Ki kapjon több figyelmet a családban?

Az apa és az anya: a „szülői alrendszer”, amely ha stabil, az a gyerekek számára biztonságot, egységes világot teremt, de tiltást is hordozhat. De sokszor nem egyszerű a lojalitás, mert a védelmező, lágy anyai szív azt súgná: a gyenge gyerek mellett kell kiállni a túl szigorú apával szemben. Három tipikus konfliktushelyzetet elemeztünk szakértőnkkel, Sinkovics Andrea klinikai szakpszichológussal.

1. helyzet: A kicsi gyerek becsörtet egy szülők közti beszélgetésbe, és azonnal az anya teljes figyelmét szeretné. Az anya dilemmája: a gyerek felé forduljon, vagy folytassa a beszélgetést a párjával, türelemre intve a kicsit?

Jó párkapcsolatban egy érett férfinak nem kell késztetést éreznie arra, hogy folyton bizonyítsa a hatalmát, férfiasságát, kompetenciáját – számára a gyerek nem jelenthet veszélyt, még ha a két családtag a szeretett nő figyelmét meg is osztja. Ha mégsem tudja kezelni a szituációt, azt okozhatja a felesége viselkedése, illetve annak emléke, hogy ő maga kisfiúként milyen tapasztalatokat szerzett a saját szüleivel hasonló helyzetekben.
Esetleg az a frusztrációs helyzet, hogy várnia kell, amíg sorra kerül, s ez azt „üzeni” neki, hogy ő nem fontos. Ha ez az érzés csak meglegyinti, és képes túllépni rajta, majd ő is érdeklődéssel fordul a kisgyerek felé, az annak a jele, hogy felnőtt férfiként át tudja fordítani magában a hiányérzetét. Egy stabil párkapcsolatban a „sérelem” nem válik hangsúlyossá, mert ha ma úgy is érzi egy férfi, hogy elhanyagolják, tudja, hogy ez kiegyenlítődik, és nem csak egy hely van a felesége szívében.

Jó megoldások
• A nő, ha egy háromszöghelyzet csúcsára került, legyen tudatában, hogy nem egy, hanem két családtagot kell „kezelnie”. Kínos, hogy valakit meg kell bántania ebben a szituációban, hiszen sorrendet kell felállítania kettejük között, de átélheti saját jelentőségének érzetét is. Érdemes elgondolkodni, vajon nem maga állítja-e elő ezeket a helyzeteket, mert a vele járó jó érzéssel kompenzál valamit?
• Gondolja végig, hogy a gyerek igénye megfelel-e az életkori szükségleteinek – egy pici gyermeket esetleg nem nagyon hagyunk sírni, míg egy tízéves kislány már várhat, amíg az apja befejezi a mondatot.
Azt is fel kell mérni, vajon a férfi miért igényli annyira az azonnali támaszt? Vajon bajban van, vagy feszült valamitől?
• Lehet gesztusokkal élni: ha a gyereket az ölébe ülteti, azzal, hogy „most együtt meghallgatjuk apát”, azt sugalmazza, hogy lehetnek hárman is jól együtt.

2. helyzet: Mi legyen vasárnap ebédre? A tízéves gyerek csak a rántott húst eszi meg, a férje viszont már ezt unja, inkább enne egy kis paprikás krumplit. Kinek a kedvére tegyen az asszony?
Ez nem kardinális kérdés, de legtöbbször rosszul kezelik. A leggyakoribb megoldás az, hogy a nő mindkét kívánságot teljesíti, és egy leharcolt háziasszony rogy az asztalhoz ebédelni. Kevés olyan nő van, aki mer konfrontálódni, és kitér a játszma elől. Lehet ugyanis egy vasárnapi ebéddel üzeneteket gyártani: demonstrálni az apa felé, hogy a gyerek a fontos, a gyereknek pedig, hogy „apád nem számít!”, és mindkettőjüknek, hogy „én a család és a háztartás rabszolgája vagyok”.

Jó megoldások
• Hozzon a férje az önkiszolgáló étteremből vagy a nagymamától rántott húst, ön pedig főzze meg
a paprikás krumplit!
• Egyeztessen időben a férjével, hogy a hétvége egyik napján legyen ez, a másik napon amaz!
• Törekedjen arra, hogy valódi konfliktusaik legyenek a férjével, ne játszmaállásaik!
• A gyerekek általában nagyon mást éreznek ki egy konfliktusból, mint hisszük. Fontos, hogy ne terhelődjön rájuk több feszültség, mint amennyit elbírnak.
• Ne akarja mindenáron megóvni a gyereket a csalódástól! Az „anya nem állt mellém” élménye a lélektani fejlődés szempontjából fontos érzés, és feldolgozatlansága esetén gyakran válik később lelki problémák gyökerévé. Ha az anya elviseli annak a fájdalmát, hogy a gyereknek csalódást is okozhat, akkor szabadabban tud mérlegelni, és jelezhet legalább annyit, hogy „erre még azért térjünk vissza!”

3. helyzet: Pattanásig feszült a helyzet, mert a kamaszodó fiú nem tartotta magát az apja kívánságához, amit az anya egyébként túl szigorúnak érez. Tettlegességig kezd fajulni a dolog, már tárgyak repkednek a levegőben.
Sok férfi cserbenhagyásnak érzékeli, ha a felesége nem áll ilyenkor mellé. Van olyan is, aki viszont nem bánja, ha a nő moderálja kicsit a konfliktust, és mindkét félben csökkenti a feszültséget úgy, hogy az ne legyen olaj a tűzre. Lényeges, hogy ne vetkőzzünk ki magunkból, a gyerek érezze, hogy a szülei tudják kezelni a helyzetet, mert ezzel tud majd később azonosulni. Aki magából kifordul, az méltatlan helyzetbe hozza magát, és rombolja a kapcsolatát a gyerekkel.

Jó megoldások
• Ha a határok felállításáról szól a probléma, akkor álljon a társa mellé, akkor is, ha nem tetszik az erőteljes fellépése. A „hogyant” nem a gyerek előtt kell megbeszélni. Helyes, bár nem életszerű, ha nem reagál sehogyan egy veszekedés kellős közepén, majd később higgadtan megbeszéli a tanulságokat a férjével. Ezt néha meg lehet valósítani, de ha merev viselkedési szabállyá válik, őszintétlen családi légkört alakít ki. Törekedjen arra, hogy ha már a gyerek tanúja lett, amint miatta összevesztek, lássa azt is, hogy valamire jutnak, ne maradjon benne a feszültségben!
• Ha eldurvulni készül a helyzet, legjobb, ha szétválasztja a feleket. Az agresszív ember lecsillapításának egyetlen módja, ha nyugodt tud maradni, és megpróbálja az indulatokat a kommunikáció irányába terelni. Ha a fiú viselkedése agresszív, közölje vele: „Így nem beszélhetsz apáddal!” Gondolja végig: a fiának meg kell tanulnia harcolni másik férfival, és nem baj, ha ezt otthon, az apjával próbálgatja!

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg. 

A legfrissebb szám tartalmából: 

• Garas Dezső és Kern András a Ripacsok után újra!
• Ki  kapjon több figyelmet a családban? 
  
• Piknik a pléden  
• Minden gyerek menjen haza!
• Koccintsunk a nyaralásra!
• Híres politikusfeleségek

Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!