A gyerek okosságának nincsenek pontos paraméterei. Jól beszél, ötletesen játszik, nagy a fantáziája, érdeklik a betűk, a számok, érdekli minden. Akkor ez a gyerek okos? Némelyik gyerek megdöbbentően fejlettebb kortársainál, de egy év múlva esetleg már nem annyira. Merész következtetések levonása helyett a szülők azzal tehetik a legtöbbet, ha figyelnek.
– Az esetek többségében a megszületett gyerek fejlődésére nagyon figyelnek a szülők, sokszor össze is hasonlítják mások kisbabáival. Mit tud az egyik félévesen, mit a másik? Ám ha egy gyerek sokkal előrébb tart kortársainál, az nem feltétlenül jelenti, hogy ezt az előnyt végig tartani fogja – mondja Horváth Judit pszichológus. – A fejlődés ugyanis szakaszos, néha megáll, vannak regresszív szakaszai is. Bizonyos gyerekek kivárnak, és vannak olyan okosak, akik kifejezetten későn kezdenek beszélni. Vagyis mindenre és mindennek az ellenkezőjére is van példa.
Élmények – szabadon
Van azonban valami, amivel a szülő igenis „okosíthatja” a gyerekét. Azt is, aki kiváló, és azt is, aki szerényebb képességekkel született.
– Azt érdemes tudni, hogy rettenetesen sokat számít ebből a szempontból a korai, tartalmas együttlét – szögezi le a pszichológus. – Valódi, rászánt időre gondolok, minél több mesére, élményre, örömre – és rokonra. Ha a gyereket ingergazdag közeg és nagy társas környezet veszi körül, ez később az agyi tartalékok felhasználását mobilizálhatja nála. Köztudott, hogy az agyi kapacitásunknak mindössze hét–kilenc százalékát használjuk…
Nagyon fontos, és egyre nyilvánvalóbb, hogy ezek a korai együttlétek ne legyenek fejlesztésközpontúak. Ne erőltetett foglalkozások, tanítások, fejlesztő játékok, hanem a legmélyebb érzelmeket megmozgató, nagy kacagással, belső örömmel járó, a gyereket teljesen átjáró élmények.
Okosító kavicsok
– Az a tudatos és szakszerű, állandó fejlesztés, személyi edzővel, kártyák felmutatásával, és hasonlókkal sokkal kevesebb haszonnal jár a gyermek számára, mint azoknak, akik ezekből üzletet csinálnak… A szülő természetesen jót akar, de nincs szükség egyébre, mint szeretetteljes átkarolásra, figyelemre, közellétre, időre. Élményekre. Mert ezek hatolnak a legmélyebbre. Rengeteget számít a mozgás is. Aki mozgásban, elevenségben nő fel, nagyobb esélyt kap egy boldog életre. Hiszen olyankor „boldogsághormon”, endorfin szabadul fel.
Szülőként akkor adhatjuk a legtöbbet a gyereknek, ha megkapja a szabad (!) játék lehetőségét. És az ehhez szükséges időt.
– Ne erőltessük az építőjátékot, ha a gyerek autókkal akar játszani. Elég, ha megkínáljuk vele, ha ott van a keze ügyében. Amúgy sem kell sok játékszer. Én órákig elnézem az unokáimat és a többi kisgyereket. Csak akkor játszom velük, ha hívnak, de egyébként csak figyelek. És azt látom, hogy pici koruktól nagyon jól el tudnak játszani parányi dolgokkal – ha hagyják őket. Az egyik unokám a játszótéren órákon át rakott kisebb-nagyobb köveket különböző szempont szerint egy sorba. Olyanokat választott, amik elfértek a tenyerében, élvezte, hogy hidegek, az arcához tette, megmelengette őket. Kifogyhatatlan volt az ötletekből. Nagyon nagy ajándék, ha hagyjuk őket tapasztalódni, egyáltalán, ha adunk nekik időt arra, hogy kitalálják, mit és mivel akarnak játszani, ha hagyjuk, hogy bennük szülessenek meg erről gondolatok. Akkor később is képesek lesznek kitalálni és megtalálni a tevékenységeik eszközeit, céljait. Ha ebbe beleszólunk, ha irányítunk, nem a tapasztalatok számát növeljük, hanem a drillt. Ami nem okosít…
Az óvodában még tudják
Az óvónők összehasonlítási alapja nagyobb a szülőkénél, ők azt – is – figyelik, hogy egy gyerek milyen könnyen tanítható, milyen könnyen vesz részt a foglalkozásokon, mennyire motiválható kötött szövegek, mondókák, versek tanulására, mennyire vonható be a játékba, és abban milyen eredeti ötletei, megoldásai vannak.– Tudni kell, hogy egy jó családi háttérrel rendelkező gyerek nagy előnnyel érkezik – mondja Horváth Judit. – De itt semmiképpen sem anyagiakra, hanem az előbb említettekre gondolok. Akivel sokat foglalkoztak, valószínűleg nagyobb a szókincse, többet tud, többet mutat, pedig nem biztos, hogy okosabb. Az óvoda jelenleg az utolsó olyan intézmény, amely képes kompenzálni az ilyen hátrányt, ugyanis itt még van idő, szabadságfok és személyes figyelem minderre. Az óvónők nemcsak az okosságot figyelik, de az ügyességet, a finomságot, az érzékenységet is. És a gyereket olyan feladatokkal kínálják meg, amikben jeleskedni tud. Mert minden gyerek tud jeleskedni valamiben! Ha ezekben sikerélményhez jut, nyitottá válik a többi sikerre is, elkezd hinni magában, és akkor hegyeket lesz képes mozdítani…
Különórára?
Célzott foglalkozásokra alapvetően egy óvodásnak nincs szüksége, de például a mozgásra épülők nagy élményt nyújthatnak a gyerekeknek. (Az élmény pedig, mint tudjuk: okosít…) Ha például egy néptáncfoglalkozást úgy vezetnek be, hogy a gyerekek először csak szabadon mozoghatnak a zenére, megnézhetik a szép viseletet, megpörgethetik a szoknyát, és csak azután kezdik velük a szervezett órát – vagyis hagynak időt, míg megérnek rá, míg készen állnak erre a másfajta tanulásra.
| Mesét, mesét, még több mesét!
Jól tudjuk, milyen hatalmas jelentősége van a meséknek a gyerekek fejlődésében. Boldizsár Ildikó mesekutatónak köszönhetően egyértelműen bebizonyosodott, hogy a mesélt (nem nézett!) népmese olyan mély, benső rétegeket képes az egészen kis gyerekben is megérinteni, amely réteghez később már nem férhetünk hozzá. (Ez magyarázza, hogy pár napos babákat mesével gyógyítanak.) |
A cikk nyomtatásban az e heti Nők Lapjában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- Készíts húsvéti díszeket – Adunk sablont hozzá!
- Neked ki az első? A partnered vagy a gyereked?
- Szerintem a magyarok…
- Húsvéti percek
- A pelenkázást is szívesen vállalom
- Az első randevútól az esküvőig
- Elhidegült tőlem a párom. Mit tegyek?
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!
