 Milyen Budapest illata? |
A hír: Itthon is van már pálinkaautomata
A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér EU-elnökségi várójában működtetett pálinkaautomata egyébként az ország első ilyen gépe. Automata ide vagy oda, a készítők úgy gondolták, a reptéri pálinkafogyasztásnak is meg kell adni a módját, így a prominens utazók EU-logóval ellátott kristálypoharakból kortyolhatják a pálinkakülönlegességeket.
A tulipán formájú poharakból a pálinkarajongók meggy-, szilva- és barackpálinkát kóstolhatnak.
Különvélemény Winkler Nórától
Hirtelen felsejlett előttem a reggeli reptér, ahova általában úgy érkezem meg, hogy alig várom, hogy a gépen rendesen befejezhessem a mély alvási fázisomat, oké, addig mutogatom az útlevelemet, leveszem a cipőm, kihúzom az övemet, kiveszem a laptopot, kiürítem a zsebemet, csak hagyjanak már eljutni a 12F ülésig és aludni tovább. Néha ezekben az éber-kómás állapotaimban csudálkozva nézem embertársaimat, akik nagy hangon beszélgetnek, fej-nagyságú szendvicseket falatoznak, kávéznak, gyümölcsleveket isznak, egyszóval élnek és virulnak, miközben még nincsen fél hét sem.
Na ezzel a szemmel olvastam a pálinkaautomatát, és elsőre nehezen tudtam elképzelni, ki lesz az, aki van már olyan állapotban, hogy egy felest bedobjon a Ferihegyen, vagy mi is most éppen a neve. Gépek persze minden napszakban indulnak, mint ahogy arra is nagy törekvés van, hogy a repterek amúgy fémes, technicista világát otthonossá, élhetővé, akár hosszú-hosszú tranzitálások alatt is szerethetővé tegyék. Ebbe a koncepcióba rögtön jobban passzol a pálinkázás, bár a műfajtól kicsit idegen még mindig nekem maga az automata. Sőt voltaképp nem is értem. Ha ez a szolgáltatás kizárólag az EU-elnökség váróhelyiségeiben él, ahol nyilvánvalóan dolgozik pár hús-vér segítő, felszolgáló, miért nem ők adagolják a feleseket?
Pláne, ha a rendszer amúgy se önjáró, hiszen a poharakat nyilván nem a műanyagoknál szokásos papírkosárba fogják dobálgatni, hanem valakik elmossák a kristályfeleseket. Ettől eltekintve viszont jó zárása egy magyarországi tartózkodásnak. Vannak ismerőseim, akik kicsit mániásan vicceket mesélnek, amikor búcsúzkodnak, feladványos szóvicceket, hogy a közös nevetés legyen a záróeleme egy találkozásnak, jó legyen az elválás, lendületes az indulás. Én humoros családban nőttem fel, inni viszont ritkán ittak nálunk a felnőttek, így aztán hozzám közelebb áll a humoros búcsú, mint a koccintós, de egy esti gépnél mindkettőben benne lennék. Bár azt meg kell mondjam, ma, amikor egy delegáció közlekedése miatt nagyon-nagyon-nagyon sokat ácsorogtunk a kocsisorban a város közepén, arra gondoltam, lehetne egy mobilautomata, ami otthon fogyasztható adagokat osztana a várakozóknak, hogy hazaérve szívükbe zárhassák az EU-elnökséget.
