Ha nőkről van szó, nem sikeres a férfias, agresszív vezetői stílus, sőt az ellenkező hatást váltja ki: az alfanőstény-főnökök beosztottjai kevésbé motiváltak és együttműködőek. A London University kutatói megállapították, hogy azok a női vezetők, akik elnyomják természetes női adottságaikat, sokkal gyakrabban kerülnek konfrontációba a munkatársaikkal. A szakemberek szerint sikeresebbek lehetnének, ha munka közben kihasználnák – a nőkre jellemző – kifejezetten jó kommunikációs és empatikus képességeiket.
A kutatók öt egészségügyi intézményben tanulmányozták felső vezetők menedzseri stílusát, de a megállapításaik tulajdonképpen szakmától függetlenül érvényesek bármilyen területen. A kutatási eredmények azt mutatták, hogy a női vezetők egy része az egészséges magabiztosságtól a férfias agresszivitás irányába fordult, pedig azok a nők, akik a férfias viselkedést választják, rossz úton járnak.
A női főnökök gyakran úgy érzik, hogy azzal lesznek sikeresek, ha lemásolják a férfiak számára jól bevált viselkedésmintákat. Ez egyrészt érthető, hiszen ez még mindig egy férfias szerepkör, és korábban a vezetők mindig férfiak voltak. A szakemberek szerint a legjobb vezetők átlagon felüli érzelmi intelligenciával rendelkeznek. A női vezetői stílusnak éppen ezért meg kellene maradnia nőiesnek, kihasználva azokat az előnyös adottságokat, amelyek velük születtek, és amelyeket a munkahelyen még kamatoztatni is tudnak. A jó kommunikációs készség, ítélkező képesség, érzékenység, empátia és pszichológiai érzék ugyanis mind olyan képességek, amelyek hozzásegíthetik őket ahhoz, hogy jó vezetők lehessenek.
