„Ezt a bűvös határt először a kifejezetten a 3 év alattiakat megcélzó program a Teletubbies kezdte el feszegetni. A 90-es évek végén indult BBC-produkció valami teljesen újat hozott az akkori televíziós kínálatba, és… odaszegezte a képernyő elé az egészen kicsiket. … A Teletubbyk: Tinky Winky, Dipsy, Laa-Laa és Po nagyméretű színes, duci, puha figurák. Együtt élnek teletubbyföldön, tubbykenyeret és -pudingot esznek, szeretnek pocsolyában ugrándozni, szeretik az állatokat és egymást. … A gyerekek visszaintegetnek a képernyőn integető teletubbyknak, vagy előfordul az is, hogy végig mozgással követik a képernyőn látottakat. … A Teletubbies indulásakor csak hetente egyszer-kétszer negyedórára kötötte oda a gyermekeket a tévé elé. Célközönsége nem a csecsemők, hanem a totyogók, a másfél–két évesek voltak. Az igazán új korszak néhány évvel ezelőtt a 0–3 éves korosztályt megcélzó műsorok megjelenésével köszöntött be. A magyar kínálatban a Bebe Tv, a Baby First és Baby Tv csatornák érhetők el.”
*
Nagy Krisztina és Tímár János médiakutatók összefoglaló előadásaiból idéztem. (2009: médiakonferencia, Országos Gyermekmentő Szolgálat; 2010: gyermek és média konferencia, Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézet.)
Vizsgálataik szerint a 0–2 éves korosztály 39%-ának napi televíziózása meghaladja, 31%-é pedig elérheti a napi 1 órát. 30% azok aránya, akik csak heti 1-2 órát tévéznek. Az USA-ban végzett vizsgálatok még riasztóbb adatokat mutatnak, különösen a kevésbé iskolázott, alacsonyabb jövedelmű családok esetében. A csatornák azt állítják magukról, hogy fejlesztő hatásúak, szórakoztatva tanítanak, káros hatásuk nincs – és a szülők nagy része ugyanezeket a szlogeneket ismétli.
A vizsgálatok szerint azonban a korai televíziózás veszélyeztetheti az agy megfelelő fejlődését (az agy az első két évben 400 grammról 1000 grammra növekszik!). A korai, hosszabb időre kiterjedő televíziózás csökkentheti a fontos idegsejt-kapcsolódások számát – amelyet viszont növel a felnőttel való érzelemteli (többnyire érintéssel és hangadással kísért) interakció, játék, „kommunikáció”. Ezeknek a kapcsolódásoknak, szinapszisoknak rendkívül nagy jelentőségük van a későbbiekben, a kialakuló gondolkodási folyamatokban.
A francia médiahatóság (a CSA) és az egészségügyi minisztérium közös vizsgálata (2008) egyértelműen rámutat a csecsemőkori tévézés káros hatásaira. Magatartási zavarok, figyelemzavarok, alvászavarok, táplálkozási zavarok, tanulási zavarok, szorongás, agresszivitás alakulhatnak ki. Ennek alapján Franciaországban kötelezték a műsorterjesztő hálózatokat arra, hogy rendszeresen tegyék közzé az alábbi közleményt: „A televíziózás zavarhatja a 3 év alatti gyermek fejlődését, különösképpen a specifikusan nekik szóló csatornák megtekintése.” Ugyanakkor megtiltották, hogy reklámban hangsúlyozzák e csatornák fejlesztési, oktatási, nevelési erényeit.
Gondoljuk meg: a televízió „leülteti”, mozdulatlanságra készteti az őt figyelmesen néző gyereket, akinek fejlődéséhez pedig a mozgás nélkülözhetetlen volna. A göttingeni klinika nemrég lezárult vizsgálatai szerint a mozgás hiánya miatt egyes idegpályák nem megfelelően alakulnak ki – ami a későbbiekben a beszédfejlődésre majd pedig a gondolkodásra is károsítóan hat. Ezen kívül a szabadon játszó, manipuláló kisgyerek elmélyült – „bámészkodó”, „merengő” – belső életet él, melyben feldolgozza a külvilágból és saját belső világából folyamatosan érkező benyomásait. A külső kép megjelenése ezt a folyamatos feldolgozó munkát is leállítja. A testi mozdulatlanságban a ki nem élt aktivitás növeli a feszültséget, és ez a felduzzadt aktivitás később agresszióban robbanhat. Ugyanígy növeli az agresszív irányba ható feszültséget a vágyak, dühök, szorongások, tapasztalatok feldolgozásának hiánya is.
Igen, a BBC, sok nagyszerű gyerekműsor megalkotója jól talált bele abba, hogy mivel kötheti le a kicsik figyelmét, de legalább nem a csecsemőket célozta meg, és a heti egy-két alkalom negyedórában még kevéssé fejti ki romboló hatását.
A 0–3 éves korosztályt megcélzó 24 órás műsoroktól viszont a szülőnek kell a gyereket megvédenie.
A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- Balázsovits Edit: Képek a családi fotóalbumomból
- Pasik tipikus női szerepben
- 30 évesen én vagyok a főnök
- Hogyan hatnak a parfümreklámok?
- Ha kevés az idő és a pénz
- Márton Levente: Őfelsége semmisége
- Vekerdy Tamás: Babatévé
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!
