Megérdemlik a pornót a parlamentben?

A nőknek is kell a pornó – Peller Mariann különvéleménye

A hír: Pornót nézett a parlamentben az indonéz képviselő
Etikai vizsgálatot indított az indonéz parlament egy iszlamista képviselő ellen, aki pornófelvételeket nézett számítógépén egy parlamenti ülés alatt – közölte vasárnap egy indonéz tisztségviselő. A szigorú pornográfiaellenes törvényekért kampányoló iszlamista párt képviselője azzal védekezett, hogy csak véletlenül nyitott meg egy e-mailben kapott linket. Az őt lefényképező fotós elmondása szerint azonban több mint két percen át nézegette a képeket, amelyek a gépén voltak. (hír24.hu)

Különvélemény Soma Mamagésától
Nem csodálom, hogy bármely férfi pornót nézeget egy olyan kultúrában, ahol az asszonyoknak csak a szemük látszik ki a nikáb vagy a burka mögül. Hogy direktben nézegette-e a meztelen női testeket, vagy „véletlenül” nyitotta meg az e-mail linkjét, tulajdonképpen lényegtelen. Nem kell nagy empátia ahhoz, hogy el tudjuk képzelni, milyen hatást gyakorolhatnak ezek a képek egy olyan férfire, aki talán még a saját feleségét sem látta soha nappali (vagy akár esti) fényben meztelenül.

Elképesztő az emberi ostobaság! Évezredek alatt ezernyi példa mutatta meg a világnak a létnek azt az alaptörvényét, hogy az egyik véglet mindig a másik végletet hordja magában. Csak idő kérdése, mikor fordul át a dolog. A mi kultúránkban éppen ennek az ideje van.
Az eddigi társadalmi rendszerek (és a vallás) szexuális elfojtásai mára átfordultak a szexualitás eltárgyiasulásába, érzelemmentes szexualitásba, végletekkel teli pornográfiába, ami jelenleg az egyik legnépszerűbb „szolgáltatása” a világnak. Messze vagyunk még az arany középtől, de mivel mi most épp a másik végletet éljük (ezáltal jövünk ki belőle), mégis közelebb vagyunk hozzá, mint a fent említett iszlamista világ.
(Hiszen csak a másik véglet megélése után indulhat ez az ember a már említett arany közép fele…)
Ezzel kapcsolatban eszembe is jutott két történet. Az egyik a világból, a másik a saját ismeretségi körömből.

Tudjuk jól, amikor a ’20-as években Amerikában bevezették az alkoholtilalmat (micsoda gyermeteg ötlet, egyben tanulságos „kísérlet”), akkor két dolog robbant be: az egyik a fekete biznisz, azaz a maffiózók világa, a másik (ezzel együtt) a több alkohol fogyasztása. Láthattuk, mit szült a tiltás. (Amszterdamban a helyi lakosok szinte egyáltalán nem szívnak marihuánát…)
A másik sztori: évekkel ezelőtt csináltam egy interjút egy lánnyal, aki a Kálvin téri nightclubban volt sztriptíztáncosnő (a kígyós szám volt a specialitása), és elmesélte, hogy az apukája evangélikus lelkész volt Erdélyben, és ő 22 éves koráig élt a szüleivel, addig igen szigorú elvárások között. Csak földig érő (bokáját is eltakaró) szoknyában járhatott, és fiúval is csak az anyukája jelenlétében találkozhatott.
22 évesen aztán nem bírta tovább, fogta magát, felszökött Pestre és sztriptiztáncosnő lett.
No, ennyit a libikókaeffektusról, a végletek pszichodinamikai törvényeiről és kiegyenlítődéséről…
Mégis, mint tudjuk, mindennek van valami hozadéka. Az egyik ilyen következménye a szexuális szabadság láncra verésének a fanatizmus és a fanatizálhatóság. (Persze más módokon is lehet szublimálni ezt az energiát, de a vallási – és politikai – vezetőknek ez lehet leginkább céljuk.)
A felgyűlt szexuális energia a félelemmel spékelve olyan, mint egy bármikor meggyújtható bomba. Biztos vagyok benne – érzem –, hogy azok a vezetők, akik ezt az egészet gerjesztik, pontosan tudják, és használják is. A nép pedig kellőképpen irányítható birka ahhoz, hogy használva legyen.

Na de mire megyünk mindezzel, hogy ezt mi tudjuk, látjuk? Növeljük a felébredtek (a dologra rálátók) számát, és mint tudjuk, ha egy új gondolat, tett, eléri az úgynevezett kritikus tömeget, akkor az a tulajdonság a faj sajátja lesz.
(Ha beütjük a keresőbe a „morfogenetikus mező” vagy „100 majom kísérlete” kifejezéseket, több információt kapunk minderről.) Márpedig ha kellő mennyiségű tömeg lát rá a béklyóban tartására, akkor készek lesznek a változtatásra. És mivel egy planétán élünk, drukkolunk nekik, hogy a végletek tánca őket is elindítsa majd a középpont fele.
Úgyis mindenki csak a saját portája előtt söpörhet… Ha pedig innen nézzük a dolgokat, akkor mindehhez a saját középpontunkban levéssel járulhatunk hozzá. Szuper! Így mindenkinek van feladata…