Nem kívánt babák az inkubátorban

„Megállok. Harmadszor nézem meg az inkubátort. Egy hete tudom, hogy ott van. Ötödször olvasom el, mi a teendő, a kart merre, hogy nyíljon…, és merre, hogy zárjon. Kinézek. Figyelek. Nem vett észre senki. Hazamegyek. Közel az idő. A pincelakásban. Hajnali három óra. Visít, fekszik a combjaim közt. Minek ide még egy nyomorúság. Mit tegyek vele? Dobjam a kukába? Képtelen lennék rá…
Lemosni, ellátni. Ráadni a ruhát, amit előre kimostam. Megszoptatom… Becsorog a fény, hajnalodik, sietni kell. Indulni, vinni. Jobb lesz így neked, nálam elkallódnál, apád a börtönben, súgom, magamhoz ölelem… Mindjárt kilenc óra. Már csupán néhány sarok. Az utca csendes, a lépcsősor üres. A gyerek alszik. Besurranok. Kinyitom az inkubátort. Beleteszem. Megsimogatom a hasát. Kattan a zár. Megfordulni. Elrohanni… Odébb, az utca túlfelén, a falhoz lapulok. Lesem a kórházkaput. Nem néz ki senki. Nem fut utánam a portás. Nem rángatnak, nem vonnak felelősségre. Egyedül maradok…”

Itt örülnek a csengőszónak

Péterfy Miklós. Ezt a nevet kapta az a gyönyörű, háromkilós baba, akit tisztán, megfürösztve, fölöltöztetve, mindössze hatórásan tett be valaki a Péterfy Sándor utcai Kórház inkubátorába június 9-én. Az, hogy kinyílt a több milliót érő szerkezet ajtaja, másutt beindított egy csengőt. Itt pedig a baba érkezését jelző csengőszónak nagyon tudnak örülni.

– Amikor délelőtt háromnegyed tízkor ideszólt a portás, hogy az inkubátorban ott egy kisbaba, összerezzentem. Különös izgalom lett úrrá rajtam, annak ellenére, hogy 1975 óta orvos vagyok, és több ezer koraszülött, újszülött első napjainál, hónapjainál segédkeztem. Az is természetes, hogy szülőként, nagypapaként megborzongtam. Kolléganőmmel, dr. Horváth Eszterrel fölkaptuk az életmentéshez szükséges táskát, hiszen ilyenkor soha nem tudható, milyen állapotban van a kicsi, és rohantunk a földszintre… – mondja már mosolyogva dr. Boross Gábor főorvos, aki nem titkolja, izgalmas napok teltek el. – A bébiről az osztályon kiderült, egészséges kisfiú, néhány órával korábban született. Miután értesítettük a kerületi és fővárosi gyámügyeseket, nevet adtunk neki, a karszalagjára azt írtuk: Péterfy Miklós. Az eset érdekessége, hogy a kis Miklós éppen kilenc hónappal azután érkezett, hogy inkubátorunk lett. Mintha egy várandósság végét jelezte volna.
Aztán nem telt el egy hét, és egy este ismét jelzett a csengő, újabb kisfiút találtunk az inkubátorban. Ő nyolcnapos, láthatóan egészségügyi intézményben született, a karján szalag volt, névvel, születési dátummal. Örülünk. Tudjuk, ezek a gyerekek jó helyre, szerető családokba kerülnek majd. Az anyákról azt tartom, átgondoltan, felelősen cselekedtek, szépen elegánsan mondtak le a kicsikről. És ez óriási dolog! Óriási, hiszen a gyerekek felnőnek, boldogok lesznek, pedig a kukában is végezhették volna. Tudom, ezt kegyetlenség kimondani, de tény, több újszülöttet veszítünk el évente, mint ahányat megmentenek a tátongó inkubátorok – mondja Boross főorvos.

Egyenlő a lemondó nyilatkozattal

Két baba egy hét alatt, ugyanabban az inkubátorban, országos rekord, ilyen még nem volt. Például a Madarász utcai kórház inkubátorába két év után tették be az első újszülöttet, egy kislányt, sok vidéki inkubátorba pedig soha nem került még gyerek. Az orvosok, nővérek számára, akik olykor iszonyú harcot vívnak az életért, hónapokat küzdenek, hogy az ezer gramm alatti koraszülötteket megmentsék, ezért is külön öröm minden ily módon megmentett élet. Ők tudják, nem ritka, hogy a szülők a kórházban hagyják a gyereküket. Egészségeset, koraszülöttet, fogyatékost egyaránt. Otthagyják, de nem mondanak le róla, ezért örökbe nem adható, és így marad az állami gondozás.

– Az inkubátorba bárki beteheti a gyermekét, semmi félnivalója nincs! Ez fontos, hiszen sokan még ma is a retorziótól tartanak – kezdi dr. Radoszáv Miklós, a Fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatának szaktanácsadója. – Az inkubátorba tett babák szülőanyja után 2005 óta nem nyomoz a rendőrség, és közigazgatási eljárás sem indul. A gyerek inkubátorba történő helyezése gyakorlatilag lemondó nyilatkozat, és azt jelenti, a szülő hozzájárul a titkos örökbeadáshoz. Így az újszülöttek rövid időn belül olyan családokba kerülnek, ahol évek óta várnak rájuk. A gyermekvédelem célja azonban az, hogy a gyerek maradjon a szülővel, ezért lehetőség van arra, hogy az anya hat héten belül meggondolja magát – magyarázza Radoszáv Miklós.

A szakember azt tartja, a nem kívánt baba inkubátorba helyezése minőségi kérdés, jó döntés, tökéletes gondoskodás! Mégis javasolja, a végleges döntés előtt az anya keresse a gyerekvédő szakszolgálatot, és kérjen segítséget, hogy megtarthassa gyermekét. Radoszáv Miklós szerint a kilátástalan helyzetben, válságban, kétségbeesés közepette hozott döntést később sokan megbánják. Pszichológusaik gyakran találkoznak anyákkal, akik az örökbeadást, a lemondást 25-30 év után sem képesek földolgozni, és annak terhét egy életen át hordozzák.

Évente – 15 és 30 között van a föltárt csecsemőgyilkosságok száma! – 150-250 újszülöttet tüntetnek el, gyilkolnak meg, a becslések szerint úgy, hogy arra soha nem derül fény! – 3-8 baba kerül évente a babamentő inkubátorokba! Számokban Magyarországon az első babamentő inkubátort tizenöt éve helyezték üzembe a Schöpf-Mérei Kórházban. Az országban 27 kórházban várja fűtött, tiszta, rendszeresen karbantartott inkubátor azokat a babákat, akikről az anya lemond. Cegléden egy tavalyi újszülöttgyilkosságot követő társadalmi összefogásnak köszönhetően két hete üzemeltek be babamentő inkubátort. Segítség A bajbajutott anya, krízisben lévő család, gyerek segítséget kérhet a helyi Gyermekvédelmi Szakszolgálatoknál személyesen vagy telefonon. Fölkeresheti bármelyik kórház szociális munkását.

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg. 

A legfrissebb szám tartalmából: 

• Mészáros Árpád Zsolt
• Paleolit receptek 
  
• Nem kívánt babák az inkubátorban  
• Politikusok és a szex
• Így dolgozom én a strandon!
• Milyen a mi kapcsolatunk?
• Nyári nagymamák

Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!