Őfelsége semmisége

A közkedvelt Sissihez köthető változat szerint a darázsderekára büszke, és azt féltőn óvó császárné édesség gyanánt csupán valami könnyed semmiséget kért szakácsától, de amikor megkapta a desszertet, nem találta könnyednek. Férjura viszont maga elé húzta a tányért, mondván „hadd lássam, mi is ez a semmiség?”. És aztán már csak üresen adta vissza a tányért.

A másik mese azt mondja, hogy Ferenc József egy megerőltető vadászat után, Salzkammergut fenyvesekkel behintett hegyei között pihent éppen, amikor szörnyű éhségre gerjedt. Egy közeli tanyából hoztak is neki helyi édességet, azaz favágómorzsát (Holzfällerschmarrn), de miután őfelsége igen-igen dicsérte, merő tiszteletből lecserélték a nevet császármorzsára, noha az eredeti elnevezés találóbb, hiszen a császármorzsa igazából olyan, mint a faforgács. Most persze csak a látványára gondolunk.
A szótár szerint a schmarren vacakot is jelent, s bizony erről is szól egy történet: a mértéktartóan étkező Ferenc József állítólag súlyos palacsintafüggésben szenvedett, s általában kedvenc baracklekváros palacsintájával zárta az ebédet. Igen ám, de a szakácsok néha túl vaskosra sütötték a palacsintát, amit a felszolgáló főkomornyik szemrevételezés után haragosan összekaszabolt a villájával, kijelentve, hogy ilyen vacakot nem kaphat a császár…

Akármi is igaz, Ausztria ikonikus édessége akkor lesz igazán ízletes, ha vastag, ha testes, és nem törik, hanem szinte foszlik, kívül kissé ropogós, belül puha, mert a császármorzsa sohasem morzsa, szilánk inkább, darabos, és semmiképp sem koppanós. Az pedig ne jelentsen bármiféle korlátozást, hogy Ferenc Jóska baracklekvárral szerette: a császármorzsa bármilyen lekvárral szerethető.

Hozzávalók:

• 20 dkg liszt
• 4 tojás, szétválasztva
• 5 dkg cukor,
• 5 dl tej,
• 1 csipet só
• 8-10 dkg evőkanál mazsola
• 1-2 evőkanál cukor
• 1 evőkanál vaj
• sárgabarack- vagy vörösáfonya-lekvár,
• porcukor

1. A lisztből, a tojássárgákból, a cukorból, a sóból és a tejből híg tésztát keverünk, állni hagyjuk fél órára. A tojások fehérjét kemény habbá verjük és beleforgatjuk a tésztába.

2. A maradék cukrot karamellizáljuk a vajon, hozzáadjuk a mazsolát, karamellizáljuk tovább együtt, míg a cukor bevonja a mazsolaszemeket, puhák, mégis kissé ropogósak lesznek.

3. Ráöntjük a tésztát, ha kell, előtte még egy kis vajjal előkészíthetjük fogadására a serpenyőt. Lehet, hogy két részletben kell elkészítenünk, ez a serpenyő méretétől függ: a tészta nagyjából egycentis legyen. Ha több, akkor nem sül jól át, ha kevesebb, akkor kemény lesz. Türelmesen, közepes lángon sütjük, s amikor kész az egyik oldala, fakanállal vágjuk négybe, fordítsuk meg. Ha a másik oldaluk is megsült 2-3 perc alatt, daraboljuk fel a fakanállal.

4. Hintsük meg porcukorral, és kanalazzunk mellé baracklekvárt, de a vörösáfonya-dzsem is dukál hozzá. És minden más dzsem is.

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg. 

A legfrissebb szám tartalmából: 

• Balázsovits Edit: Képek a családi fotóalbumomból
  
• Pasik tipikus női szerepben
  
• 30 évesen én vagyok a főnök 
• Hogyan hatnak a parfümreklámok?
  
• Ha kevés az idő és a pénz
  
• Márton Levente: Őfelsége semmisége
• Vekerdy Tamás: Babatévé
  

Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!