“Nem kellenek a tökéletes nők a kirakatokba”

Kiakadtak az érdekvédők az élő próbababákon

A hír: Apró rövidnadrágokban és bikinikben tűntek fel modellek egy nagyáruház kirakatában Milánó központjában. Az eset nagy felháborodást keltett az olasz szakszervezetek körében, amelyek elítélték az emberi test áruként való megjelenítését. „Mi munkát adtunk ezeknek a srácoknak, és fizettünk is érte. Ők inkább dolgoznának ahelyett, hogy munka nélkül tengődjenek az utcán. Akkor mi itt a gond? És mi van a meztelen nőkkel teli magazinokkal vagy a Big Brotherrel?” – hangoztatta Stefano Beraldo, az áruházlánc vezérigazgatója.

Az élő emberi, hús-vér kirakati babák ötlete zseniális! Egyszerű, felkelti minden arra járó figyelmét és nem utolsósorban egész olcsó. Hány marketinges tenne meg bármit egyetlen ilyen ötletért!  A kérdés inkább az, hogy vajon szeretnénk-e, ha egy kirakatban álló baba életre kelne – mint abban a régi, 1987-es filmben, amelyben Kim Cattrall, a Szex és New York Samanthája játszotta a címszerepet, és amitől futkosott a hátamon a hideg, de nagyon szerettem –, és visszabámulna ránk, miközben peckesen mórikálja magát. Még különösebb, már-már hátborzongató lehet a hatás, ha a kirakati üveg mögött állók többen vannak.

Egy pillanatra gondoljatok bele, milyen érzéseket váltana ki belőletek, ha egy tökéletes, modellalkatú, szép és fiatal nőt méricskélnétek a rajta lévő, megvásárolható ruhák és kiegészítők okán. Eddig tökéletesen olyan, mint egy egyszerű divatbemutató. Csakhogy a kifutón a modellek az arcukba kapják a fényt, melyek szinte teljesen elvakítják őket, és örülnek, ha a villogó vakuk között meglátják a kifutó végét, még mielőtt az első sorban ülő híres és/vagy gazdag nézők ölében landolnának. Itt viszont te is látszol, hiszen kint állsz az utcán. A szépséges lány pontosan látja, milyen vagy, milyen az arcod, milyen a tested vagy az ízlésed. Nem is tudom, azt hiszem, azonnal üvölteni kezdene bennem a jó mélyre elrejtett, komplexusokkal küszködő, kövérkés, tizenhat éves kislány, és fel sem fognám, hogy mi van az életre kelt próbababán, csak azt érezném, hogy amit visel, rajta csak jobban állhat, mint rajtam. Akarnánk mi ezt?

Ezt leszámítva, valójában nincs más kifogásom az ötlet ellen. Eszembe nem jutott volna, hogy ezzel áruba bocsátja a testét bárki is, hiszen nem kínálja fel szexuális célra, de még csak le sem vetkőzik mindenki szeme láttára. Csupán jó modellhez méltón, bemutatja a ruhákat saját testén; kizárólag azokat árulja. Ennek ellenére, a szakszervezetek buzgalmának hála, a fiatalok elveszítettek egy munka- és pénzkereseti lehetőséget.

Azonban a kampány végül elérte a célját, sőt: a milánói áruház vezetője megköszönte a nagy publicitást kavaró felháborodást a szakszervezeteknek…  Az ötlet önmagában is kellőképpen figyelemfelkeltő volt, de biztos vagyok benne, hogy még ő maga sem számított ekkora reklámra. Azt, hogy mekkora port kavart a húzás, kitűnően szemlélteti, hogy még itt, Magyarországon, én magam is erről a hírről írtam e heti különvéleményemet.