 |
| Simó Endre Magyar Szociális Fórum elnöke |
Csaknem két hétig folytatott ülősztrájkot a marcali OTP előtt egy férfi, hogy ott szóba álljanak vele, s maga keressen kiutat, megvédje otthonát. Sikerült neki. Ez az egyetlen útja az egyezkedésnek?
– Petres Attila ügye arra bátoríthat, hogy az emberek elhiggyék, nem kell beletörődni a helyzetükbe. A kilakoltatás előtt álló férfi kellemetlen perceket okozott a pénzintézetnek; a bank elállt kilakoltatási szándékától, a lakás értékesítésével megbízott cég pedig a tüntetés helyszínén kereste fel a tiltakozót egy számára előnyös tárgyalási ajánlattal. Ő azért tüntetett egyedül, mert mások még mindig nem hiszik el, hogy van lehetőségük ellenállni. Igenis az embereknek kezükbe kell venni ügyeik képviseletét azokkal a pénzügyi szolgáltatókkal szemben, akik napról napra emberek életét lehetetlenítik el és megfosztják őket jogosan megszerzett otthonuktól. A tönkretett és kifosztott embereknek már nincs mit veszteniük.
Mit tehetnek, vonuljanak a bankok elé?
– Nem kell beletörődni abba, hogy valakit „a vágóhídra vigyenek”, nem kell tűrni, hanem ki kell állni egymásért és persze saját magunkért, véget kell vetni a féktelen kizsákmányolásnak. Mintegy másfél millió munkahely hiányzik, évtizedek óta fennálló rendszerbeli gondok teszik egyre lehetetlenebbé a helyzetet, aminek orvoslásához hosszú időre lenne szükség.
Most konkrét baj van: emberek élnek teljes létbizonytalanságban. Nekik mit lehet tanácsolni, meddig várjanak, esetleg maguk adják el a lakásukat?
– A hitel most a legakutabb probléma, az emberek érzékenységét különösen érinti, miután a kialakult helyzet egyszerre igazságtalan, törvénytelen és gonosz, az embereket felzaklatja és a kétségbeesésbe kergeti. A bankok csőbe húztak sokakat. Meg kell érteni, hogy ez közös ügy, bárki bármikor ilyen helyzetbe kerülhet. Ott tartunk, hogy emberek dobják el maguktól az életet, mert nemcsak vagyonukból forgatják ki őket a hitelezők, hanem egyetlen otthonukat is elveszik tőlük. Azért tartunk itt, mert a kormány eltűri a banki önkényt és törvénytelenségeket ahelyett, hogy a társadalmi érdeket részesítené előnyben a nagy pénzügyi csoportok profitszempontjaival szemben. A kormány alkotmánysértő magatartást tanúsít.
Ha valaki ott áll, hogy már a végrehajtók kopogtatnak az ajtaján, neki ez már nemigen segít. Miként lehet megelőzni, hogy adósok ide jussanak?
– Ami az egyes eseteket illeti, nem lehet minden ügyet egy kalap alá venni, de azért látni kell a közös problémát: azt, hogy az emberek tömegesen válnak fizetésképtelenné és kényszerülnek arról dönteni, hogy a számlát fizetik-e, vagy a gyereküknek adnak enni. A bank senkire sincs tekintettel. Azzal, hogy a kormány megengedi ezt, tetézi a társadalmi problémát ahelyett, hogy megoldaná. A Nemzeti Eszközkezelési Alap – ami mellesleg még mindig csak papíron létezik – minimális anyagi lehetőségekkel rendelkezik, a gond messze nagyobb annál, mint amit ezzel kezelni lehetne, a megélhetési gondok pedig egyre csak nőnek.
Hogyan lehet úgy fellépni, hogy annak ne legyen rossz üzenete, hogy ne érezzék rosszul magukat azok, akik történetesen fizetni tudják a részleteket?
– Ha valami törvénytelen, az ellen lehet és kell is tenni. Az állam hozott már olyan döntést, amikor visszamenőleg bontott föl törvénytelennek bizonyult szerződéseket; hát most is ilyen helyzet állt elő. Magyarországon már születtek fontos ítéletek az ügyben, például a Fővárosi Bíróság elmarasztaló ítélete négy hitelintézettel szemben a tisztességtelen szerződési feltételek miatt. Az elsőfokú ítélet akkor semmissé nyilvánította a hitelszerződést.
Vagyis most is perre mennek? Milyen jogcímen és mit remélnek?
– Jogászok és közgazdászok dolgoznak a megfelelő jogi konstrukción. Az tény: a bankok egy hibás terméket adtak el, tudatosan megtévesztették a hitelfelvevőket a devizaalapú hitelezéssel. Ez a szituáció a pénzügyi világban „carry trade” néven ismert, amelynek lényege, hogy egy alacsony kamatú devizában felvett hitelt magas kamatú országba helyeznek ki. Alkalmazásának feltétele, hogy ha az árfolyam csökkenni kezd, a hitelt azonnal vissza kell fizetni, nehogy elvigye a kamatnyereséget. Emiatt alapszabály, hogy a felvett kölcsönt nem szabad ingatlanba és tartós fogyasztási cikkbe fektetni, mert a részletben való törlesztés garantáltan veszteséget okoz a hitelfelvevőnek. Tekintettel arra, hogy a folyamat megértése egyetemi ismereteket feltételez, az átlagos hitelfelvevő nem lehetett tisztában vele, a bankok pedig elmulasztották tájékoztatni róla szerződő feleiket. A bankok tudták, hogy a svájci frank erősödni fog a dollárhoz képest, emiatt pedig a forint árfolyama lényegesen felszökken a svájci frankéhoz képest, a bankok itt is tudatosan megtévesztették a hitelfelvevőket, hiszen irreális, százszoros kamatszintet alkalmaznak. Ez megfelelő alap lehet egy perkeresethez.
Közben felszólítást kapott a kormány is?
– Bizony, hiszen a kormány felelősséggel tartozik a társadalomnak! Ezt a felelősségét azzal kell bizonyítania, hogy azonnal helyreállítja a kilakoltatási és árverezési tilalmat. Fel kell mondani a bankszövetséggel kötött megállapodást a devizahitelekről, és fel kell vetni a hitelezők jogi felelősségének kérdését a kialakult társadalmi válságért.
De hát készült a devizahiteleseket segítő kormánycsomag.
– Igen-igen, de látjuk, mit ér! Semmire sem megy vele az, akinek nincs pénze, elhúzódó szenvedést jelent annak, akinek van valamije, és megoldást hoz annak, akinek nincs anyagi gondja. A svájci frank árfolyamának befagyasztása 180 forinton két évre nem jelenti, hogy utána ne kellene kifizetni a növekvő árfolyam miatt keletkező halmozódó tartozást. Az a gond, hogy egyre kevesebben tudnak fizetni, mert nincs miből, ugyanakkor a törlesztőrészletek megállás nélkül emelkednek. Tehát semmi hathatós intézkedés nem történt. Pedig tanácsos volna elejét venni annak, hogy szélsőséges politikai erők meglovagolhassák a társadalmi elégedetlenséget. A szociális kerekasztal a megoldásban érdekelt, nem pedig az állapotok elmérgesítésében. A kormány legnagyobb felelőssége abban áll, hogy a folyamatok demokratikus mederben maradjanak. Mi ebben partnerek vagyunk, de a jelek szerint nem tartanak igényt a társadalom véleményére, hanem kitartanak a bankokkal kötött kiegyezés mellett.
