Egy+egy az több mint kettő

Milyen egy Cipelő cica? – Berg Judit író

Már több kötetem megjelent, amikor a Cipelő cicák alapötlete megfogant bennem. A kiadó találta ki, hogy Írisz rajzolja meg. Megmutatták néhány rajzát, tényleg nagyon aranyosnak találtam őket, de nem olyasmit képzeltem el. A Cipelő cicákat harsány és tarka kavalkádnak álmodtam, Írisz pedig kimondottan a pasztellszíneket szereti. Végül rábeszéltek, hogy legalább találkozzunk. Addig már kétszer nekifutottam a történet megírásának, de nem sikerült. Meseregénynek terveztem, de a belső „rendszerem” jelezte, hogy ez így nem jó. Amikor először találkoztam Írisszel, emlékszem, nálunk, beszélgettünk, fotelben üldögélve. Aztán a maga csöndes módján azt mondta, szeret macskát rajzolni. Mert jó kis forma, szinte egy körrel jelezni lehet a testét, de közben belesűríthető minden: a kedvessége, önállósága, puhasága. Mire elbúcsúztunk, egyértelmű volt, hogy nem meseregényt kell írnom, hanem külön történeteket. És az is, hogy tökéletes partner lesz Írisz. Erre mondja a tanyasi ember, hogy „talál a szó”.

Milyen egy bob, amin lámpa van? – Agócs Írisz illusztrátor

Kiadói döntés, hogy ki illusztrál egy könyvet, de azért a szerző kérése is számít. A Maszat-könyveket Judit már kifejezetten velem akarta készíteni. Gyorsan dolgozom, ő pedig nagyon figyelmes. Volt, hogy megkérdeztem, milyen az a bob, amin lámpa van, mert én a fiús dolgokhoz, például a kukásautókhoz kevésbé értek. Nem tudom, felelte, majd te lerajzolod. Néha csak úgy összejövünk, a kiadótól is jönnek néhányan, és akkor kávé, süti, pogácsa mellett megbeszéljük a közös dolgokat. Amikor megjelenik egy könyv, nagy ünneplésre már nincs idő. Most jut eszembe, régebben mindig dedikáltunk egymásnak, mára az maradt, hogy együtt dedikálunk. Legutóbb, a WAMP elnevezésű művészeti vásáron csak az asztal szélét markoló kis kezeket láttam, és hallottam a kéréseket, hogy ki milyen rajzot kér. Néha elküldöm Juditnak, amit valamelyik hálás olvasótól kapunk közösen, például egy-egy rajzot. Hogy ő is örüljön. Az is fontos, hogy nagyon jóban vagyok a gyerekeivel. Dalma a legjobb barátom. Őt örökítettem meg a Cipelő cicák Dorka nevű figurájában. Lili lett Lilu, Vilmos pedig Maszat. Már csak Borit kellene valahová becsempésznem.

Amitől a baba nem hízik – Dr. Harmati Valéria gyermekorvos

Mindig csodálkozom, amikor egy konferencián kiderül, hogy van olyan kollégám, aki nem tart igényt a védőnő munkájára. Hogy lehet ez? Mi ugyan nem választottuk egymást Timivel, mert a rendszer nem így működik, mégis jól tudunk együtt dolgozni. Sok mindent tőle tudok meg. Én csak azt látom, hogy például nem hízik eléggé egy baba, de ő, aki ismeri a családot, elmondja, hogy az anyuka tud szoptatni, a baba is enne, vagyis ez rendben van, hanem a szülők kapcsolata… ott nem stimmel valami. A szülők megnyílnak a védőnőnek, ő az, akik észrevesz árulkodó, sokat mondó gesztusokat. A másik terület, ahol nagyon fontos az együttműködésünk, a szülőknek szóló tanácsadás. Előfordul, hogy például olvasnak valamit az interneten. Egy új kutatásról, orvosi ajánlásról, betegségről. Sajnos sok téveszme is terjed, vagy néha rosszul értelmezik az információkat. Ezeket mi is megbeszéljük ketten, mielőtt tanácsot adnánk, nehogy ellentmondásba keveredjünk, mert az csak növeli a bizonytalanságot.

Amitől a gyerek rágja a körmét… – Rácz Tímea védőnő

A tanácsadás heti kétszer két órájában vagyunk együtt, egy rendelőben, de a kapcsolatunk ennél azért több. Ráadásul sokszor ott is maradunk, hogy megbeszéljünk néhány esetet. Például, amikor a szülő a körmét rágó, haját tépő gyerekének gyógyszert kér, hogy „kigyógyuljon” ezekből a tünetekből. Igaz, hogy én jobban belelátok a családok életébe, de volt már olyan, hogy egy ideálisnak tűnő családból egyik napról a másikra kilépett az apa. Mert arra a kis időre, amíg náluk voltam, tudtak viselkedni. Egyébként az én kapcsolatom a kismamával már a várandósság alatt kezdődik, és tart egészen a gyerek hatéves koráig. Nekem is, az orvosnak is van külön adminisztrálni valónk, vagyis ezt nem együtt végezzük. De rám valóban inkább a táplálkozással, a gondozással kapcsolatos kérdések megválaszolása jut. Ha egy kisgyerek már nem fél nálunk, a rendelőben, az csodálatos pillanat. Ránk figyel, hajlandó együttműködni, megérti, hogy nem akarjuk bántani. Nem sír, felül az asztalra, kinyitja a száját pálcika nélkül.

Még kutyafuttában is… – Sasvári Éva kozmetikus

Érdekes, de amikor először találkoztunk és egy rövid ideig együtt dolgoztunk, egyáltalán nem voltunk szimpatikusak egymásnak. Később annál inkább. Először barátnők lettünk, aztán jutott eszünkbe: miért ne dolgozhatnánk újra együtt? De már a saját üzletünkben! Belevágtunk, így jött létre a Bohém Szépségszalon. A szüleink azt tanácsolták, hogy üljünk le, alaposan tervezzünk meg mindent, és biztos, ami biztos, kössünk szerződést is. Bár teljesen megbízunk egymásban, leírtuk a legfontosabbakat. Nem vesztünk össze semmin, de tényleg volt, amit másként gondoltunk. Például az üzlet falainak színét. Reni nagyon rózsaszínű külsőt, azaz belsőt akart, végül ő választotta ki a csempét, de a fúga olyan lett, amilyet én javasoltam. Hogy azért egy férfi vendég is jól érezze itt magát. Néha arra gondolok, hiába vagyunk együtt, elsikkad a barátság, olyan sokat dolgozunk. De van, hogy zárás után is bent maradunk, csak úgy, beszélgetni. Vagy fogom magam, és kimegyek a vele a Városligetbe kutyát sétáltatni. Mert kell, hogy másról, máshogyan is beszélgessünk.

Még este tízkor is… – Szőlősi Renáta fodrász

Elsősorban barátnők vagyunk, ez tény. Voltam már olyan helyzetben, hogy este tízkor hívtam fel Évit, jöjjön, segítsen. És jött. Családostul. És én is mennék bármikor, ha neki volna szüksége rám. Hasonlóan gondolkodunk az üzlet dolgaiban is, a minőség például mindkettőnknek fontos, ezen soha nem spórolunk. Ő ért jobban a számítógéphez, a honlap inkább az ő dolga, én viszont kézben tartom a pénzügyeket. Az üzlet előtti kis virágos rész neki fontos, magamtól talán sose locsolnám meg, de az ő kedvéért mégis megteszem. Nagyon jó így dolgozni. Amikor váltótársakat vettünk fel, nekik is azt mondtuk: tőlünk megkapjátok a lehetőséget és a szabadságot, egy csapat lesztek, rajtatok múlik, milyen lesz a kapcsolatotok. És van még valami. Évi hozta rendbe a bőrömet, amiért külön hálás vagyok neki.

Tulik Ágnes, a Szerencsejáték Zrt. kommunikációs igazgatóhelyettese, szóvivője

– Precíz, alapos, nyelveket beszél. Jó és gyors döntéseket hoz, bájos, kedves – jellemzi Ági Vikit. – Már az első héten rendszert teremtett maga körül, azóta is mindennek megvan a helye és ideje. Ösztönösen tudja, hogy a sürgős aláírni valókat mikor illessze a napirendembe. Három hónapja dolgozunk együtt, tulajdonképpen még tart Viki próbaideje, de már döntöttünk! Sokan jelentkeztek az állásra, legalább tíz interjúra került sor, de Vikivel az első perctől működött az a bizonyos „kémia”, ami egy ilyen szoros munkakapcsolatban is elengedhetetlen. Ugyanabban a tempóban gondolkodunk és beszélünk, azonos a ritmusunk, még a humorunk is. Bizalmi állás az övé, hiszen olvassa a leveleimet, ha úgy alakul, felveszi a mobiltelefonomat, akár az újságírók, az anyukám vagy a férjem keres. Gyakran kávézunk, ebédelünk együtt, bár a mára tervezett palacsintázás sajnos elmaradt.

Lengyel Viktória, kommunikációs asszisztens

– Hozzáértő, empatikus, kedves. Határozott vezető, közvetlen, sokoldalú – mondja Viki Ágiról. – Az állásinterjú előtt, bevallom „lenyomoztam”, kíváncsi voltam a pályafutására. Fontos, hogy olyan főnököm legyen, akire felnézhetek, aki szakmailag és emberileg is inspirál. Az állásinterjún éreztem, hogy a szimpátia kölcsönös, nagyon örültem, amikor felhívott, hogy engem választott. Kiderült, hogy az érdeklődési körünk is hasonló, mindketten nagy lakásátalakítók és sportrajongók vagyunk. Nemcsak munkáról beszélgetünk, a sporteredményeket is „kielemezzük”, kacérkodunk a gondolattal, hogy közösen fogadunk majd, és már lottóztunk is együtt. Egyik nap, munka után tapétákat nézegettünk az interneten, mert kíváncsi voltam a véleményére. Meg is erősített, hogy jól választottam. Tulajdonképpen több időt töltünk egymással, mint otthon.

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg. 

A legfrissebb szám tartalmából: 

• Nekünk találkozni kellett!
• Két Cserhalmi
  
• Könnyű húsok, gyümölcsökkel 
• Ne dobd a kukába!
  
• Betegség, kórház, halál…
  

Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!