A hír: Tíz-tíz hónap, két évre felfüggesztett, fiatalkorúak fogházában letöltendő büntetésre ítélte a Győri Városi Bíróság kedden azt a három fiút, akik egy csornai általános iskola előtt nyolcadik osztályosként annyira megverték egy évfolyamtársukat, hogy a fiú áll- és orrcsonttörést szenvedett. A vádlottak, szüleik, valamint az ügyész és a kirendelt védő is jelezte: elfogadja az ítéletet, amely ezzel jogerőre emelkedett. Az indokolásban a bíró hangsúlyozta: csak a szerencsének köszönhető, hogy a sértett nem szenvedett maradandó sérüléseket, ugyanakkor az ítélettel arra kíván lehetőséget adni, hogy a három fiú a jövőben normális életet folytathasson. A három vádlott közül ketten már kaptak korábban igazgatói intőt erőszakos cselekménnyel kapcsolatban. A vádlottak azt hangoztatták: a tanév végének közeledtével idegesek voltak, de először nem akarták megverni az áldozatot, csupán szólni neki, hogy „vegyen vissza”.
Nálam az ilyen jellegű hírek, amelyekben fiatalok vagy gyerekek agresszívan, erőszakosan viselkednek társaikkal, minden esetben kiverik a biztosítékot. Úgy felhúztam magam ezen az eseten is – különösen amikor megmutatták az egyik esti hírműsorban az áldozat képét, hogy legszívesebben magam vertem volna meg a három tizennégy éves kölköt, hogy picit észhez térjenek. Ez lehetne a tökéletes büntetés (visszatérve a „szemet szemért”-elvhez): pontosan ugyanazt kell elszenvednie a bántalmazónak, mint amit szerencsétlen bántalmazottnak kellett. Meglátjuk, lenne-e kedvük megismételni a dolgot. A három srác nem először fitogtatta az erejét és mutatta meg gyengébb társainak, hogy ki a legkeményebb.
Hogyan lehetséges, hogy miután az egyik srác szóváltásba keveredett a később sérült iskolatársával, két barátja nem igyekezett szétválasztani őket, nem csitították a felpaprikázott hangulatot, inkább túlerővel elintézték a szerencsétlent? Én nem állítom, hogy vétlen a sérülést szenvedett gyerek, mert ezt nem tudhatom. Még talán az is előfordulhatott, hogy tényleg ő „szólt be” a társának, akinek rögtön segítségére siettek a barátai. De ez gyakorlatilag mindegy! Úgy tűnik, kiveszett a mai fiatalokból a betyárbecsület, egyáltalán nem érzik, milyen undorítóan viselkednek, ha úgy sietnek barátjuk segítségére, hogy maguk is beszállnak a perpatvarba, levezetve állítólagos feszültségüket egy olyan gyereken, aki kettejüknek semmit sem árthatott. Hát nem az lett volna a dolguk, ha tényleg barátai a harmadiknak, hogy szétválasszák a két kakaskodót, nehogy megsérüljön bárki? Milyen felnőtt válik az ilyen agresszív, hatalomvágyó fiatalokból? Olyan, aki kiszámíthatatlan, és ezért veszélyes. Veszélyes mind önmagára, mind a szeretteire és tulajdonképpen minden körülötte élőre vagy vele érintkezőre.
Éppen ezért gyakorlatilag tökéletesen feleslegesnek tartom ezt a büntetést. Tíz hónap fogház, felfüggesztve két évre – fel sem fogják, hogy ez mit jelent! Nem fogja visszatartani őket attól, hogy ismét elkövessenek valami törvénybe ütközőt. Egy felnőtt embernek kialakult szokásai vannak, sokkal nehezebb megváltoztatni a gondolkodásmódját. De egy gyerek – még tizennégy éves korában is – tanítható, formálható, könnyebben befolyásolható. Egyáltalán nem tartom elegendőnek ezt a büntetést, sőt inkább nevetségesnek. Ráadásul azokban a körökben, ahol ezek a fiúk mozognak, félelmet, már-már elismerést vált ki az, ha végül mégis megjárta valaki a nevelőintézetet.
Lehet, hogy túl szigorú vagyok, de egyszerűen felrobbanok, ha emberek bántják egymást (bármi módon)! Ahhoz, hogy felnőttként ne tegyünk ilyet, gyerekkorban kell megtanulnunk, mi a helyes. Csak az a baj, hogy minden szülő és nevelő maga ítéli meg, mi a helyes magatartás adott helyzetben, ezért a gyerekek sokszor rossz példát követnek. Főként ha mást nem is igen kapnak.