| Láttam, hogy apukámat autóbalesetben veszítem el |
A hír: Átfogó közúti ellenőrző akciót tart a rendőrség holnaptól péntekig az ország közútjain; a biztonsági öv és a gyermekbiztonsági rendszer használatát ellenőrzik az autókban.
Ha valaki nem használja a biztonsági övét, akkor 10–300 ezer forintig terjedő bírsággal sújtható. A gyerekülés hiánya esetén lakott területen 15 ezer, lakott területen kívül 30 ezer, autóúton, autópályán 45 ezer forint bírságot fizetnek a járművezetők.
Az európai (Tispol) akciósorozatot a rendőrség azzal magyarázza, hogy Magyarországon a nyugat-európai országok átlagától még mindig elmarad a biztonsági öv és gyermekülés használata.
A rendőrség felhívja a figyelmet: a kutatások azt mutatják, hogy a biztonsági öv használatának elmulasztása jelentősen növeli a halálos, illetve a súlyos sérülésekkel járó balesetek kockázatát, és életek ezreit lehetne megmenteni európai szinten, ha mindenki használná a biztonsági övet.
Különvélemény Winkler Nórától
Egyfelől kedves, gondoskodó gondolat. Nem is lehet vitatni, hogy a biztonságunkról szól, értünk, van olyan szabály, ami életben maradási esélyeinket növeli balesetek esetén. Mégse ez jut eszembe először, hanem hogy a totál kiürült kasszák feltöltését szolgálja. Még erre is gondolhatjuk, hogy oké, rendben van. Sehol sincs pénz, vegyünk el attól, aki vétkezik, mert itt aztán tényleg mindenki maga dönthet arról, hogy akar-e még pár tíz- vagy százezret becsengetni az államkasszába, eddigi adományain túl vagy nem. Tiszta, világos rendszer, két út van, vagy betartod a szabályokat ingyen, vagy lazázol, és annak meg is fizeted az árát. Logikus és transzparens felállás. De hogy tisztán értünk lenne, azt azért nem érzem. Rávenni embereket arra, hogy kövessék a szabályokat, felmérjék a tetteik következményét és ezeket mérlegelve válasszanak, hosszabb, klasszikusan nevelő jellegű folyamat. A gyerekek szabályokra szoktatása is ilyen, és például kicsiholni belőlük, hogy rakják el azokat a játékokat, amikkel már éppen nem foglalkoznak, és csak akkor vegyünk elő újakat, ha már lehet mozdulni a szobában – hosszú és fáradságos. De jó esetben egy gyerek ebből nemcsak azt veszi le, hogy ez az ára annak, hogy végre a századik dolgot is kipróbálhassa, hanem idővel maga is megszereti, ha elfér, ki tudja tenni a memóriajáték lapjait, mert nincs alatta plüss tengerimalac, kitekert lábú Barbie királynők nagy csapata, építőkockák, illetve miniedénykészlet, hanem van hely. Unokahúgaimmal igyekszem ezt a menetet következetesen vinni, és azt remélem, átfordult ez már bennük is, nem az én hülye szabályom ez csak, hanem valami, ami nekik is így jobb. Persze azt is lehetne, hogy kicsavarom a kis cuki karocskáikat, és akkor legközelebb, ha meglátnak, kérdés és továbbjátszási szándék nélkül azonnal elpakolnak.
Biztonsági övet be szoktam kötni, és ha viszem őket valahova, bármilyen fárasztó ezerszer ki-be csatolni a gyerekülést, megcsinálom mindig. De mikor elindulok, azért van, hogy kiabálni szeretnék, hogy hogy nem sikerült fél év alatt azt a kocsi méretű lukat az úttestről eltüntetni, mert az se tesz jót a balesetmentességnek, se hosszú nyugodt életet nem garantál, sőt az se, ha építkezési konténereket kitolnak a közutakra, mert így tűnt kényelmesebbnek, se az összes ilyen idegtépő dolog. Szóval persze mindenki kösse be magát, de úgy szeretném látni, ahogy épp 3 kilót befizet a rendszám nélküli vagy ukrán rendszámú, buszsávban elhúzó, sötét ablakú dzsip, meg azt is, amikor mondjuk egy feledékeny földrajztanár negyedéves fizetését adja fel a büntetőcsekken, mert nem volt bekötve. Kicsit demagóg talán, amit írok, de túl sok módon próbálkoznak pénzfizetésre rávenni amúgy is kicsit kilátástalan embereket, és van egy pont, ahonnan már nem lehet tovább se húszezret fizettetni, ha lejár egy amúgy is pár ezerbe belekerült parkolás, se a többi büntetőtétel aránytalan magasságokba emelésével.
