A norvég gyilkos gyűlöli a nőket

Anders Breivik

A magát keresztes lovagnak képzelő Anders Breivik gyűlölete a bevándorlókon kívül a nők ellen is irányul. Úgy képzeli, hogy a feminizmus belülről rohasztja szét a nyugati társadalmakat, így biztosítva helyet az iszlámnak.

Sokan, akik aggódnak az iszlámnak Európára gyakorolt hatásától, gyakran okolják a feminizmust mint olyan eszmét, amely gyengíti a nyugati társadalmakat és megnyitja a kapukat a muszlim demográfiai invázió előtt. Mark Steyn bestseller könyvében (Amerika egyedül – a világ vége, legalábbis ahogy mi ismerjük)  azt írja, hogy az európaiak túlságosan el vannak foglalva magukkal ahhoz, hogy gyermeket nemzzenek, és ez vezet majd Európa hanyatlásához.

Ezt a fals retorikán alapuló iszlamofób elméletet skandálta újra meg újra a norvég pszichopata, míg elő nem bújt belőle a szörnyeteg. Anders Behring Breivik 1500 oldalas kiáltványában megírja: 2083 Az Európai Függetlenségi Nyilatkozat éve. S bár nem túl megalapozott a kapcsolat a szexuális szorongás és a jobboldali nacionalizmus között, Breivik gyűlölete a nők iránt vetekedett az iszlám iránti gyűlöletével, s e kettő „bensőségesen” össze is kapcsolódott írásaiban. Néhány jelentés azt állítja, hogy az Utoya szigetén történt mészárláskor az elkövető először a legszebb lányt vette célba. Ez persze elsőre inkább valamiféle zavart szexualitásra utal, mintsem vallási meggyőződésre…

Breivik úgy jellemzi magát, mint a norvég politikai liberális elit elhidegült termékét, s mint aki tele van dühvel az életére kiható szexuális ingatagság miatt. Apja diplomata volt, előbb Londonban, majd Párizsban állomásozott. Szülei egyéves korában elváltak, miután feminista (!) édesanyja összeházasodott egy norvég tengerészkapitánnyal, apja pedig egy diplomatatársát vette el, akit Breivik csak „mérsékelt kulturális marxista-feministának” nevezett. Bár nevelőapját konzervatívfélének titulálja, mindazonáltal panaszkodik a szuperliberális, matriarchális neveltetése ellen, ami, mint mondja: „teljes mértékben igyekezett feministát gyártani belőlem”. „A férfiak feletti női manipulációt intézményesítették az utolsó évtizedekben, ez az egyik oka az európai férfiak elnőiesedésének” – írja.

A nőket okolja a saját elszigeteltségéért, mint írja, rosszul van a Szex és New York-féle destruktív és végzetes (modern, feminista, szexuális forradalmat hirdető) életstílustól. „Ebben a felállásban a férfi nem férfi többé!” – fakad ki, és inkább „metroszexuális, érzelmi lényekként” jellemzi őket.

A dühös és magányos Breiviket a nemzetközi antidzsihád, antiimmigráns (vagyis bevándorlóellenes) jobboldalhoz sorolják. Az egyik legszembetűnőbb dolog kiáltványával kapcsolatban a csekély figyelem, amit a norvég politikusok vagy írók irányába mutatott. Inkább amerikaiakra, kanadaiakra vagy angolokra – Steynre, Robert Borkra, Rich Lowryra és Melanie Philipsre – koncentrált. Szerette versbe foglalni kedvenc témáit, egyszer egy úgynevezett karácsonyi háborút is elregélt.

Szörnyű tettének felelősségét nem testálja egyik íróra sem, bár őket olvasva nem lehetett nehéz az összes dühét egy nagyszerűen kitalált politikai ideológiába tömködni, azt a nőkre irányítani, majd újrakreálni magát afféle újkori keresztes lovagként. Véleménye szerint csak egy kis „partiarchális maradék” mentheti meg az európai kultúrát. Az egyik könyv, amire hivatkozik, a Nyugat halála Patrick Buchanantől, ebben olvasható a következő sor is: „A feminizmus felemelkedése kirajzolja a nemzet halálát és a nyugati kultúrák végét”. Őrült és szörnyűséges tettét a férfiak felsőbbrendűségének szolgálatában követte el.

A jobboldal kedveli azt az ideát, miszerint az iszlámnak helyet biztosítva a feminizmus belülről rombolja a nyugati társadalmakat, és ez a fajta politikai nézet élt adhatott Breivik haragjának, aki írásai szerint meg van győződve arról is, hogy Európa sorsa az európai férfiaknak a „politikailag korrekt feminizmussal” szembeni rendíthetetlen ellenállásán múlik.