Amikor egy nő nem vezethet

A hír:
Szaúd-arábiai aktivisták arra biztatják a királyságban élő nőket, hogy ragadják meg a kormánykereket, még ha ezért letartóztathatják is őket az arab-félszigeti országban, ahol egyedül a világon tilos volán mögé ülniük a gyengébb nem tagjainak.

Winkler Nóra különvéleménye:
A minap csináltam egy interjút egy fiatal színésznővel, akinek teljesen kitölti az életét a színház és a családja és az ezek közti közti egyensúly megtartása, de kíváncsi voltam, van-e valami, amit minimális szabad idejében azért csinál. Gondolkozott, aztán irtó lelkesen elkezdte mesélni, mennyire szeret vezetni. Csak úgy. Ülni, menni, menni. Hogy az milyen jól tud esni. Néha a városban is, de leginkább tájban, ha lehet órákon át. Elmeséltem neki, hogy Szaud-Arábiában épp azon megy a harc, hogy nők egyáltalán vezethessenek, nem órákat a tájban, hanem a sarki bevásárlóközpontig és vissza.

Nézegettem fotókat, amik a hírt illusztrálják, teljesen anakronisztikusnak hatnak a földig érő, fekete, csak a szemeket szabadon hagyó burkával fedett nők valami komolyabb dzsip mellett. A hagyomány – amit ha saját döntésből tart meg egy közösség, akkor tisztelni kell – és az, hogy közben a világ folyton alakul, változik, fejlődik, a kocsik például évente máshogy néznek ki kívül és belül is. Már az a hírrészlet is ugyanígy volt bizarr, hogy a nők mozgalmának egyik vezéralakja egy informatikus lány. Ezen is elméláztam egy darabig, hogy hogy fér össze, hogy valaki a szakmája szerint egy száguldó sebességgel fejlődő, változó iparágban dolgozik, miközben a hely, ahol reggelenként felébred és bemegy a munkahelyére, bizonyos értelemben moccanatlan állapotban van. Ha pont őket el is kerülte az arab világot a szemünk láttára átalakító változás hulláma, azzal muszáj lesz valamit kezdeni, hogy megváltozott az ország lakosságának összetétele, sokkal több a fiatal, akik máshogy viszonyulnak a mindent meghatározó hagyományokhoz.

Vajon a vezetés joga azért vált ki ekkora ellenállást, mert szimbolikus hatása van? Hogy miközben ül egy nő, egyedül a kocsijában, és vezet, irányít, dönt, tempót diktál, elkezdi átjárni ennek a szabadsága is? Mert ugyan csak a nyamvadt közértig megy el, és szívében nem biztos hogy szabadságharcot vív éppen, mint inkább bevásárol, de mégis, a cselekvés szabadsága kihathat egyéb területekre is. Izgalmas folyamat, érdekes figyelni merre alakul, de az olyan elemek azért aggasztóak benne, hogy vagy elzárástól vagy az egymást hergelő férfiak ütéseitől kell hogy tartson az a nő, aki ebben részt venne. És ne menjünk el az álszentség mellett se, hogy vidéken el-elnézik, de a centrumban, a fővárosban, na ott azért már nem. Kisvárosokban szemet hunyunk a dolog felett, de reméljük, nemzetközi újságírók csak Rijádig mennek el, ahol a hagyományok teljes tiszteletével találkoznak.

Néztem a kezdeményezés Facebook- és Twitter-oldalait, ömlenek rajtuk a támogató bejegyzések a világ minden pontjáról. És ahogy a rádió és a tévé bevezetését korábban engedélyezte a király, sőt a tanuláshoz való hozzáférést is általánossá tette, csak rá lehet venni, hogy a slusszkulcs jogát is berizikózza.