Szenvednek a női mérnökök

Miért nincsenek női vezérigazgatók?

A Wisconsini Egyetem tanulmánya szerint a nőknek, akik otthagyták a mérnöki pályát, több mint a fele azért döntött így, mert rosszak voltak a munkakörülményeik, nem volt előrelépési lehetőségük és kevesebb pénzt kaptak, mint a férfiak.

Négy mérnöknőből csak egy hagyta ott azért az állását, hogy gyereket neveljen. Nadya Fouad, a tanulmány egyik vezetője azt mondta, hogy „a nők sokszor már el sem kezdtek mérnökként dolgozni, mert úgy hitték, hogy nőként rugalmatlannak fogják tartani őket és a nemi alapú diszkrimináció miatt úgysem sok jó vár rájuk a szakmában.” „A műszaki egyetem maga a pokol volt számomra – mondta a kutatás egyik résztvevője. – A személyem olyan sok szexista megnyilvánulást váltott ki a csoporttársaimból és a tanáraimból, hogy egy idő után úgy döntöttem, hogy nem szeretném az életem tetemes részét ilyen korlátolt emberek között tölteni.”

Azok a női mérnökök, akiket dühvel és lekicsinylő módon kezeltek a munkahelyükön, vagy fúrtak a kollégáik és főnökeik, sokkal nagyobb eséllyel módosítottak pályát, mint azok, akik nem szembesültek azzal a dogmával, miszerint a nők alkalmatlanok lennének bármilyen gondolkodást igénylő feladat ellátására. Ez a vélemény szerencsére a kevésbé „férfias” szakmákban már elévült, ugyanakkor az, hogy a mérnökséget férfiasnak tartjuk, arra utal, hogy még sokáig nem lesz érdemes olyan nőknek műszaki egyetemre jelentkezni, akik nincsenek felkészülve arra, hogy folyamatosan bizonyítsák: nem hátrány a szakmájukban, hogy nőnek születtek.