2011. Július 20.

Hogyan teremtsünk nyugodt otthont?

Reggel rám kiabált egy férfi, a főnököm egész nap ugráltatott, a kollégám lusta és értetlen. Hazafelé állni kellett a buszon, a boltban elém tolakodtak, a kaputelefon megint rossz. Mire hazaérek, rajtam van az egész napi gond, nyomás, az egész heti stressz. Otthon mindez folytatódik?

Hulej Emese

Dr. Stauder Adrienne
pszichiáter

Stressz az, ami alkalmazkodásra késztet minket – adott definíciót egykor a stresszkutatás megalapítója, Selye János. A napjainkat zaklatottá, nehezen viselhetővé tevő tartós stressz azonban veszélyezteti a családi életünket. Lehet maga a család is stresszforrás, és a napi felgyülemlett feszültségek levezetésének, kisülésének terepe is. De hogyan próbáljuk mentesíteni családunkat – beleértve természetesen önmagunkat is – ettől?

Szakértőnk dr. Stauder Adrienne pszichiáter, a SOTE Magatartástudományi Intézetének munkatársa.

– A visszatartott feszültség utat keres magának – magyarázza dr. Stauder Adrienne, a Williams Életkészségek stresszkezelő program vezetője. Hozzájuk sokan fordulnak gyakorlati segítségért. (www.eletkeszsegek.hu)

– Van, aki azt mondja a tréning alatt, hogy ide nem is neki kellett volna jönnie, hanem a férjének… Erre azt szoktuk válaszolni, hogy amit te tanultál, azt te tudod majd alkalmazni, és ha egy kapcsolatban valaki változtat, akkor a másik is változni fog. Sokaknak a munkahelye szervez ilyen tréninget, vagyis tulajdonképpen belecsöppen, mások annyira szenvednek, hogy muszáj segítség után nézniük. És nagyon meggyőzőek a személyes, baráti, ismerősi példák.

Segítenék magamon. De hogyan?

Egy biztos: a változáshoz az első lépés mindenképpen az, hogy felismerjük, bizonyos helyzeteket rosszul kezelünk. A „rajtam is múlik” gondolat sokat segíti a továbblépésben. Utána elkezdődhet az elemzése annak, miért is nem tudok olyan lenni otthon, amilyen szeretnék.
A tréningeken javasolják – és bárki megteheti –, hogy napközben jegyezzük fel azokat a helyzeteket, amelyek stresszesen hatottak ránk. Röviden a történetet, a benne keletkező érzéseket, a saját reakcióinkat és a környezetünkét. Kiderülhet, hogy van néhány típusszituáció – nem is olyan sok –, amely azért stresszes, mert nem tudunk mit kezdeni velük, nem tudjuk, hogyan kezeljük őket. Akad, aki arra érzékeny, ha hibázik, van, aki a váratlan helyzetekre, bizonyos szófordulatokra, vagy arra, ha kihasználják, mert nem képes nemet mondani, védeni a saját érdekeit. Ha már meg lehet határozni a „stresszforrást”, könnyebb megoldani a problémát.

Hagyjunk átmenetet munka és hazatérés között

Hogyan teremtsünk nyugodt otthont? Önmagában a haza vezető út is – ha a stressz alapvető forrása a munkahelyünk – lehetőséget nyújt a levezetésre. Például ha sok gyaloglás van benne, mert a mozgás az egyik legjobb mód a feszültség testi szinten történő levezetésére. Közben járhat az agyunk a nap történésein, elrendezhetjük azokat. Ha a stressz csak magához a munkához kapcsolódik, könnyebben fel tudjuk oldani, mint abban az esetben, amikor személyes konfliktusok, a rossz légkör a forrása.

Útközben – leállósávban

Nagyon hasznos tud lenni a 2-3 perces relaxáció, amit akár a kocsiban ülve – beszállás után, kiszállás előtt vagy akár félreállva – végzünk. A lényeg, hogy kényelmesen, egyenes háttal üljünk, előre nézve, kezünket combunkra fektetve, a szemünket is lehunyhatjuk. A légzésünkre figyelve belégzéskor szorítsuk össze az öklünket, kilégzéskor engedjük ki, és lazítsuk el magunkat. Ugyanígy belégzéskor húzzuk fel a vállunkat, kilégzéskor engedjük le, lazítsunk. Még néhány lassú, nyugodt, lélegzetvétel, kilégzéskor engedjük, hogy a feszültség távozzon a testünkből, és kész is.
Ugyanezt napközben is megtehetjük – bármilyen furcsa, de akár a mellékhelyiségben is, ha csak ott van nyugalom –, de álló helyzetben is, vállszélességű terpeszben, a karunkat leengedve.
Aki próbálta, tudja, hogy valóban segít. A stressz ugyanis izomfeszültséggel jár, és bármi, ami feloldja ezt, ellazítja, pihenteti az izmokat, újító hatású.

Otthon – kicsit másképp

Lássunk egy egyszerű példát, amelyet az egyik tréning résztvevője élt át. Anyaként mindennaposak voltak a vitái a kamasz gyerekével. Hazaérve szinte rögtön szóvá tette, hogy a gyerek miért nem rakta el a ruháit, megint rendetlenség van. A kamasz szemtelenül válaszolt, az anyja pedig levonta a következtetést, hogy a gyerek kezelhetetlen. Nézzük, mi történt, amint egyikük letért az addig veszekedésbe torkolló útról!
Az anya megfogadta a tanácsot, és úgy döntött, nem idegesíti magát ezzel a rutinmeccsel hazaérkezés után, ezért szó nélkül hagyta a szanaszét heverő ruhákat, inkább a gyerek napja felől érdeklődött. Meglepve tapasztalta, hogy a gyerek elkezdett magától segíteni, olykor. Miért? Mert pozitívumként értékelte az anyja nagyvonalúságát, azt érezte, hogy a szülő figyel rá, elfogadja őt, úgy érezte, ez viszonzásra érdemes.

Otthon – kicsit kevesebbet

Hogyan teremtsünk nyugodt otthont? Sokan önmagukat stresszelik, például ha olyan elvárásoknak kívánnak megfelelni, amiket valójában nem is támasztanak eléjük. A meleg vacsora nagy erőfeszítéseket igényel, és aki előállítja, sokszor panaszkodik, hogy a család nem is hálás érte. Ilyenkor érdemes változtatni, néha másra bízni a vacsora gondját, vagy hagyni, hogy olyasmi kerüljön az asztalra, ami kevesebb időt, energiát igényel.

Otthon – kicsit több jót

Az amerikai John Gottman vizsgálatai azt bizonyítják, hogy a párkapcsolati feszültségek nagy része a pozitív megnyilvánulások hiányában keresendő. Egy párkapcsolat akkor működött jól, ha a pozitív és negatív megnyilvánulások aránya 4:1 volt, és minél alacsonyabb ez az arány, a kapcsolat annál nagyobb valószínűséggel bomlott fel. Félő, hogy Magyarországon, ahol a panaszkodás kultúrája mélyebben gyökerezik, jóval több a negatív tartalmú mondat, mint a pozitív. A kritika, a minősítés, a gúny, a sértődés, az előítéletek rengeteg kárt okoznak a kapcsolatokban, és hasonló reakciókat idéznek elő. Ám ezen viszonylag könnyű változtatni, ha valaki tudatosan törekszik rá. Mindig találni pozitívumokat, amiket szóvá lehet tenni. A hatás meglepő lesz!

Hogyan segítsek a páromnak?

A nők hazatérve szeretik elmondani, mi történt velük aznap, és gyakran arra panaszkodnak, hogy a párjuk nem figyel rájuk. A férfi ugyanis igyekszik rövidre zárni a történeteket, tanácsokat ad, így nem érti a lényeget. Esetleg dühös lesz, hibáztatja, kioktatja a párját, hogyan kellett volna viselkednie, hogy mindezt elkerülje.
Amire ilyenkor szükség van: Figyelmes és türelmes meghallgatás, az együttérzés kifejezése.
A férfiak jelentős része hazaérve leül, akár a tévé elé, akár „eltűnik” máshová, és nem akar beszélgetni. A nő ezt közömbösségnek, érdektelenségnek értékeli, pedig csak egy kis leeresztés, elvonulás, „kiürítés” a cél, az igény.
Amire ilyenkor szükség van: Megértésre, időre, türelemre, vagyis „békén hagyásra”.

Mit mondjunk?
Már megint közbevágsz! / Veled nem lehet megbeszélni semmit!
Helyette: Hallgass végig, kérlek.
Figyeljünk rá, hogy minél gyakrabban használjuk a következő szavakat: Sajnálom. Bocsánat. Köszönöm.

Hogyan teremtsünk nyugodt otthont? A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.