| Olvasnál még? Kattints a legfrissebb hírekért! |
A hír: Négyévesen barnító spray, kilencévesen szemöldökgyanta. Így készítik fel kislányaikat a töretlen népszerűségnek örvendő szépségversenyekre az amerikai anyukák.
Peller Mariann különvéleménye:
Egy kedves pszichológus ismerősöm azt mondta egyszer, hogy minden gyerek azt a mintát sajátítja el, amit a szülei mutatnak neki nap mint nap. Ez különösen erősen érvényesül a gyermek első 4-5 évében. Sőt, sokan éppen a saját szülei életét igyekeznek élni – és itt szó sincs tudatosságról! Legtöbbször édesanyjuk vagy édesapjuk vágyait váltanák valóra, nem is sejtve, mire vágynak ők maguk, mert nem hagytak nekik lehetőséget, hogy rájöjjenek, vagy mert túlságosan nagy volt a szülő hatása a gyerekre, még ha ez sokszor nem is szándékos.
Ha elnézem az említett műsorban szereplő anyukákat, mindent megértek. Nem egy olyan anya, aki szépségversenyen való szereplésre kényszeríti a lánykáját, mesélte büszke mosollyal az arcán, hogy milyen szép fiatal nő volt, és hogy bizony ő is többször szerepelt szépségversenyeken. De mit ad isten, sajnos szinte egyetlen említésre méltó helyezést sem ért el. Mostanra pedig saját külsejével nem törődik, meghízott, elhanyagolja magát, sőt sok esetben családja többi tagját is, legalábbis a verseny és az arra való felkészülés ideje alatt. Ezeknek az amerikai családanyáknak többnyire nincs munkahelyük, a családi tűzhely melegen tartása a feladatuk, nincs igazi örömük, nincs motivációjuk. Ez is típus kérdése, hiszen természetesen sokan vannak olyanok is, akiket tökéletesen kielégít a háziasszony- és anyaszerep. Ám valószínűleg az az anya érzi szükségesnek, hogy legyen valami, amiben a csemetéje sikeres vagy különleges, akinek anno nem sikerült, és így saját vágyát gyermekére erőszakolva igyekszik valóra váltani. Ráadásul ebben legalább kiélheti kreativitását, alkotói vágyát.
Az, hogy ezzel milyen hatást gyakorol szerencsétlen gyerekére, hogy mekkora nyomás nehezedik a kicsire, hogy milyen kínokat kell kiállnia a „szépségért”, és hogy mindezzel vajon mennyit árt majd az érzékeny kislány személyiségfejlődésének, fel sem merül az anyában.
Valójában nincs baj a kemény edzésekkel, a profi szintű úszás- vagy RSG-órákkal, a zenetanulással vagy balettoktatás megkezdésével egészen pici korban, sőt még a szépségversenyekkel sincs semmi baj, egyetlen esetben: ha a gyerek tényleg erre vágyik, és őszintén élvezi. Azt gondolom, az igazán káros szülői magatartás az, ha kényszerítjük gyermekünket valamire. Hadd próbálja ki, kóstoljon bele, főleg ha ő maga fogalmazza meg, mi tetszene neki, de ha nem okoz számára örömöt, sőt frusztrálni kezdi a teljesítménykényszer, könyörgöm, ne kelljen folytatnia a dolgot! Ezek alapján a tapasztalatok alapján tanulhatja meg, hogy felelősséget vállaljon, és önálló döntéseket hozzon.
