Gimnázium “másoknak”

A 19. századi épület harmadik emeletén a falakat erős narancssárgában pompázó szekrények és élénk graffitik borítják, a tanulók alkotásai. A többségükben latin származású és színes bőrű diákok New York legszegényebb negyedeiből ingáznak a gazdag miliőbe. Közülük kettő, a cingár Anthony és a telt Davida nem is különbözhetnének jobban, ha egy bizonyos múltbeli élmény, amely miatt itt évfolyamtársakká váltak, össze nem kötné őket.

Kilógni az átlagból

Damaris Frias és Anthony Martinez sem passzolt a korábbi iskolájába, itt viszont megtalálták a helyüket

Anthony dús csigafürtjeit copfban hordja – erős a kontraszt a pelyhedző legénytollal az állán. Amikor a 17 éves fiú megszólal, született New York-i módjára magabiztosan szegi fel a fejét. „A bátyám meleg – meséli. – Én meg totál homofób voltam. Hülye buzi így, hülye buzi úgy, mondogattam mindig. Gyűlöltem a melegeket.” Szünetet tart, majd büszkén osztja meg újonnan nyert bölcsességét: „De igazából magammal harcoltam. Később annyival mertem előhozakodni otthon, hogy biszex vagyok, és mindenki meg volt győződve, hogy csak a bátyámat majmolom. De persze nem utánzásról volt szó.” Akárcsak Al Capone és Woody Allen, Anthony is Brooklynban nőtt fel, öt testvér legfiatalabbjaként. Az iskolával 12 éves kora körül gyűlt meg a baja, akkoriban jött rá, hogy a fiúkhoz (is) vonzódik. „Sehogy se passzoltam a régi iskolámba. A tanárok nem ösztönöztek, a diákok meg belém kötöttek.” Davida is könnyen vált támadások célpontjává: a 19 éves lány túlsúlyos, szemüveges, és fogszabályzót hord, amelyre csak felhívja a figyelmet a türkiz piercing a nyelvében.

A magát „szexuálisan kettős lelkűként” definiáló lány szerint „a férfiak a sütemények, a nők fagylaltok, különböző örömforrások. Én sütit és fagyit is szeretnék” – magyarázza Davida, aki Anthonyéhoz hasonló támadásoknak volt kitéve harlemi iskolájában.

Védett környezetben

Anthony Martinez és Davida Clark iskolatársak Amerika első állami gimnáziumában, amely homoszexuális, leszbikus, biszexuális, transzszexuális és a szexuális identitásukat kereső diákok számára nyílt nyolc évvel ezelőtt. A cél egyfajta védett környezet biztosítása a más iskolákban meghurcoltatásnak kitett tanulók számára.

Rögtön az első félévben a lapok egyfolytában a Harvey Milk-es diákok rémtetteiről cikkeztek: a srácok botrányosan viselkedtek, letartóztatásokra is sor került. Az intézmény pszichológusai szerint az agresszió és az ellenségesség, amely ezeket a tinédzsereket sokszor jellemzi, válaszreakció arra a meghurcoltatásra, amellyel az iskolákban vagy a szűkebb környezetükben szembesülnek. Itt ez a teher kerül le ideiglenesen a vállukról, hiszen a közösség tagjai „egyformán mások”. Nincs az az öltözködés, hanghordozás, szexuális preferencia, amely kitűnne. „Ez az iskola a veszélyeztetett fiataloknak ad esélyt, hogy egy szűk közösségben a legjobbat hozhassák ki magukból” – magyarázza Alan Nolan, aki négy éve igazgatja az intézményt.

Kreatív tantárgyak

Orville Bell angoltanár az iskola legnépszerűbb oktatója, a gyerekek példaképe

A Harvey Milk órarendje minden félévben felkínál egy szabadon választható kreatív tárgyat, amelyet a diákok más állami iskolákban elfogadott kreditekért vesznek fel. A drámaírás például egyenértékű egy irodalomjeggyel, a tánc a testneveléssel, és így tovább a fényképezésen át a zenéig. A suli legnépszerűbb oktatója az angoltanár, Orville Bell. „Ezek a fiatalok – néz körbe a teremben – mind okosak, én látom, honnan hová fejlődtek.” A középkorú férfi hangja elcsuklik, és a diákjai előtt leplezetlenül elérzékenyül. Egy biztos: a gimnáziumot érő támadások egyike sem az oktatás színvonalát célozza.

A sikerhez, azaz a felsőoktatáshoz vezető rögös utat a Harvey Milk kis létszámú, 15 fős tanórákkal és személyre szabott tanácsadással könnyíti meg a tanulói számára, akik szociális és lelki terheik ellenére 90 százalékban sikeres érettségit tesznek a városban, ahol átlagban a tanulók 60 százaléka fejezi csak be a gimnáziumot. De a Harvey Milk nem kizárólag a tanulmányi sikerekre koncentrál, hanem arra is, hogy a diákjai képesek legyenek feldolgozni a szexuális identitásukkal járó lelki megpróbáltatásokat is.
Bell a Harvey Milk előtt Washington államban tanított irodalmat. Ott nem tehette ki az íróasztalára az élettársával közös fényképét.

„Számomra az a legfontosabb, hogy ezek a fiatalok tudják, hogy sikeres, teljes értékű emberek, én pedig példaként szeretnék előttük állni, hogy lássák: homoszexuálisnak lenni nem feltétlenül egyenlő az utcai söpredékkel.”

Vitatott módszer

Vajon az okoz nagyobb kárt a társadalomnak, ha kirekesztett tagjait a sorsukra hagyja, vagy az, ha kiragadja őket a konfliktusos helyzetekből? Vannak, akik azt vallják, hogy ha a heteroszexuális többség fiatalkorában alig találkozik a mássággal, akkor a későbbiekben szinte lehetetlenné válik az előítéletek felszámolása.  A vita elméleti síkon folyik, hiszen hasonló iskolát még sehol máshol nem sikerült nyitni az USA-ban.

Fotó: Szűcs Enikő

A Marie Claire-t most táskával is megvásárolhatod! A Marie Claire júliusi lapszámát most táskával is megvásárolhatod! Keresd a Marie Claire magazint a nyár vibráló színeiben kapható táskákkal, és szavazz a marieclaire.hu oldalon a kedvencedre!