| Olvasnál még? Kattints a legfrissebb hírekért! |
Mindig érdekeltek a humán tudományok, a gimnáziumban pedig nagyon szerettem a disputa nevű tantárgyat, ahol vitatkozni tanultunk. Magával ragadott a meggyőződésből való érvelés szépsége, ezért választottam végül a jogi egyetemet. A jogi kar jó alapot és gondolkodásmódot adott, a jogszabályok mellett a szabályozott társadalmi együttélésben való eligazodást is megtanította.
Nagyon merész lépés
 |
| Ivánka Katalin Fotó: Szilágyi Stefánia |
Már gyerekkoromtól kezdve vállaltam diákmunkákat. Kezdetben a nagyapám szőlőjében segítettem be, majd egyetemistaként későbbi férjem és partnerem, Ivánka András Kanadában élő nagybátyjának kertépítő cégében dolgoztam nyaranta. Andrással több szezonon át munkával töltöttük a szünidőt. Az ottani emberek hozzáállásából nagyon sokat tanultunk. Ennél a cégnél szembesültünk azzal, hogy milyen esztétikai élményt jelenthet a beton és milyen izgalmas felhasználási lehetőségei léteznek, amelyekkel mi Magyarországon addig nem találkoztunk. Nagyon meglepődtünk, hogy a szállásunkon a konyhapult betonból készült, hiszen fogalmunk sem volt arról, hogy a beton így is kinézhet és erre is lehet használni. Mindkettőnk számára adódott egy lehetőség, hogy Amerikában kezdjük meg karrierünket, de mi szerettünk volna Magyarországon maradni. Mivel megvolt bennünk az ambíció, hogy saját vállalkozásba kezdjünk, folyamatosan ötleteltünk, hogy mibe is fogjunk, mi az a terület, ami nemcsak kihasználható piaci rést kínál, de amit kellő elhivatottsággal is művelhetünk. Arra jutottunk, hogy a beton építészeti, belsőépítészeti új felhasználása, az anyag rehabilitációja komoly kihívás és fontos feladat ebben az országban. Nagyon merész lépés volt ez, a környezetünket is megosztotta a döntésünk. Minket azonban megerősített az, hogy 2003-ban az első mesterdarabunk egy pályázaton keresztül kijutott a FORMareFORM szakmai kiállításra, ahol egyrészt díjat nyertünk, másrészt olyan figyelmet kaptunk a szakmától, amelyre kezdő vállalkozásként nem is számítottunk. Az első nagyobb kiállítás, amelyen megjelentünk, hozta az első ügyfeleket, majd az első munkák további megrendeléseket generáltak. Első termékeink konyhaszigetek, konyhapultok, virágtartók, magánszemélyek lakásába készülő falburkolatok voltak. A kisebb, egyedi megbízásoktól indulva ma már exportképes kollekciókkal rendelkezünk, nagyobb léptékű beruházásokat is megvalósítunk, sok irányba nyitottunk és fejlesztünk.
Diákmunkával a saját cégért
 |
| Fotó: ivanka.hu |
Első lépésben megfigyeltünk, hogyan dolgoznak a kanadai dizájnerek a betonnal, milyen kreatív alkalmazásai vannak az anyagnak. Számos elkészült munkát megtekintettünk a városban, előkutattuk a szakirodalmat, elsajátítottuk a technikai alapokat. Ezután azonban magunknak kellett kifejlesztenünk a saját anyagösszetételünket és technológiánkat, tehát a nagy munka igazából akkor várt ránk, amikor visszaérkeztünk Magyarországra. Be kellett ruháznunk az alapfelszerelésekbe, amelyet abból a pénzből finanszíroztunk, amit a nyári diákmunkával kerestünk. Az első kísérletezés, a tervek, első prototípusok legyártása több hónapot vett igénybe. Majdnem eltelt egy év, amire kifejlesztettük a technológiát, amire itthon építettünk. Nagyon izgalmas a betonban, hogy naponta születnek új innovációk, új összetételek, amelyekkel igyekszünk lépést tartani, amikor pedig azt gondoljuk, hogy ez túlnő saját tudásunkon, akkor bevonjuk a megfelelő szakembereket konzultálni vagy laborokba küldjük el tesztelni az anyagmintákat.
András olyan családban nőtt fel, ahol anyagi támogatást ugyan nem (ahogyan én sem), ellenben egyfajta vállalkozószellemet, vállalkozói szemléletet kapott és megtanulta az üzletelés alapját. Folyamatosan tanuljuk az üzletvezetést, másrészt igyekszünk a cég szervezetét úgy alakítani, hogy – bár kis cég vagyunk és ezért egy embernek sokrétű a feladata – minél inkább differenciálni tudjuk a munkaköröket és a legmegfelelőbb emberre ruházzuk rá az elvégzendő feladatot. Ma már van felelőse a kommunikációnak, az üzleti stratégiának, az operatív ügyintézésnek, igyekszünk tehát a csapatmunkára és nem individuális teljesítményre építeni a cég fejlődését.
A kreatív munka titka
Egyre nagyobb a jövője a kollaboratív típusú együttműködéseknek, ennek megfelelően nyitott szervezeti háttérre törekszünk a kreatív munka során. A kollaboráció különböző látásmódok és különböző munkatapasztalatok bevonásával olyan meglepő eredményeket és fordulatokat hoz magával, amelyekre nem lennénk képesek, ha csak hasonszőrűekkel dolgoznánk. Ez egyre népszerűbb a világban, mi például a betonhoz kezdetben az esztétikát és a dizájntrendeket kapcsoltuk, most azzal kísérletezünk, hogy az öltözködéskultúrába emeljük be a betont és a cementet. Az inspirációs erők és szinergiák akkor tudnak kifejezésre jutni, ha nagyon különböző emberek társulnak közös munka céljából. Sokszor a műszaki teljesítmény miatt keresnek minket, például külső homlokzatburkolat minőségi kivitelezéséhez, de együttműködünk képzőművészekkel is egyedi tárgyak elkészítéséhez – mindkettőre szükség van.
Jogászként ahhoz voltam hozzászokva, hogy még vizuális gondolatokat is szavakban fejezzek ki, jelenlegi munkámban azonban rajzok és skiccek formájában is kell tudnom kommunikálni. Manapság szükség van a megfelelő számítógépes tervezőprogramok ismeretére is, amelyekhez én nyilvánvalóan sohasem fogok úgy érteni, mint egy erre kiképzett dizájner. Ugyanakkor a jogi végzettségemet a mai napig jól kamatoztatom, hiszen én írom vagy vizsgálom felül a cégben a szerződéseket. Ha kiegészítő konzultációra van szükség, akkor pedig ott vannak azok, akikkel annak idején együtt ültem a padban.
Amit leginkább megtanultam
 |
| Fotó: ivanka.hu |
Leginkább művészeti vezetőnek mondanám magam, de emellett az operatív ügyintézésben is részt veszek. A férjemmel felváltva visszük a hosszú távú üzleti stratégiák, új fejlesztések és projektek, illetve a cég napi pénzügyeiért való felelősség feladatát.
A szakmától már kezdetben is nagy támogatást kaptunk. Időközben elkezdték tanítani technikáinkat, és számítanak ránk a fiatal dizájnerek és építészek továbbképzésében is. A következő generáció számára a műhelyünk olyan háttér, ahol modellezhetnek és megvalósíthatják terveiket. Ha tényleg jó terv születik, akár gyártásba is kerülhet és üzleti siker lehet belőle. Hogy mi az, amit az utóbbi nyolc évben leginkább megtanultam? A problémamegoldás. Folyamatosan felszínre kerülnek új problémák, amelyekre előző nap még nem lehetett számítani és előre kalkulálni. A másik készség, amit kiemelnék, az a kreatív munkamódszer: hogyan lehet egy ötletből kidolgozott terv, amit meg lehet valósítani, hogyan lehet eljuttatni emberekhez, és hogyan lehet belőle üzleti siker. De minden megszerzett tudás mellett a hozzáállást tartom a legfontosabbnak: a tudatosságot, a következetességet, a kemény munkabírást.
Nincs szünet, nem lehet elmenni nyaralni
Vannak nehézségek és akadályok, amelyeket le kell küzdenünk, hogy nemcsak itthon, hanem itthoni bázissal a külpiacokra lépve is sikeresek lehessünk. Az egyik legnehezebb feladat a fókuszolás, a prioritások meghatározása, hogy mennyi munkát, mikor vállalunk el. Össze kell hangolni az itthoni, hosszú távú projektjeinket a külpiaci ambícióinkkal, a külföldi kiállításokkal és a brandépítéssel. Mindez sok tudatosságot, jó kommunikációt kíván. Ez azt jelenti, hogy nincs szünet, nem lehet magára hagyni a gyártást és elmenni nyaralni.
Ha a pályamódosításról való tapasztalataimat kellene tanácsként összefoglalni, úgy fogalmaznék: három lépéssel előre kell gondolkodni, illetve érveket írni a B-tervhez pro és kontra. Nem kell megijedni a tudás hiányától, hiszen elsajátítható. De előbb a megfelelő hozzáállást, a munkabírást, a kitartást, a céltudatosságot, a következetességet, a megbízhatóságot kell magunkévá tenni valamint el kell dönteni, hogy valaki feladatokat szeret kiadni, avagy inkább azokat megkapni és elvégezni.
