Öltönyösök razziáznak a játszótereken

Angol felsőfok már az óvodában is?

A hír: A játszóterek biztonságát vizsgálja a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság. A szakemberek a gyermekeket fenyegető rejtett veszélyeket próbálják kiszűrni. A július közepéig tervezett országos ellenőrzéseken a még forgalomba nem helyezett, illetve a már telepített játszótéri eszközök dokumentációját vizsgálják.
A hatóság emberei azt is figyelik, hogy a játékokon az előírásoknak megfelelően feltüntetették-e az ajánlott korcsoportokat, a gyártó és a forgalmazó adatait, továbbá elvégezték-e a szükséges karbantartásokat és ellenőrzéseket.

Különvélemény Karafiáth Orsolyától
Előre sejtem, hogy megint nekem esnek majd a kommentezők, ha olyan témát érintek, ami a gyerekekkel kapcsolatos. Persze, fontos, hogy egy játszótér biztonságos legyen, és nyilvánvalóan minden szülőnek megnyugtató, ha biztosítva látja, hogy kicsinyének nem eshet baja. De azért emlékezzünk a saját életünk kezdetére is, ami egyikünknek sem lehet olyan régen! Én a Kodály köröndnél születtem, hétéves koromig éltünk ott. Emlékszem, hogy már nagyon korán elmehettem egyedül játszani, át kellett menjek egy forgalmas úttesten, és ott egy nagy rozsdásodó hinta várt, egy kétes tisztaságú homokozó, és egy hatalmas, rakéta alakú mászóka. Imádtam. Egyébként vitt a papa a Városligetbe, többször beleestem a békalencsés tóba, és vesztem el az akkor még ott álló, tömör betonból épült „labirintusban”.
Később Halásztelekre költöztem, ahol játszótér ugyan nem volt, ám a ház előtt hatalmas placc terült el, házat építettünk a szomorúfűz tetején, a bolt falának dobáltuk a labdákat, és berendeztünk egy egész univerzumot a semmiből. Néha felmásztuk a tűzlétrán a bolt tetejére, de ilyenkor kijöttek az eladók, és kiabálva lezavartak minket, hogy ez aztán már mindennek a teteje.
Aztán felnőttem, nem mentem játszóterek közelébe, de azt azért észrevettem, micsoda változások zajlottak. Minden gyönyörű, tiszta és hiperbiztonságos lett – ami tényleg üdvözlendő változás. A játékok köre kibővült, egész kis paradicsom lett egy-egy kerítéssel körbevett, éjszaka zárt terecskéből. Amikor én kicsi voltam, megszokott dolog volt, hogy reggel csikkek és törött üvegek fogadtak a homokozóban – féltem is mindig attól, hogy megsebez valami.
Az tehát rendben van, hogy tisztán tartják ezeket a helyeket, senki nem akar ganéban fürdeni, és vérző kezű-lábú csemetéket ápolni. Senki nem szeretné, hogy leszakadjon a hinta, csorbult peremhez ütődjön a kar, a láb, a fej. A játszótereket igenis őrizni, karbantartani és óvni kell. Engem csupán a túlzások zavarnak, melyek mindent belengenek, ami a gyerekneveléssel kapcsolatos. Barátnőmet (két kisgyerekes anyuka) mindenért leszólják: hogy tud mindig jól kinézni, hát nem törődik eleget a kölykeivel? Hogy tud elmenni találkozni a barátnőivel – nem gondolja, hogy a piciknek állandóan szüksége van rá? Hogyhogy beadta bölcsibe mindkettőt, meg fognak betegedni, elkapnak mindent; hogyhogy nem fertőtlenít le mindent, ami a babák kezébe kerül, mi lesz ennek a vége?! És ezek az anyák mintha elfelejtenék, hogy saját gyerekkorukban már félévesen bölcsődében voltak, és mégis túlélték. Hiszek abban, hogy agyonvédett immunrendszerünk nem ugyanúgy működik majd, és az a gyerek, akit a széltől is óvnak, felnőttként összeroppan az első viharban. Mert nem lesz mindig mellette anyuka-apuka, és a sorsa nem feltétlenül igazodik majd a korcsoportja szerint kategorizált problémákhoz…

És Te hogy látod?
Szerintünk szükséges, hogy a hazai játszótereket rendszeresen átvizsgálják és a veszélyes, oda nem illő játékokat helyrehozzák vagy eltávolítsák. Te egyetértesz a mászókarazzia-kezdeményezéssel? Írd meg a fórumban a véleményed! Ha pedig jó példákkal, szép és igazán gyermekbarát játszótérrel találkoztál, oszd meg velünk tapasztalataidat!