Nevelt lányát vette feleségül, hogy legyen pénze

Fizetésért lettek szülők

A hír: Megélhetési esküvő
Feleségül vette nevelt lányát egy baranyai férfi, akit korábban az RTL Híradóban be is mutattak. A 73 éves bodai nyugdíjas azért ragaszkodott az esküvőhöz, hogy halála esetén megkapja özvegyi nyugdíját egykori élettársának gyermeke. A férfi élettársa pár éve halt meg, rokkantnyugdíjas lányával már húsz éve él egy fedél alatt, akinek megélhetését így halála napjáig tudja biztosítani. A 40 éves nő havi járandósága 33 ezer forint, ami nevelőapja halála után akár 100 ezer forintra is emelkedhet. A friss házasok a szentlőrinci kastélyban fogadtak örök hűséget. (RTL Hírek.hu)

Különvélemény Winkler Nórától
Pár napja olvasom Sofi Oksanen: Tisztogatás című regényét. Nem egy könnyű könyv – Észtország, falu, háború, németek, oroszok, kommunisták, életeken és családokon átmasírozó katonák, erőszak, veszteségek, kegyetlenkedések, falusi élet, tehénfejés, eltünedező szomszédok, virágzó rét, éjszakai vallatások. A történetek egyik szervezőereje a túlélési szándék: többnyire nők vállalnak szolgálatokat férfiaknak, hogy mentsék szüleiket, gyereküket, házukat, életüket. Csupa megalázó helyzet, magukra erőltetett kompromisszum, amit a háborúk szélsőséges állapota tesz normálissá. Nehéz olvasni, folyton emlékeztetnem kell magam, hogy ez csak irodalom, közben tudom, hogy nem, mert ezek megtörténtek, pont azért íródott a könyv, hogy senki se felejtse el, hogy rombol szét az erőszak nőket, férfiakat, gyerekeket, családokat, még generációkkal is tovább hatva.

Nézem ezt a hírbeli párt, Bodán. Gereblyével lökögetik a földet a kertjükben, a házuk átlagosnak mondható, tákolt, foldozott, de ház. Jó kondícióban lévő férfi, nem nézném hetvenháromnak, az elhízott negyvenéves nő pedig sokkal gyerekibb a koránál. Asztal, viaszos vászon, a nő cseresznyepaprikát ad a férfinak, képtelenség kideríteni, milyen is lehet a viszony közöttük. Amíg nem láttam a híradófilmet, úgy képzeltem, hogy egy roskatag öreg bácsi próbál egy abszurd csavarral megoldást hozni, egy magát eltartani nem tudó és a szociális hálóra hiába is váró rokonán.
Még most is lehet, hogy ez a helyzet, de nem tudom nem elhessegetni a gondolatot, hogy mi történik ott, abban a házban. Hogyan telnek a napok az anya halála után, milyen kapcsolat van az egymásra utalt férfi és a kicsit gyermeteg nő között. Nyomorúságból kötik a házasságot, pusztán belátva, hogy erről a rokkantnyugdíjas asszonyról nincs senki, aki gondoskodna később, vagy van ebben a férfiban egy kicsit más ambíció is? Bizarrá nekem akkor vált a történet, amikor az esküvő utáni lakoma és vendégség szervezése került elő, mert ha ez egy vállalt látszat-esküvő, egy, már a halálra gondoló öregember gondoskodó gesztusa, akkor minek ezt ünnepelni? Ha áthívják a rokonokat, mire fognak koccintani?
Hogy megoldódni látszik egy majd magára maradó ember minimális ellátása? Ehhez mért kell rendesen eljátszani a kertben egy családi vacsorát? Vagy ez a nő most ebben megéli, amit minden nő szeretne, hogy oltár elé viszik, susog a ruha, igent kell mondani és koccintani? Hogyan fognak ott ülni a délutáni kertben az asztalnál a húsos tálak mellett? Mint nő és férfi? Mint apa és lánya? Egyik olvasat se megnyugtató…