. Egy barátnőm szerint a legjobb, ha ilyenkor hangosan tájékoztatjuk a tömeget, miszerint szexuális felhívás érkezett hátulról, de bevallom, én még sosem voltam ilyen bátor. De várom az olyan bátor utazók kommentjét, akiknek van bevált tippjük a dörgölődzőkkel szemben.
Tolakodunk
Sosem értem azokat, akik durrogva lökik fel a másikat, csak azért, hogy ők léphessenek fel elsőként a buszra. Miért gondolják, hogy mi nem ugyanarra a járműre várunk? Nekem már sikerült kifejlesztenem a saját – eddig hatásos – technikámat. Felszállás után próbálok úgy kapaszkodni, hogy vagy a táskám, vagy a könyököm furakodjon be az adott illető aurájába, de nagyon figyelek, hogy ne érjek hozzá. Ugyanis amint hozzáérnék, már indulna is a balhé, hogy engem nem nevelt meg az anyám, nem volt gyerekszobám, és egyébként is, mit képzelek. Így azonban csak szépen lassan megy fel a pumpa a másikban, én pedig újra elkezdem élvezni a békávézásban rejlő szórakozási lehetőségeket.
