Vegyünk elő egy kockás füzetet!

Tagadhatatlan, hogy jövedelem híján nem lehet takarékoskodni. Akiknek nincs munkájuk, vagy égbe szökött a hitelük törlesztőrészlete, csak legyintenek, ha a spórolásról hallanak. Mégis beszélnünk kell a családi gazdálkodásról, hiszen bárkivel előfordulhat, hogy ideig-óráig a tartalékaiból kell élnie. A Magyar Nemzeti Bank és a Pénziránytű Alapítvány kutatása szerint a családok harminckét százaléka készít csak költségvetést.

Jó példákat követünk

– Korábban kezdtünk takarékoskodni, mint amit az anyagi helyzetünk indokolt volna – mondja Szalay Ági, egy nemzetközi hírközlési cég munkatársa, három fiú édesanyja. – A férjem már évekkel ezelőtt lecserélte az összes villanykörténket energiatakarékos izzóra, az életbiztosításából drága, de takarékos hűtőszekrényt és mosógépet vásároltunk. Megérte. Neki köszönhetem, hogy nincs hitelünk. A tizenkét éves autónkat én akár hitelből is lecseréltem volna, de örülök, hogy ellenállt. Azt viszont nekem köszönheti a család, hogy finomakat eszünk, mégsem költünk túl sokat élelmiszerre. Nagy szerencsém, hogy az anyósomtól számtalan konyhai praktikát lestem el. Láttam, hogy egyetlen csirkéből készülhet húsleves, pörkölt és rántott hús is. Lehet galuskatésztát csinálni egy tojásból, nem kell hozzá négy. Anyukám nagyon finom süteményeket készített az unokáinak, amelyekhez szintén elég volt egy tojás. Mindkettőjüktől tanultam, ráadásul rendszeresen befőzök, kenyeret sütök, és piacon vásárolok szombatonként. Ha nem tenném, nem jönnénk ki. A cafetériával együtt száznyolcvanezer forintot viszek haza, Gyuri közalkalmazottként nem egészen százezret. Takarékosan kell élnünk, hiszen a lakásunk rezsije ötvenötezer forint, a villany körülbelül tizenöt – három számítógépünk van –, a vonalas telefon költségét igyekszünk hétezer forint alatt tartani, körülbelül ötvenezer forint megy el kosztra. Szerencse, hogy a fiaim jó iskolákba járnak. A kicsi egy alapítvány jóvoltából citerázik és angolt tanul úgy, hogy nem kell külön fizetnünk, a középső testépítését is kiszorítjuk valahogy, mindkét nagyfiunk volt cseregyerekként Hollandiában. Öt évvel ezelőtt még azt is meg tudtuk szervezni, hogy kiutazzanak Kanadába, a barátainkhoz. A gyerekek tudják, hogy nehezebben élünk, mint régen, de „jó fejek”. Bringával közlekednek, és megvan a véleményük azokról a kortársaikról, akiknek az az érdemük, hogy sok a pénzük. A férjem és én tudatosan vagyunk beosztóak, mivel régebben bedőlt egy vállalkozásunk, amiből sokat tanultunk. Ő folyamatosan tervez: most például lecsipked a kiadásainkból, hogy legalább pár napra el tudjunk utazni nyáron, és kiszorítsuk, hogy huszonötödik házassági évfordulónkat a Balatonnál ünnepeljük. Szóval semmi pánik, sokan élnek rosszabbul, mint mi, persze sokan százszor jobban. De nem vagyok biztos abban, hogy az utóbbiak nagyobb harmóniában.

Boldog vagyok, de másképp élek

Nádor Adrienn

– Egyedül vállaltam és nevelem a kétéves kisfiamat, akit negyvenévesen szültem, de a jelenlegi visszafogott életmódomban boldogabbnak érzem magam, mint valaha – jelenti ki Nádor Adrienn. – Korábban jól éltem. Tizenhárom évig tartó kapcsolat egy tehetős élettárssal, trópusi utazások, saját vállalkozások – gyerekszínész-ügynökség, helyszínek felderítése magyar és külföldi filmek számára, retrotúrák szervezése gazdag külföldieknek –, ezzel párhuzamosan biztosan gyarapodó tartalék. Ennek köszönhetem, hogy van egy gyönyörű társasházi lakásom – a földszinten a szüleim élnek –, és volt annyi megtakarításom, hogy a kisfiam tizennyolc hónapos koráig otthon maradhattam. Csakhogy elfogyott a pénzem, és a cégem alig kapott megrendelést. Ekkor szólt közbe Fortuna, és egy Thaiföldön élő barátnőm jóvoltából biztos munkához jutottam, amely ugyan jutalékos rendszerű, de fizetik utánam a járulékokat. Petúr bölcsődés lett, és elkezdődött a spórolós életem. Körülbelül százötvenezer forint jön be havonta, a rezsim ötven-hatvanezer, de hiteltartozásom nincs. Szóval el tudom viselni az életformaváltást. Régen szakember tartotta rendben a kertemet, most magam metszettem meg a fákat, bokrokat. Régen sok felesleges dolgot vásároltam, tehát nincs szükségem új ruhákra. Azelőtt gyakran jártam drága éttermekbe, most viszont nagyon olcsón rendelek magamnak ebédet. A nyarainkat is megoldottam. Egy kedves barátom nyaralójára én kerítettem vevőt. A közvetítésért nem fogadtam el pénzt, inkább azt kértem, hogy három évig nyaralhassunk a családommal a balatoni házban. Hol fogunk nyaralni azután? Nem tudom, de ügyes vagyok… Ahogy azt sem tudom, ki lesz a társam évek múlva, de nincs bennem izgalom: lesz még körülöttem nagycsalád! Jelenleg csak a kisfiamon nem takarékoskodom. Sokféle gyerekprogramra járunk, a bölcsődében van zene és angol, a gyerekem nyitott és jókedvű. Ahogy én is. Persze nem örülök annak, hogy visszafogottan kell élnem, de kevesebb sem vagyok, mint a jómódú korszakomban.

Többet szeretnék adni, de hogyan?

– Nem élünk rosszabbul, mint öt-hat évvel ezelőtt, de ennek az az ára, hogy a vállalkozó férjem számára a hétvégék is munkanapok – mondja a harmincöt éves Schillingné Balázs Melinda, öt kisgyerek édesanyja. – Az is jót tett a családi kasszának, hogy tíz év után visszamentem dolgozni a Közép-európai Egyetemre, pedig még két évig otthon maradhattam volna, hiszen a legkisebbjeink ikrek. Amikor betöltötték a harmadik évüket, felhívtak a munkahelyemről, hogy visszavárnak. Szerencsém, hogy négyórásként alkalmaztak – ez sajnos ritkaság nálunk –, különben nem tudnám a gyerekeinket iskolába-óvodába vinni. A férjem jövedelme és az én havi százezres fizetésem körülbelül ötszázezer forintot tesz ki havonta. Ez jól hangzik, de mi heten vagyunk, tehát takarékoskodni kell. Szerencsére nagy a baráti körünk, ruhát alig-alig vásárolok, inkább csereberélünk. Kétnaponta főzök, ami jóval olcsóbb, mint a hideg étel, iskolába tízórait készítek a gyerekeknek, ez is olcsóbb, mint az ottani büfé. Reggelente kocsival viszem őket, de aztán leteszem az autót, és metróval megyek tovább. A számlákat a férjem adja fel, ő gazdálkodja ki a nyaralásunkat is – tavaly egy horvátországi kempingben voltunk –, a karácsony az én reszortom.

Schillingné Balázs Melinda

Egész évben gyűjtöm az aprópénzt egy nagy csuporban, ami jelentős summává dagad decemberre. A gyerekeinknek olyan iskolát választottam, ahol erős a nyelvoktatás, mert tudom, hogy különórákra nincs pénzünk. A két fiú karatéra jár, de az edző jóvoltából csak egy gyerekért kell fizetnem. A kilencven négyzetméteres lakásunkat, ahol már sehogy sem fértünk el, eladtuk, és vettünk egy negyven négyzetméterrel nagyobb házat, amin még sokat kell alakítanunk. Hitelünk nincs. Azt gondolom, hogy mi a középosztályhoz tartozunk, de tartalékolni nem tudunk, és emiatt aggódom. Jó lenne, ha több esélyt adhatnék a gyerekeinknek tanulásra, különórákra, jó programokra. A második kerületben lakunk, ahol ők azzal szembesülnek, hogy jó néhány osztálytársuk Balin nyaral. Ha ez szóba jön, számtalan kérdést tesznek fel, én pedig azt felelem, hogy mi sokat kirándulunk a hétvégeken, szeretjük egymást, ezt értékeljétek.

Tíz százalékot takarítsunk meg!

Szalay György

Szalay György, a Magyar Nemzeti Bank közgazdasági elemzője:
– Az lenne jó, ha minden család számára rutinná válna, hogy havonta egyszer áttekintse a pénzügyi helyzetét, és a szülők legalább fél órát szánnának hetente az aktuális pénzügyek összegzésére. Ehhez nem kell közgazdász végzettség, elegendő egy pontosan vezetett kockás füzet. Az egyik oldalára beírjuk bevételeket, a másikra a kiadásokat. A bevétel oldalon külön jelöljük a fix összegeket (a fizetésünket), külön a családtámogatásokat, a segélyeket és az időszakos bevételeket (osztalékok, jutalmak, egyszeri megbízások). A másik oldalt is érdemes részletezni: állandó rezsi, lakbér, BKV-bérlet, törlesztőrészlet, koszt és az egyéb kiadások (mozi, színház, uszoda stb.). Összeadunk, kivonunk, és a végén kapunk egy összeget. Ez rossz esetben mínusz, jó esetben plusz. Ha a családi kassza pengeélen táncol – mondjuk, egy fillér sem marad a hónap végére –, akkor érdemes tételről tételre elemezni, hogy miről tudunk lemondani viszonylagos fájdalom nélkül.
– Minden lemondás fáj.
– Igaz, de az még fájdalmasabb, ha betegség vagy a munkahely elvesztése miatt jövedelem nélkül marad a család. Tehát hasznos visszafogni azokat a kiadásokat, amelyek leginkább viszik a pénzt. Nagy fogyasztású autó, netán egy második autó, dohány, alkohol… Az is prevenciós megoldás, ha megpróbálunk valamiféle pluszmunkát vállalni. A Magyar Nemzeti Bank és a Pénziránytű Alapítvány kutatása szerint, amely a lakosság pénzügyi kultúrájának aktuális szintjét mérte fel, a gondokkal küszködő családok kétharmad része elsősorban a kiadásait csökkenti. Csak 15-20 százalék próbálja a bevételét növelni. A lényeg az, hogy havonta félre kellene tennünk a bevételünk tíz százalékát, hogy biztonsági tartalékot képezzünk! A kutatás szerint a lakosság 52 százalékának egy fillér megtakarítása sincs.
– Sokak szerint a kevésből nem lehet takarékoskodni.
– Épp akkor kell – akár komoly áldozatok árán is – biztonsági tartalékot képezni, amikor kevés a bevétel. A jelenlegi gondok hátterében az a jelenség is fellelhető, hogy korábban a praktikus pénzügyi ismeretek szóba sem jöttek az iskolákban. Alapítványunk azért támogat pénzügyi ismereteket oktató középiskolákat, hogy az előrelátó gazdálkodás és a takarékoskodás a most felnövő generációk számára már természetes legyen.

Cikkünk nyomtatásban az e heti Nők Lapjában jelent meg.

A legfrissebb szám tartalmából: 

• Fent díva, lent Iza
  
• Tavaszi zöldségek
  
• Vegyünk elő egy kockás füzetet!
  
• Miről tudnál lemondani, hogy takarékoskodj?
• 3 ország, 4 szülés

 Ha előfizetnél a hetilapra, itt és most megteheted!