– Mikor énekelte utoljára Vuk dalát?
– Pár hete, egy gyerekrendezvényen a kicsikkel. Önálló produkcióként nem vállalnám el, de ha a közönség velem énekli, ahogy most is, akkor rendben van.
– A saját csemetéi is altatóra alszanak el?
– Természetesen énekelek nekik, mint minden anyuka. Nagyon fontos, hogy az is megtegye ezt, aki nincs zenei tehetséggel megáldva. Mert a kicsiknek kell a közös éneklés, a közös mondókázás. Minden este közösen eldaloljuk a „Tente baba tente” című altatót, ez most a legnagyobb sláger a lányaimnál. Ha fellépésem van, a férjem énekel nekik. A lányok imádják. Talán egyszer titokban meglesem őket.
– A tévé előtt szorítanak önnek a dalfesztivál alatt?
– Janka 6 éves lesz, ő már nagylány. Ő is utazik velem, az anyósommal és az édesapjával Düsseldorfba az első pár napra. Azt gondoltuk, hogy neki is izgalmas kaland lesz. Az is szempont volt, hogy az első napok programja lazább, így lesz időnk egymásra. Luca 16 hónapos, rá a szüleim fognak vigyázni. Most, az indulás előtti percekben is arra gondolok, milyen nehéz lesz ez a két hét nélküle.
A legtöbb idő, amit eddig távol voltam tőle, öt nap volt. Közben titokban az is az eszembe jut, hogy így legalább alhatok éjszaka. Mert Luca még bizony minden éjjel felkelt bennünket, de most azt tervezem, hogy verseny ide, verseny oda, én bizony kialszom magam! Azt tervezzük, hogy a férjem visszalátogat, és a szüleim is kijönnek majd a show-ra.
– A férje hogyan viseli, hogy sikeres énekesnő lett?
– Ha ő nem támogatna, nem tudnám ezt csinálni két gyerek mellett. Sőt! Szerintem az ő támogatása nélkül akkor sem menne mindez, ha nem lennének gyerekeink. Rengeteg terhet levesz a vállamról annak érdekében, hogy énekelhessek. Mellettem áll mindenben, hogy képes legyek az előttem álló feladatokra koncentrálni.
– Róla szinte alig tudunk valamit…
– 12 éve vagyunk együtt. A leglelkesebb rajongóm volt mindig. Legalább annyira akarja, hogy énekeljek, és hogy szeressen a közönség, mint én. Azt mondja, jó látni, hogy eddig is egy vidám, pörgős nő volt a felesége, de most a nap minden percében fülig ér a szám, és ez boldoggá teszi őt is.
– Ő mennyire érti meg a zenész életmódot?
– Sokan azt gondolják, aki nem szakmabeli, az nehezebben fogadja el, hogy aki a színpadon áll, az más ritmus szerint él. Úgy osztom be az időmet, hogy napközben a gyerekeimmel tudjak lenni, azután estefelé elmegyek fellépésekre. De ő ezt már megszokta. Jó, hogy nem szakmabeli, mert így a közönség szemével tudja nézni, amit csinálok, értékes és fontos tanácsokat ad.
– Mit mondott a Szerelem, miért múlszra?
– Neki nagyon tetszett a dal elsőre. Azt mondta, ebből tuti sláger lesz. Én is úgy éreztem, hogy Rakoncai Viktor, Rácz Gergő és Geszti Péter egy tökéletesen rám szabott, nekem íródott dalt készített, amibe teljesen bele tudom élni magam.
– Ez egy szakítós dal, míg önök 12 éve élnek együtt.
– Igen, ez így van, de mindenki megélt olyan érzelmeket, amelyekről a szám szól. Mindenkinek voltak nagy érzelmi hullámvölgyei, szakításai. Másrészt, ha megfigyeli a szöveget, valójában végig kérdéseket teszek fel. Azt hiszem, mindenkit, aki valaha szerelmes volt, foglalkoztatja, hogy meddig tartanak az érzései, hogy elmúlik-e a szerelem, vagy az angol szöveg szavaival élve, mi lesz az álmainkkal?
– Izgul egy ilyen nagyszabású koncert előtt?
– Borzasztóan! Ha harminc ember előtt kell énekelnem egy klubkoncerten, akkor is a torkomban dobog a szívem. Itt a stadionban lesz 35 000 ember. És további 130 millió a tévéképernyők előtt, amit itthon a Magyar Televízió közvetít. Most az egész országot képviselem, nem mindegy, hogyan sikerülnek ezek a fellépések.
– Édesapja zeneszerző, ír majd saját számokat?
– Zenében improvizálni tudok, emiatt talán bele tudnék tanulni a zeneszerzésbe, ha érdekelne. A szövegíráshoz teljesen botfülű vagyok. Miközben az improvizált szöveget énekeltem fel, valahogy kibukott belőlem a „What about my dreams, what about my life?” kérdés. Amikor az angol szövegírónak, Johnny K. Palmernek megmutattuk a dalt, azt kértük, amit jónak lát, azt használja fel az én próbaverziómból. Ez benne maradt.
– Tudna még mit kívánni a jó tündértől?
– Persze! Azt, hogy a gyerekeim boldogan és egészségesen éljenek nagyon sokáig. És még valamit: hogy odafönt az égiek ne sejtsék meg, hogy milyen jó most nekem. Mert attól tartok, akkor benyújtanák a számlát.
A cikk nyomtatásban az e heti Nők Lapjában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- Otthon családanya, Düsseldorfban díva
- A párválasztás biológiája
- Iskolaérett már a gyerekünk?
- Mit tennél, ha a gyereked bántalmazna egy másikat?
- Tamással sülve-főve: Üstdobtészta
Ha szeretnél előfizetni a lapra, itt és most megteheted!
