
Olvasnál még? Kattints a legfrissebb hírekért! |
A hír:
Ha a parlament elfogadja az LMP javaslatát, akkor jövőre legfeljebb nyolcszáz négyzetméteres üzlethelyiségek épülhetnek. A parlament fenntartható fejlődés bizottságának fideszes tagja, Bányai Gábor elmondás alapján elképzelhető, hogy még az év végére megszülethet a jogszabály, amely alapján 2012-ben százezer lakos alatt legfeljebb négyszáz, afölött legfeljebb nyolcszáz négyzetméteres üzletközpontok építésére adhatnának engedélyt.
Nem is tudom, hová férne még el egy plusz pláza. Ahová befért, vagy ahová be tudtak tuszkolni egyet – ott már megépült. Sokan és sokszor megírták, elmondták, kifejtették már, hogy a bevásárlóközpontok nem a város közepére valóak, nem is igen van olyan európai nagyváros, ahol ezt engedélyezték volna. Mert mit csinál a pláza? Sűrít, tömörít, egyberánt: mindent centralizál, a boltok behúzódnak a falai közé, mint ahogy ez meg is történt nálunk. Nézzük meg a körútjainkat! Micsoda bulvárok azok, ahol nem gyönyörű kirakatok vonzzák a tekintetet, hanem lépten-nyomon kínai shopokba, illetve second hand kereskedésekbe ütközünk. (Félreértés ne essék, semmi bajom a turkálókkal, sőt állandó vadászterületeim részét képezik, de ami a belvárosban fut, már enyhén szólva túlzás. Gondoljunk a berlini Kurfürsterdammra! Véges-végig csodás porták, luxuscikkek és kisiparos boltocskák, dizájnüzletek váltakoznak, nem outletek a zsibárussal, és nem üres portálok eladó/kiadó felirattal. Mert egy kiürült, legatyásodott sugárút bizony nem méltó a nevére, véletlenül sem pompát sugároz, hanem valami lehangoló, sötét képet nemzetünk vásárlási kultúrájáról. És bizony a szórakozási kultúráról is. Mert sokan választják inkább a plázák csillogó, szintén egy helyre bezsuppolt éttermeit, gyorsbüféit és diszkóit, ha enni, inni és mulatni akarnak.
Svájcban például nem engedték évtizedekig, hogy bevásárlóközpontot építsenek, másfél éve adták át az elsőt, a Stückit, de nyilván azt sem a város közepén húzták fel, hanem a külváros peremén. És sokkal kisebb a mi legkisebb üzletgyűjteményünknél is. Ott talán azért lett igény rá, mert a város már agyonzsúfolt: jobbnál jobb boltocskák a főutcákon, és cuki kis zugocskák a rejtett sikátorokban. Egyébként gyakran gondolok arra, hogy kinek van igénye ennyi üzletre? Kinek kell ennyi vásárolnivaló? Mindenhol teli vannak a leértékeléseket hirdető táblákkal, az akciókat jelző kiírásokkal: ez nyilván nem arra utal, hogy pörög a piac, inkább arra, hogy valahogyan azért túl akarnak lenni a bolton, nagy veszteség ne érje őket. Egyik shop bezár, másik kinyit, csőd és remény: kérdés, meddig mehet ez. A fiatal, kezdő tervezőknek nincs esélye a monstrumok üzletei közé bekerülni a magas bérleti díjak miatt.
A legszebb az egészben, hogy a belvárosi utcákba sincs, úgy felemelték az önkormányzatok az összegeket – épp amiatt, hogy egy csomó bevételük kiesett a plázaépítések miatt bezáró boltok miatt. Ördögi kör – a végén kihalnak az utcáink. Szerencsére azért van reménysugár, gondoljunk a Király utcára és a környékére, nyílnak a vicces boltocskák, pékek, új kiülős helyek: a város lakói, iparművészei és üzletemberei élnek a megmaradt lehetőségekkel. Ami még egy új szempont, az az, hogy a vásárlás lassan átkerül az internetre. Én is folyamatosan nézem bónuszoldalakat, böngészem az ár-összehasonlító portálokat, és általában a netről rendelek meg a háztartási gépektől kezdve az ékszerekig, macskacuccokig mindent. És egyre többen élnek ezzel a lehetőséggel. A végén kiürülnek a plázák. Szellemházak lesznek belőlük, üres, lidérces helyek. És akkor elkezdhetik forgatni a Holtak hajnalának egy újabb, napjainkra igaz remake-jét…