– Mennyire fontos ünnep nálatok az anyák napja?
– Van ünnepség az óvodában, kiállnak a gyerekek, mondják a verset, én meg sírok. Ilyen helyzetekben mindig sírok. Kapok egy kis meglepetést, amit hetek óta készítenek az oviban, persze napokkal korábban odajönnek, hogy „anya nem szabad neked megmondani, hogy mi lesz a meglepetés…”, és mindig elmondják. De ha visszagondolok, annyi más fontos pillanat van az életünkben, amelyek nem hivatalos ünnepségekhez kötődnek.
– Tehát a hétköznapok lényegesebbek?
– Valamelyik nap a férjem fektette le a gyerekeket, én ültem a számítógép előtt, készültem másnap reggelre.
A gyerekek jöttek-mentek, megpróbáltak kibulizni maguknak egy kis pluszidőt. Végül rájuk szóltam, hogy sipirc az ágyba. Erre Benedek elém állt és azt mondta: „Anya, te vagy a legjobb anyuka a világon!” Először azt hittem, hogy fejlett a fiam iróniaérzéke, és máris előjött a szarkasztikus humora. De nem, komolyan gondolta. Vagy néhány hete egy anyuka elmesélte, hogy Tamara azt mondta neki: „Te nem ismered az én anyukámat. Tudod, ő… ő… ő olyan gyönyörű szép! A haja olyan, mint az enyém, és nincs nála szebb anyuka a Földön!” Látod, most, hogy ezt mesélem, majdnem elsírom magam…
– Van megoldás az esti lefekvés megkönnyítésére?
– Amióta külön szobájuk van a gyerekeknek, ők azóta sem alszanak külön, valamelyik szobában összejönnek, mert éjjel előjönnek a szörnyek… Tamara szerint: „Tudom, anya, hogy nincsenek, mert azt mondtad, de akkor is előjönnek…” Én persze tudom, hogy Benedek is fél, de ő nem mutatja, mert ő már nagyfiúnak nevezi magát. Van megoldás: vettünk szörnyűző spray-t. Egy kullancsűző flakonjában kicseréltem vízre a folyadékot, és azzal esténként körbefújjuk a szobát, befújunk a szekrénybe, így a szörnyek nem mernek előjönni.
– Emlékszel az első szavukra?
– „Apa”!
– Kis felháborodást érzek a hangodon…
– Na de mind a kettőnek „apa” volt az első szava! Nem az, hogy „anya” vagy „mama”… Mi ráadásul anyára szoktattuk őket, nem a mamára, amit könnyebb kimondani.
– Tudatosan készültél az anyaságra?
– Nagyon. Az összes létező szakkönyvet elolvastam.
A meglepő része nekem az érzelmeim megváltozása volt. Arra nem voltam felkészülve. Tudtam, hogy ha már összeházasodtunk, akkor jöhetnek a gyerekek, és kettő lesz, kis korkülönbséggel, mert a bátyámmal mi is így nőttünk fel. De nem gondoltam, hogy teljesen átalakul az életem tőlük. Nem gondoltam, hogy érzelmileg ennyi minden megváltozik bennem.
Amikor Tamara megszületett, volt egy nagyon meghatározó élményem. Tudtuk, hogy gyorsan szülök majd, mert Benedek is gyorsan meglett, pedig nagy baba volt. Tamara korábban érkezett, berohantunk a kórházba, betoltak a szülőszobába, és egyedül hagytak. A férjem Benedekkel kiment az anyukám elé, az orvosom császármetszést csinált a szomszéd szobában, a szülésznő a papírokat intézte. És akkor elment az áram. Először megrettentem, teljes sötétségbe borult a szülőszoba, csak a légkondi kis piros lámpája világított. Ketten maradtunk a sötétségben Tamarával. Beszéltem hozzá, mondtam neki, hogy rendben lesz minden, hogy nagyon ügyesen csinálja. És éreztem – ahogy a könyvek is leírják –, hogy fájásról fájásra hogyan fordul be. Az első szülésnél annyi inger ért, hogy ezt nem éreztem. De itt igen. Varázslatos, bensőséges pillanat volt. Ami persze azonnal szertefoszlott, amikor hirtelen mindenki beözönlött, és elkezdett velem foglalkozni.
– Anyukádtól kérsz gyereknevelési tanácsot?
– Nagyon-nagyon jó a viszonyunk, mindig is ő volt a támaszom, mindig tőle kérek tanácsot. Kivéve a gyereknevelésben. Amikor megszülettek a saját gyerekeim, akkor kellett igazán felnőnöm és önállóvá válnom. Leginkább, amikor Benedek született. Mert onnantól én lettem az anya, aki felelősséggel tartozik a gyerekeiért. Azt gondoltam, ebbe ne szóljon bele senki. Anyukám is ezt gondolta. Sőt, most így visszagondolva, már azt is tudom, hogy nem is szólt bele, csak finoman tanácsot adott. Én meg azt éreztem, beleszól. Emiatt volt köztünk egy kis feszültség akkoriban, amit ő nagyon bölcsen, mosolyogva kezelt. Azóta persze rájöttem, milyen jól oldotta meg a helyzetet, és elhatároztam, hogy amikor fordul a kocka és én válok majd nagymamává, ugyanígy teszek majd én is.
Cikkünk nyomtatásban az e heti Nők Lapjában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- Ötfűszer-harmóniák
- Hogyan spórolnak a gazdagok?
- A férjem mellett van szeretőm is
- Kérje a tavasz angyalainak segítségét
- Lehet-e két férfit szeretni?
Ha előfizetnél a hetilapra, itt és most megteheted!
