Veszélyben a sérült gyerekek iskolái

Lilla agyvérzéssel született. Az oxigénhiányos állapot károsította idegrendszerét; vélhetően egész életében lesznek mentális és mozgáskoordinációs problémái. Kiskorában megoszlottak róla az orvosi vélemények, volt, aki azt mondta, hogy soha nem fog teljes értékű életet élni. Ehhez képest a lány most júniusban leérettségizett, és épp készül belevágni a pedagógusasszisztensi képzésbe. Édesanyja szerint az eleinte elképzelhetetlennek tűnő fejlődés annak köszönhető, hogy Lilla a Borostyánkő Alapítvány Heuréka Általános Iskolájába járt elsőtől nyolcadikig – az egyik olyan intézménybe a kevésből, ahol problémás, sérült, beilleszkedési zavaros gyerekekkel foglalkoznak kis csoportokban, nagy figyelemmel és személyre szabottan. A nagyfokú odafigyelés és a szakszerű foglalkozások eredményeképp az ide járó gyerekek többnyire rendkívül gyorsan és látványosan fejlődnek – Lilla például három hónap alatt tanult meg írni és olvasni.

„Ide nem jómódúak járnak”

Fotó: Borostyánkő Alapítvány Heuréka Általános Iskolája

„A kislányom kilencéves és autista. Eleinte nem nagyon beszélt, borzasztó rugalmatlan és zárkózott volt, az óvodában mást sem csinált, csak babákat verdesett egymáshoz. Hosszas keresgélés és kínlódás után találtunk rá a Heurékára, ahol kihoztak belőle mindent, amit lehet – meséli egy másik anyuka. – Az idén már az anyák napi műsorban is szerepelt, míg régen ki nem állt volna mások elé, hiába tudta fejből az összes verset és szerepet. Rajzol és fest, magától megcsinálja a leckéjét, annyira imádja az iskolát. Itt nemcsak tanítják, hanem szeretik is a gyereket, és olyan légkört teremtenek a számukra, ahol nem bántják és csúfolják, hanem segítik egymást. A családdal is sokkal jobb lett a viszonya, hozzánk szól, képes kifejezni az érzelmeit. Van, hogy odajön hozzám és megsimogat, mostanában a bátyjával is sokat játszik, nyit felé, és már nem őrjöng, ha valami nem úgy van, ahogy akarja. Mindez elképzelhetetlen lett volna akár egy évvel ezelőtt” – teszi hozzá az édesanya, akit sok más szülőhöz hasonlóan kétségbe ejtenek a támogatáscsökkentéssel kapcsolatos hírek. „Ide nem jómódú családok gyerekei járnak, a szülők túlnyomó többsége nem tudna kifizetni még egy alacsony tandíjat sem. El sem tudom képzelni, mi lesz velünk, ha bezár, vagy ha fizetőssé válik az iskola.”

Lehetetlen helyzet

Fotó: Borostyánkő Alapítvány Heuréka Általános Iskolája

A pánikhangulat oka az, hogy a Fővárosi Közgyűlés nemrég úgy döntött, drasztikusan (havi 40 ezer forint/főről havi 25 ezer forint/főre) csökkenti az alapítványi iskolák támogatását, ami megannyi, speciális oktatást ingyen biztosító intézményt hoz lehetetlen helyzetbe. Miután a gyermekek iskoláztatását a közoktatási törvény értelmében a fővárosnak kell biztosítania, az önkormányzati oktatás keretein belül viszont nincsenek a fogyatékos és problémás gyerekek igényeinek megfelelő intézmények, évekkel ezelőtt döntés született arról, hogy a fővárosi önkormányzat támogatja az ilyen gyerekkel foglalkozó alapítványi iskolákat. Többek közt a Heurékát, ami fővárosi, állami és minisztériumi támogatásokból tartja fenn magát, és képes ingyenesen oktatni az ide járó autista, beilleszkedési, magatartás- és tanulási zavaros gyerekeket. Miután a költségvetése mintegy negyven százalékát fedezi a budapesti önkormányzattól származó támogatás, a jelenleg 110 gyermeket oktató intézmény teljes lehetetlen helyzetbe kerül, ha életbe lép a határozat. A közelmúltban átfogó vizsgálat igazolta, hogy az érintett intézmények lelkiismeretesen és szakszerűen végzik a dolgukat, és valóban arra költik a nekik ítélt összegeket, amire kell – a gyerekek oktatására és fejlesztésére.

„Ha a fővárosi támogatást lefelezik, akkor ez az ellátórendszer meghal” – mondja Szabó Csaba, a legnagyobb érintett intézmény, a Gyermekház iskola igazgatója. Ide 479 gyerek (autista, hiperaktív, beilleszkedési, tanulási zavarral küzdő, diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás és értelmi fogyatékos diákok) jár, akikkel kis létszámú osztályokban, szakképzett pedagógusok (köztük gyógypedagógus, logopédus, pszichológus és pszichiáter) foglalkoznak. Minden tanár részt vesz egy alapképzésen, hogy meg tudjon felelni a speciális igényeknek. „Ezek a gyerekek már három-négy intézményt megjártak, mielőtt hozzánk kerültek, és sehol nem tudtak úgymond »a maguk módján« működni – mondja az igazgató. –
Beilleszkedési, tanulási, magatartási zavarok lépnek fel náluk. Egy autista kitöréseit például nem tudja kezelni a közoktatási rendszer – egy ilyen gyereket simán kitesznek az osztályból, miközben lehet, hogy csak annyi történt, hogy átszerveztek egy napot és nem készítették fel rá a gyereket.”

Csomós Miklós Fotó: budapest.hu

Az alapítványi iskolák sorsa összesen 1100 gyereket érint. A csökkentésről szóló fővárosi döntést követően szülők egy csoportja felülvizsgálati kérelemmel fordult az önkormányzat Oktatási Bizottságának elnökéhez. „A dolog még nem dőlt el – mondta lapunknak Csomós Miklós oktatási és kulturális ügyekért felelős főpolgármester-helyettes. “Meg kell vizsgálni annak a lehetőségét, hogy hogyan tudunk több forrást biztosítani erre a célra. Reméljük, hogy iskolabezárásra nem kerül sor, foglalkozunk a kérdéssel, további tervezés folyik” – fogalmazott Csomós Miklós hozzátéve, hogy a költségcsökkentés mellett pozitív változás is történt: „A korábbi gyakorlattól eltérően differenciált elosztást vezetünk be, vagyis figyelembe vesszük, hogy a különböző fogyatékkal élő gyerekek ellátása, fejlesztése más-más költséggel jár.”  

Szeptemberig kiderül

Egyelőre tehát bizonytalan, mi lesz az iskolákkal, egy dolog azonban biztos: szeptemberig meglesz a döntés, ami örömteli hír, hisz legalább iskolakezdésre megtudják az érintettek, van-e még egyáltalán iskolájuk. „Nem tudjuk, mire számíthatunk, az egész életünk lóg a levegőben – mondja egy háromgyermekes anyuka, akinek egyik lánya autista. – Ha fizetőssé válik az iskola, mi biztosan nem fogjuk tudni kifizetni a tandíjat, de ez az osztálynak legalább a harmadára igaz. Azt kéne végiggondolni, hogy mi a társadalom célja. Az, hogy emberek, akik valamilyen hiányossággal születtek, ilyen iskolák segítségével a társadalom aktív tagjaivá váljanak, vagy azt, hogy életük végéig a társadalom tartsa el őket és tengődjenek valamilyen otthonban? Borzasztó kegyetlen dolog ezektől a gyerekektől elvenni a fejlődés lehetőségét, amikor ők maguk is annyira akarnak tanulni! A kislányom például a nyári szünet kezdete óta minden egyes nap megkérdezi, hogy mikor mehet megint iskolába. Most erre mit mondjak neki? Hogy talán soha?”