“Az életemet mentette meg, hogy kiléptem a kapcsolatból”

„Már a modell- és stílusiskolám kurzusain is felfigyeltem rá, mennyire megnyílnak, felszabadulnak a lányok attól, hogy olyan, a mindennapokban is hasznosítható dolgokat tanulnak, amilyen például a smink, a mozgás, a viselkedéskultúra. És persze az is nagyon sokat számít, hogy támogató közösségbe kerülnek – mesél a kezdetekről Jaksity Kata, a tanfolyam ötletgazdája és vezetője. – Ezt tovább gondolva jött az ötlet: ha az átlagos életet élő nőknek ennyit segít egy ilyen tanfolyam, milyen hasznos lehetne olyan hölgyeknek, akiknek nehéz élethelyzetük miatt valóban romokban hever az önbizalmuk.”

Megnyílnak a nők

Jaksity Kata Fotó: Sanoma Archív / Rozmanitz Gábor

A novemberben indult program alappillére a művészetterápia: a drámapedagógia-, tánc- és kézművesórákon a résztvevő nők lehetőséget kapnak rá, hogy feloldódjanak, és így a lelkükben raktározott fájdalmak, gátlások egy részét is feloldják. Közben pedig megtanulnak sminkelni, öltözködni, elsajátítják, hogyan viselkedjenek egy állásinterjún, hogy több esélyük legyen kikerülni az otthonból, és visszailleszkedni a mindennapokba. „Különösen érdekes volt látni, ahogy egymás felé megnyíltak a lányok, asszonyok – mesél a tapasztalatairól Nemes Orsolya drámapedagógus, a drámafoglalkozások egyik vezetője. – Volt olyan lány, akiről az első foglalkozásokon kiderült, milyen komoly problémái vannak a legegyszerűbb, legártatlanabb érintésekkel is. Nála egészen komoly fejlődést tapasztaltunk, fokozatosan túljutott ezeken az averziókon.”
Orsolya szerint ezek az órák abban segítenek, hogy a társadalom perifériájára szorult nők visszaszerezhessék az önmagukba és a világba vetett bizalmukat: ez az ugyanis, ami az elsők között vész el, amikor elcsattannak azok a bizonyos pofonok, vagy elhangzanak a megalázó szavak.

A társadalom elfordul
Az ütéseket ugyanis legtöbbször lelki bántalmazás előzi meg vagy kíséri, amely gyakran még mélyebb sebeket okoz, mint a pofon: az áldozat egy idő után elhiszi, hogy teljesen értéktelen, semmire sem jó, és nem is kellene már senkinek bántalmazóján kívül. A társadalom pedig a tapasztalatok szerint elfordítja a fejét: egy hazai vizsgálatból megkérdezettjeinek 88 százaléka gondolta úgy, hogy egy családban belügy, ha az egyik házastárs sértegeti, megalázza a másikat. Sajnos mélyen rögzültek az emberek gondolkodásában azok a sztereotípiák, amelyek szerint „az asszony verve jó”, és az igazi feleség és anya mindent eltűr. A legtöbb bántalmazott nőnél épp ezért nem is a sokadik pofonnál szakad el a cérna, hanem akkor, amikor az ütésekből már a gyerekeknek is jut, vagy látják, hogy a kicsik kikészülnek a mindennapos rettegéstől.

„Nem szabad belenyugodni!”
„Nekem szó szerint az életemet mentette meg az, hogy kiléptem ebből a kapcsolatból” – meséli a 38 éves Hajni, aki három gyerekkel menekült el legkisebbjének apja elől. Pedig ő még szerencsésnek vallja magát, hiszen párja nem verte, „csupán” mind anyagilag, mind lelkileg ellehetetlenítette, rendszeresen megalázta, és menekülése óta is igyekszik minden lehetséges módon ártani neki. „43 kilóra fogyva, lelkileg teljesen összeomolva, szinte utolsó lelki tartalékaimat mozgósítva költöztem be a gyerekekkel a Lea anyaotthonba” – meséli a háromgyermekes édesanya, aki tapasztalatból állítja: el kell menni, nem szabad belenyugodni a bántalmazásba, mert igenis van segítség.
„Nagyon sokat köszönhetek az anyaotthonnak – meséli tovább Hajni –, kirángattak a teljes feladás állapotából, bevontak a közös tevékenységekbe, sikerélményeket adtak, terapeutához küldtek. Katáék tanfolyamán pedig folytatódott mindez: nagyon érdekes volt például a BRFK szakértőjének előadása: nagyon nagy szó, amikor valaki végre tudatosítja az erőszak áldozataiban, hogy ez nem normális, ennek nem kellene így lennie, ezt nem szabad eltűrni.”

„Egyenrangú félnek tekintettek, és ez nagyon jó volt”
Hajni szerint az is nagyon jó tapasztalat volt, amikor a résztvevő nők egymás felé is nyitni kezdtek: „Az ember szégyelli, hogy ilyen helyzetbe került, nem szeret beszélni róla. Aztán előkerülnek a történetek, és látod, hogy nem vagy egyedül a világban, mások hasonló vagy még súlyosabb dolgokat szenvedtek el, és tudtok segíteni egymásnak. Kata és kollégái pedig, akik a világnak nem ebből a szeletéből érkeztek, mindig egyenrangú partnernek tekintettek bennünket, úgy beszéltek velünk, mintha együtt nőttünk volna fel – ez látszólag kis dolog, de nagyon sokat számít, mint ahogyan az is, hogy van egy-egy olyan nap az életünkben, amikor végre csak magunkkal törődhetünk.”

„Aztán előkerülnek a történetek, és látod, hogy nem vagy egyedül a világban” Fotó: anyaotthonprogram.mindenkilapja.hu

A mindennapi életben is sokat segítenek az itt tanultak: „Megtanultuk, hogyan kell viselkedni egy állásinterjún, hogyan öltözzünk fel, hogyan növeljük az esélyeinket az életben. Volt olyan szituáció, amelyet épp annak köszönhetően tudtam magabiztosan megoldani, hogy előző nap tanultunk róla” – meséli Hajni, aki azt is hozzáteszi, hogy a későbbiekben, ha rendeződött az élete, több társával együtt már segítőként szeretne részt venni a program folytatásában.

Merre tovább?
Bár a novemberben indult tanfolyam nemrég lezárult, Jaksity Kata és kollégái, barátai, segítői folyamatosan tervezik a folytatást. „Menet közben kiderült, hogy nagyon sok mindenhez nem is annyira pénzre, mint inkább önkéntesek segítségére van szükség – meséli Kata. Rengeteg ilyen felajánlást kaptunk, és minden segítséget szívesen fogadunk. Most például azt próbáljuk kitalálni, hogyan szervezzük meg a tanfolyami napokon a résztvevők ebédelését. Könnyen lehet, hogy megoldódnának a gondjaink, ha találnánk néhány olyan önkéntest, aki megfőzne nekünk valamilyen egyszerű egytálételt.”
A fejlesztésre pedig szinte végtelen a lehetőség: „Szeretnénk, ha a szintén traumákkal, fájdalmakkal küzdő gyerekeket is be tudnánk vonni a programba, és az is jó lenne, ha sikerülne találnunk olyan fodrászokat, kozmetikusokat, szakembereket, akik vállalják egy-egy nehéz helyzetben levő nő szakmai képzését. Szeretnénk filmet forgatni a tanfolyamon, és az elkészült anyag segítségével felvilágosító előadásokat tartani középiskolásoknak a családon belüli erőszakról. Azt reméljük, hogy így elérhetnénk, hogy kevesebb legyen az elhallgatás ekörül a nagyon súlyos probléma körül” – fűzi tovább a terveket Kata.

További információ a programról: www.anyaotthonprogram.lap.hu