A hír: Azok a nők, akik abbahagyják a dohányzást, amikor megtudják, hogy várandósak, ugyanolyan súlyú baba születésére számíthatnak, mint a nem dohányzó anyák – közölte elemzése eredményét egy brit szakértő az Európai Humán Reprodukciós és Embriológiai Társaság (ESHRE) Stockholmban megrendezett éves konferenciáján. A születési súly fontos előrejelzője a hosszú távú egészségnek, ezért (is) érdemes leszokniuk a dohányzásról az állapotos nőknek. Az elemzés azt mutatta, hogy átlagosan 300 grammal nagyobb volt a születési súlya azoknak a babáknak, akiknek anyja leszokott a dohányzásról. Nick Macklon, a Southamptoni Egyetem professzora hangsúlyozta, hogy a dohányzásnak a születendő gyerekre messze több negatív hatása van, mint csupán a születési súly csökkenése, ezért a valódi üzenet az, hogy még a tervezett fogamzás előtt hagyják abba a nők a dohányzást.
Winkler Nóra különvéleménye:
Testképzavaros világunkban a nők jelentős része utálja a testét, amiben lakik. Legtöbbször azért, mert az nem elég vékony és feszes, de leegyszerűsítve mindennemű romlásáért dühös rá. Fő ellenség mégis az elhízás, és akik cigiznek, tapasztalatból mondják, hogy ettől kevésbé éhesek, kevesebbet esznek és vékonyabbak is. Kifejezetten okos barátnőim is szeretnek cigizni. Van, aki csak úgy szeret és kész. De van, aki közben folyton idegesíti magát, hogy ez öregíti a bőrét és sokkal fáradtabb is tőle, utálja, hogy reggel köhög, de azt nagyon imádja, hogy lapos a hasa. Néha leszokik, de az az időszak azzal telik, hogy jaj, sokkal éhesebb, rettenetes, rémes, kiborító – fel fog szedni pár kilót!
Ez a testmánia nemcsak a saját női életet kíséri, de az anyaságra is hatással van. Mintha illetlenség lenne nagyra nőni ma, amikor mindenki csontos és törékeny, és az, hogy a testen megmaradnak a terhesség nyomai, már-már elfogadhatatlan, ha közben mások meg hibátlanra alakíttatják magukat. Pont a hétvégén olvastam valamelyik bulvármagazinban, hogy terhes hollywoodi színésznők, énekesnők, tévés sztárok gyakorlatilag minimális pluszsúllyal mennek szülni. Kiemelt példa Victoria Beckham volt, aki eleve nem normál testalkatú nő, önsanyargatásban világelső. Én például még egyik fotóján se láttam mosolyogni, mindig az a szomorkás lárvaarc valami dizájnerruhában. Lehet, hogy csak melankolikus alkat. Most kíváncsiságból rákerestem a neten. De. Van, hogy mosolyog. Csak a képtalálatok nagy részéhez olyan cikkcím párosul, hogy „Nem igaz, hogy sose mosolyog, nagyon is, és jól áll neki”, vagy kiemelés tőle magától: „De igen, szoktam mosolyogni és sokat is mosolygok, ne higgyék, hogy nem mosolygok, mert de!” Mégse látom az elégedettség mintaszobrának, és a lábfeje nekem az önkínzás példája, teljesen deformálódott a húszcentis sarkú cipők rémuralma alatt. Negyedik gyerekét, első lányát összesen három kiló túlsúllyal ment megszülni, ez még egy ennyire törékeny anyánál is nagyon alacsony és feltételezhetően rettenetesen kontrollált súlygyarapodás.
A kutatás egyik eredménye például az volt, hogy ez a szempont, hogy kicsi lesz a baba, nem feltétlenül elrettentő. Remélem ebben még nem ez a „testfasizmus” dolgozik, hogy jobb is, ha kicsi, akkor majd nagynak is szép karcsú lesz. Bár az még ijesztőbb, hogy azok a nők, akik nem hagyták abba a cigizést terhesen, azért döntöttek így, mert szerintük nem baj, ha kis súllyal születik. Sőt, úgy sokkal könnyebb lesz majd megszülni őket.
