Csak a szomszédok és jogvédők összefogásán múlott, hogy nem lakoltattak ki egy kilencvenéves asszonyt, két gyermekét, rokkantnyugdíjas fiát és testvérét, egyetlen gondviselőjüket Székesfehérváron. A tiltakozók körbeállták a házukat, és nem engedték be a végrehajtót. De hogyan juthattak ilyen helyzetbe? Ugyanúgy, ahogyan több tízezer hitelfelvevő mostanában.
Eddig még lehetett osztani-szorozni, gondolkodni a megoldáson, július 1-jével azonban megszűnt a kilakoltatási moratórium: aki nem fizet, azt hatósági erővel is kiköltöztethetik a házából.
A Vincze család esetében éppen ez történt – mindössze négy nappal a kilakoltatási tilalom lejárta után.
Alamizsna az értékes házért
A család harminc éve lakik otthonában. Vincze Tamás még 2007-ben vett fel 7 millió forint devizaalapú jelzáloghitelt, ám nem sokkal később munkanélkülivé vált, és nem tudta törleszteni a részleteket. A férfinak ráadásul nemcsak az édesanyjáról, hanem a velük egy fedél alatt élő, mozgáskorlátozott bátyjáról is gondoskodnia kellett. Csakhogy Vincze Tamás adóssága – az árfolyamváltozás és a nemfizetés miatt – 2009-re 10,5 millió forintra nőtt. A hitelt folyósító bank felmondta a szerződést és érvényesítette a jelzálogjogot. A pénzintézet megbízott egy aukciós házat, amely lakottan 14,5 millió forintért hirdette meg árverezésre, amelynek a piaci értéke akkoriban 25-30 millió forint között lehetett. A ház végül éppen 10,5 millió forintért (!) talált új gazdára. A család megszabadult adósságától, de az otthonától is.
Nem kell másik
A kis utcában a kilakoltatás reggelén otthonvédők, szimpatizánsok sora állta útját a végrehajtónak: a jogvédők szerint ráadásul a hitelszerződés több ponton támadható. A végrehajtási szabályok szerint viszont nincs kiút: a hitelező által 2009-ben indított lakáskiürítési eljárás jogerősen lezárult.
A másik oldalon ott a jóhiszemű vásárló: egy kétgyerekes család, akik még azt is felajánlották Vinczééknek, hogy kiköltözésük után egy évig bérelnek számukra egy lakást és erre az időre megoldják az ingóságaik tárolását is. Nem kaptak választ, ahogyan a felajánlott önkormányzati lakást sem fogadta el Vincze néni. Azt mondta, inkább felgyújtja otthonát, mintsem az máshoz kerüljön.
De hogyan kerülhet egy kilencvenéves, tisztességben megőszült asszony abba a helyzetbe, hogy a deviza, árfolyam és moratórium szavakkal fekszik és kel ahelyett, hogy kertjét csinosítgatná? Ahogyan az ötgyermekes család, az egyedülálló, kereset nélkül maradt anyuka, a betegség miatt vagy csak munkanélküliség miatt adósságspirálba jutott családok sokasága, ahol sokszor nem is az adós kerül bajba, hanem gyakran idős szülei, akik a fedezetet adták, és így kerültek ilyen helyzetbe.
A végrehajtó nem dönthet
Április 15-e, az első moratórium feloldása után kétszáz család már Vinczéék sorsára jutott, júliustól a nagy értékű ingatlanokra szóló tilalom is lejárt, októbertől pedig a lakáscélú hitelesek mintegy háromszázas tábora kötheti majd le a végrehajtók idejét. Az érintettek döntő többsége – legalábbis a végrehajtói kamara szerint – önként távozik, kilakoltatásra csak az esetek töredékében van szükség. A végrehajtónak azonban hiába könyörög bárki: nincs joguk megkérdőjelezni a döntést.
„Olyan, hogy a végrehajtó megtorpan, nincs. Legfeljebb, ha a végrehajtás feltételei nem adottak, akkor hiúsul meg az intézkedés. Például ahogy a Vinczééknél is történt, nem biztosították a rakodókat, teherautókat. A munkatársam újra jön, nem is tehet mást, ezt írja elő a törvény, mérlegelési lehetősége nincs” – mondja Császti Ferenc, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara alelnöke.
Az otthonvédő mozgalomhoz korábban csatlakozó Magyar Szociális Fórum szervezője, Simó Endre szerint ezrek kérik jogsegélyszolgálatuknál a segítséget. „A bankok egyértelműen sokszor hibás konstrukciókat »sóztak« az ügyfelek nyakába, olyan hitelekre bírták rá őket, amelyek kimenetelét, következményeit nem is láthatták. Figyelembe sem vették a kérvényezők hitelbírását, most pedig átszakadt a gát” – fogalmaz Simó Endre, aki most egyrészt perközösségbe hívja az érintetteket, másrészt a „visszavágásra” alkalmas jogi segítséget ígér.
A Magyar Hitelkárosultak Egyesülete szerint viszont mindez már késő, hiszen bármilyen per hosszú távú dolog, míg ezeknek az embereknek azonnali segítség kell. Galcsik Éva, a szervezet szakértője inkább a leendő érintetteket próbálja rábírni arra, hogy ébredjenek föl, s időben keressék a kiutat.
„A kilakoltatás már olyan helyzet, amit egy hosszú procedúra előzött meg, volt már sikeres árverés, az új tulajdonos pedig már a saját birtokához szeretne jutni. Az emberek ilyenkor már tehetetlenek, ez előtt kellene a megegyezés lehetőségét megtalálni. Tudomásul venni, hogy a tartozások léteznek, azokat pedig valamilyen módon rendezni kell, ha pedig ez semmiképpen nem megy, előre menekülni” – fogalmaz a szakértő, aki szerint az embereknek fel kellene ébredni, s nem tévhitekben élni.
„Tévedés azt gondolni, hogy az állam által ígért eszközkezelő majd minden rászorulónak a lakását átveszi, s azt visszabérelhetik. Ezt legfeljebb a hitelező kérésére teszik majd meg, az eladhatatlan ingatlanok esetében, persze majd akkor, ha egyáltalán ez a kormányszerv végre létrejön” – teszi még hozzá Galcsik Éva.
Kérdéses persze, miként lehet s érdemes-e egy olyan adósnak egyezkedni s útmutatót adni a jogi útvesztőkben, akinek még az árfolyammozgás mint fogalom sem igen mond semmit. Ahogy utólag nyilván már azt is reménytelen bizonyítani, hogy a sok-sok akár nagy-, akár apróbetűs, nyakatekert pénzügyi-jogi szöveget vajon elolvasta, meghallgatta, de főleg megértette-e annak idején.
A Vincze család most egy hónap haladékot kapott, a többieknek talán valamivel több idejük van még időben gondolkodni.
